Lelki megcsalás (beszélgetős fórum)

Kedves Segítőim - így nagy betűvel!

Nektek köszönhetem, hogy most nem a pszichiátrián fekszem. Én nem gondoltam, hogy ennyire tönkre mehetek.Sokat segítenek a szavaitok.

Tudom, lépnem kell, s ezt meg is fogom tenni. Augusztus 20-án meghalt a barátnőm, az egyetlen, aki feltételek nélkül szeretett. Együtt nőttünk fel, ő volt a lelki társam. Ő is itthagyott, minden egyre nehezebb lett. Mikor utoljára kemoterápiára kísértem, azt mondta: Te egy gyönyörű nő vagy! Élj, te még teheted! Ne hagyd, hogy bárki lehúzzon!

Ezek a szavai sokat segítettek most, karácsonykor, mikor egyedül voltam, míg a kedvesem mással beszélgetett. Úgy éreztem, ezt üzeni most nekem.

S igen, eljött az idő, hogy változtassak.

Tényleg szeretethiányom van, tényleg azt akarom, hogy mindenki szeressen. Csak olyan nehéz, mikor a férjem öngyilkossága miatt mindenki engem okolt. Hogy éltem volna ekkora súllyal, ha meghal?? Hiányzik a barátnőm, a barátok. Eddig a kedvesemben mindent megtaláltam. Tegnap azt éreztem, elárult. Ő is, az egyetlen ember a földön, aki még maradt nekem, akiben bíztam ezer százalékban. Köszönöm, hogy segítetek, sokat jelent nekem.

Először is regisztrálnék én is, majd írnék neki, hogy mennyire bejön, szívesen találkoznék vele, kár, hogy van barátnője. (De megnézném az arcát, amikor elolvassa!)

Aztán meg írnék neki, hogy ne siessen haza...

Sajnálom. :( Rettentő csalódás, de találsz sokkal jobbat is!

Nem vagy hülye, ne mondj ilyet magadra! Kétségbeesett vagy és sokmindent torzan látsz. Több dolog szorít téged, többek között a saját igényeid.

Először, mint gyermek szeretnék tanácsot adni: tudod, egy gyermeknek kevés dolog fontosabb, minthogy a szüleit boldognak lássa. Lehet szegénység, hideg, zsíros kenyér, de az anya könnyét a legnehezebb elviselni. A gyerekek - még ha már majdnem felnőttek is - igenis azt szeretnék, ha az anyukájuk erős lenne és boldog. Ha azt látják, hogy feláldozod magad, sok volt a veszekedés, apa ivott, megcsalt, akkor simán lehet, hogy a szívük mélyén haragszanak rád. Amiért szenvedsz és ők nem tudnak segíteni. És még tovább romlott a helyzet: szeretőt tartasz. Ők ezt úgy fogják elkönyvelni, hogy ez a megoldás az ilyen problémákra, vagy lenéznek érte - de semmiképpen nem fognak becsülni, nem fogják értékelni, hogy miattuk vagytok még együtt. Tudod kimondatlanul is érzik, hogy 'miattuk' kell így élned, és ez bántja őket, mert gondolom szeretnének segíteni, szeretnék az anyukájukat boldog, erős, kiegyensúlyozott nőnek látni, akit karonfognak, és elvisznek kávézni, vagy elmondják a titkaikat. Még nem késő rendbehozni, visszaszerezned a méltóságodat! Nem értük, magadért. A férjed egy önző, beteg ember... Inkább szenvedj Te, mint ő nélküled, ugye? De megcsalni, azt meg tudott...(ezt egyébként úgy az arcába vágnám, amikor öngyilkossággal fenyegetőzik...) Tudod mit? Ülj le, amikor egyedül vagy a tükör elé. Nézd az arcod, emlékezz, milyen voltál, amikor még nem voltak kis ráncaid, amikor még magabiztosan, mosolyogva, bizakodva vártál az életre. Vagy amikor először pillantottad meg a gyermekeidet. Amikor igent mondtál a férjednek. Ott van az a két szem most is! :) Még mindig Te vagy az! Ébresztő! Nem kell áldozatként élned! Sírj egy jót, tarts egy onző napot, aztán söpörj le mindent az asztalról, és kezdj visszapakolni mindent egyesével.

Meditálj, gondolkozz, lassíts le, fedezd fel újra a lelkedet! Kicsit túlpörögtél, riadt vagy. De legbelül Te is érzed, hogy ez nem oké.

Fess le egy képet, ahol boldog lennél. Szép lakás, szerető férfi, boldog gyerekek. Mi tart vissza? Rajtad múlik minden!

Először is: ha menni akarsz, menj ebédre. Élvezd ki. Csináld meg a hajad, vegyél 1-2 új ruhát, vagy csak vágj le a szoknya aljából 10 centit.

Regisztrálj egy szép profillal egy-két közösségi oldalra. Ott találsz jó embereket, akik melletted lesznek, nem leszel egyedül! Kutass, nézelődj, flörtölj! Közben tölts el 1-2 vad éjszakát, ha ahhoz van kedved!

Ha kezd visszatérni az erőd (nagyon erős vagy! Csak nem jó helyre összpontosítod az energiát!), akkor vidd el a két gyerkőcöt ebédelni, és beszélj velük! Mondj el mindent! Kérj tanácsot! És hallgasd meg őket! Akkor már hárman lesztek, szövetségben! Innentől sima lesz a dolog: egy napon Te fogod lezárni a kapcsolatot (ami szörnyen megalázó számodra), és jön egy harmadik, aki megad mindent neked.

A férjed nem tudom mennyire intelligens, de ha elmagyarázod neki, hogy mennyire önző dolog ezzel zsarolni téged, talán megérti. Ha nem, akkor még egy próbálkozás: pszichiáter. De el kell hagynod, nem élhetsz ilyen lelki zsarolóval.

Tudod, az élet ajándék. Sokkal jobban meg kell becsülnöd a saját életed, nem fecsérelheted el! Gondolj arra, ha kiderülne, hogy holnap meghalsz, mennyi mindent akarnál helyrehozni kétségbeesetten, mennyi mindent bánnál! Gondolj a szüleidre, akik azt látják, hogy a lányuk milyen boldogtalan. Élj emelt fővel, őszintén, erősen! És BOLDOGAN! :)

Sziasztok.

Szerintetek milyen érzés lehet, hogy a barátod kint dolgozik külföldön és közben több társkereső oldalon lavíroz, te meg itthon várnád, mit gondolnál mit tennél a helyemben ez egy 2 éves kapcsolat.

Végigolvastam.

Így már más a leányzó fekvése.

Azt hiszem lépni kell ebben a helyzetbe. A gyerekek már a saját útjukat járják, még ha tanul is mindkettő.

A volt férjnek valószínű nincs melója. Valahol laknia kell. És persze a rezsibe nem száll bele.

A kedvesnek meg a fizuja kevés hogy az albit stb fizesse.

Akivel gyanús infóváltás zajlik, ha jól értettem kolléganő.

Szerintem a csaj se kapja meg azt otthon amit szeretne.

Teljesen más ötletem támadt.

Barátkozz a csajjal ( ha lehet ) és ültessétek fel a pasit. A kedvesedet. 2 szék közül a pad alá essen.

Te jó ég!!! Megver,belőled él,'lélekben megcsal',és nem tudod,hogy mi lenne veled nélküle???!!!

Gyanítom,némileg nyugodtabb életed lenne!:S

Jézusom :o

Szerintem pakolj össze, a lányodnak ajánld fel, hogy veled mehet, aztán kezdj teljesen új életet a férjed, a szeretőd, az akarnok fiad meg a zsarnok szüleid nélkül, és mindenki oldja meg az életét maga.

kedves zebracsikó!

Hogy én mit érzek, az leírhatatlan. Azt, hogy nincs otthonom, mert mindenkihez alkalmazkodni próbáltam.

Már tönkrementem bele.

A legrosszabb mégis az, hogy a gyerekek csalódtak bennem. A lányom elfogad, a fiam nem. Rendezném a helyzetet, ha tudnám, hogyan. Anyám, apám nem állnak többé szóba velem, ha elmegyek-megmondták.A kedvesem - mint látjuk - ráunt a várakozásra. Igaza van, megérdemlem. Azt is, hogy emiatt többször megvert.

Én tudom. Nem is vártam tőle. csak azt, hogy akkor tisztességesen közölje, mást talált. Megmondtam annak idején, megértem őt, csak ne a hátam mögött...Hogy bonyolítsam a helyzetet, elmondom, én tartom el a gyerekeimet, a szerelmemet, s félig-meddig a férjemet is. Ezért éjjel-nappal dolgozom.

De azt undorítónak tartom, hogy én fizessem azt a telefonszámlát, amin ő telefonszexelni akar. Vagy nem?

Igazad van, s neki is.

Csak kívülről minden könnyebb. Adva van egy család - az enyém-, ahol két gyereket nevelnek. Tényleg minden figyelem az övéké.A fiam most egyetemista, lányom érettségizik. Én megtaláltam 3 éve azt a férfit, aki kell nekem. Minden ment a tervek szerint, de az élet kitette a lábát.

Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ki mit tett volna, ha a fia közli vele: ha elmész, soha többé nem akarlak látni. S ezt így is gondolja.