Lelki megcsalás (beszélgetős fórum)

Nincs fent a fórumon, ez biztos...ugyanis nem netezik,nem szereti a számítógépet.ő a természetért van oda, max. tévézik.

Gondolom, más férfi is érez úgy, mint ő...rettenetesen sajnálom, meg azokat is, akik sikeres öngyilkosság után ott maradnak mások vádjaival...

Szia Hedda, hát ez szörnyű...

Mármint az öngyilkosság, ahogy leírtad.

Eddig is átéreztem, de most sokkal jobban meg tudlak érteni. Akkor a férjed tuti biztosra ment...

Te figyelj, nem lehet, hogy a férjed is fent van a fórumon? Volt hetekkel korábban egy férfi, aki elmondta, hogy a felesége mást szeret, meg akar halni stb-stb. És így első emlékezetre nagyon hasonló a sztori.

Ma ezt a levelet kaptam a kedvesem kolléganőjétől, utána felhívott a kedvesem telefonján, s ezt szóba is elmondta. A levélből idézek:

"...kérdezd meg X-et(kedvesem neve) ha nem hiszed nekem az a szó hogy SZERETSZ VAGY SZERETLEK SEMMIT NEM JELENT. Minden amit most leírtál nagyon sajnálom, de komolyan hiszen én soha nem akartam ilyenbe belekeveredni.Szerintem mondta neked X, hogy azt kértem engem hagyatok ki a dolgaitokból. ÉN nem vagyok senki. Semmi közöm hozzá hogy ti hogyan oldjátok meg a dolgot... Okos gyönyörű nő vagy én láttalak mikor a folyosón a kolléga nőmet kérdezted X felől, és azt mondom hogy te mindig több leszel egy átlagos hölggyel szemben. Én nem vagyok a te riválisod, teljes ellentétek vagyunk. Egyszer személyesen beszélgetnénk vagy egy kicsit megismernél rájönnél arra, hogy nem vagyok egy csalfa személy. Sokan gondolnak ilyet de csak azért mert könnyen megnyílnak felém az emberek és amit mondanak az nálam titok is marad..."

Mi a véleményetek? Úgy érzem, nem mondott igazat...

Tegnap nagyon nehéz napom volt...

Azt tudnotok kell, hogy a férjem úgy lett öngyilkos, hogy bevett több száz altatót, nyugtatót, vérnyomáscsökkentőt, nem is tudom mit, s megivott rá egy üveg italt.

Megmentették az életét, mert közben hazajöttem...

Nagyon rossz állapotban volt, 2 nap múlva mégis "kidobták" a kórházból, depressziósan, tönkremenve.Aláírattak vele egy papírt, hogy nem csinál többé ilyet.

Azóta rettegés mindennap. Mert nem tudjuk, mikor teszi meg újra.Tegnap ivott, s megint rettenetes állapotba került. A fiam 250 km-re van, egyetemista.Ő hívott, hogy menjek haza az apját őrizni, mert ki tudja, mit tesz. A lányom ott ácsorgott a szoba ajtajában, nem merte otthagyni. Persze, én is hazamentem. Lehet így élni?

Megtalálni egy öngyilkost, egy életre szóló trauma...csak egyre rosszabb, nem lehet feldolgozni...végig asszisztálni a gyomormosást, látni a mentősök embertelenségét, a gyerek riadt szemét...A fiam épp érettségizett, mikor az apja gyomrát mosták. Boldogan repült haza, mert maximális pontot kapott, kereste az apját, hogy vele is megossza... Hogy tehette ezt velem?-ezt hajtogatta. Nem számítok? ő legalább nem volt ott. A lányom igen.

Kértem a férjem, kezeltesse magát. Nem hajlandó. Hiába mondom, hogy rettegünk...nem hiszi, nem látja...

Teljesen érthető, hogy vágysz egy normális férfira. De aki megüt...háát...

Az a meglátásom, hogy ezt közösen, szépen kimódoltan elbaltáztátok a kedveseddel. Úgy fifti-fifti alapon. Kérdés, érdemes-e helyrehozni.

A másik nővel való flörtölés lehet hogy tényleg ártalmatlan, de a bizalmat megrengette alaposan.

Le kéne nyugodnod, jó messzire kerülni mindenkitől, aki szívja a véred és zsarol. De ez ynilván nem olyan egyszerű...bár ha így folytatod, kapsz egy idegösszeropit, amikor az idegrendszered arra kényszerít, hogy lehúzd egy időre a rolót...

Nem hiszem, lehet, hogy az vagyok...igen, pszichológushoz is.

Tudod, vágyom egy normális férfira, s nemigen látok ilyet...a férjem azt mondta, engem csak lángolva szabad szeretni. Mert különben nem érzem. pedig igyekeztem, higgyétek el.

Ha tisztelné az "elejtett vadat" nem ütné meg.

Jól teszed hogy szakemberhez mész. Remélem pszichológushoz is, mert iszonyú kodepedensnek tűnsz...és nem bántani akarlak!

Igen...írtam, hogy tüzes, minden területen, a végletekig. Árad, magával ragad, egy olyan ősi erő és férfiasság van benne, egy vad, titokzatos vadász, aki tiszteli az elejtett vadat...

Úgy ér az emberhez, hogy borsózik az egész bőröm, mégis azt érzem, valami különleges ajándék vagyok. Így szeret, így haragszik. Minden a lelkéből jön, őszintén, elsöprően, a düh is, a szerelem is.

S most kihunyt szemében a tűz, már nem elsöprő, talán csak parázs...jó esetben.

Ja!A "hölgy" többször felhívta a kedvesemet. olyan dolgokat mondott, ami miatt megharagudott. Mikor engem emlegetett, mellém állt, megvédett.

de gondoljátok el: néhány nap, s egymás mellett fognak dolgozni... nem tudom. Nem tudom, ezt hogy fogom bírni, nem keresek-e majd olyan jeleket, amik nincsenek...vagy vannak...beszélnem kell a nővel. Ha hajlandó.

Egyet megtanultam: nem csak a szép nők hatnak a férfiakra. Ez a kollegina nem szép, nem csinos, nem okos. Jóval fiatalabb, mint én, persze, 13 évvel. Ez zavar legkevésbé. Inkább az, hogy azt hittem, a kedvesem igényesebb. Olyan büszke volt rá, hogy nekem 3 diplomám van (helyettem is), mert őt nem engedték tanulni. Most én támogatom ebben, már 2 éve elkezdte. A hölgy az a típus, akinél a b...meg, meg a f..sz természetes szavak, nem egy intellektuális típus. persze, ez nem minősítés, az én pótanyám 6 osztályt végzett, csodálatosan bölcs, mai napig iszom a szavait, a lelki tisztasága lenyűgöző. Remélem, értitek.

Ha meg is ver akkor szerinted kell ő neked??

nem véletlen,hogy depressziós lettél,szorongsz, szerintem kezdj új életet!

Kedves Barátaim!

ma dolgoztam,így most jutok ide...

drága uj_zeland! nagyon tudsz biztatni...

Kérdezted, milyen most a viszonyunk a szerelmemmel.

mikor ebédre mentem hozzá, először távolságtartók voltunk mindketten. Ő nagyon tüzes természetű, hamar megharagszik, hisz volt, hogy megütött...hát igen. De a lelki bántás sokkal rosszabb.

Beszéltünk, összevesztünk, kibékültünk, szorongtam, szorongok most is.

Aztán tegnap mondtam neki, próbáljunk meg akkor együtt lakni, meglátjuk, mi lesz.Isten neki, fakereszt...hát költözök. 400 méterre lakik.

Nagyobb örömet vártam...elfogadta, egyszerűen csak elfogadta, minden különösebb lelkesedés nélkül. Mondtam is neki, olyan, mintha nem is hinné el...Azt felelte: Csodálkozol?

Ma viszem az első adag cuccomat. Anyámmal már közöltem. Azt hiszem, még nem hiszi, vagy nem meri hinni.

Megbeszéltük a kedvesemmel, hogy más városba költözünk...majd nyáron.

Lehet, hogy az egész tényleg csak arra lesz jó, hogy véget érjen a rémálom. Lehet, hogy végre minden rendben lesz, s megnyugszunk mindannyian.

Annyira fáradt vagyok már. Sajnos, a lelki traumám fizikai tünetekben is megmutatkozik - erről még nem írtam. 3 napja kezdődött. Elkezdtek begörcsölni az izmaim, remegtem, mint a nyárfalevél. Nem alszom, nemigen eszem, a bőröm kifakult, karikás a szemem(ma egy férfi mégis leszólított :)).Ez a remegés rám jön naponta többször, váratlanul, nem tudom kontrollálni. Ilyenkor nehéz beszélni, egy görcs a testem. Úgy kocog a fogam éjjel, ettől nem lehet aludni. Orvos kell. Jan.3-án megyek.

valószínű a faszi tudta ezt,elfogadta.... akkor nem szép,hogy Ő meg ezt csinálja a nővel..

különben meg szerelem jelét már nem látom itt..

Veled vagyunk! Szoktam Rád gondolni! :)

Nem rontottál el mindent, ne érezd így!

Jó, hát megcsaltad a férjed. Oké. Miért? Mert nem hagyott elmenni. Helyette megzsarolt. Rajtad múlt? Nem. Tudod, hány nő büszke rá, hogy agyba-főbe csalja a párját? Csak nézz szét itt a Hoxán.

Jó Anya voltál, vagy, mert a gyermekeidet tartottad szem előtt. Azt tetted, amit a legjobbnak láttál. Én azért írtam régebben a gyermekek oldaláról, mert nagyon jól emlékszem, hogy mit éreztem akkor, amikor az én Anyukám mindenről lemondott értünk. Bűntudatot. Nem tudtam kiélvezni azt a szelet húst, amit a saját szájától vett el, csak hogy nekünk jusson, nem tudtam örülni az új cipőnek, mert tudtam, hogy mennyit dolgozott érte. És amikor azt mondta, hogy kislányom, én boldog vagyok így is, akkor haragudtam rá, mert tudtam, hogy nem az. Soha nem vett magának semmit, nem ment el sehová, nem kirándult, nem becsülte meg magát. És mivel nekem kellett noszogatni, haragudtam rá - már szörnyen szégyellem magam miatta - de igen, haragudtam, hogy mennyivel könnyebb lenne nekem, ha látnám, hogy törődik magával, mert akkor én is örülhetnék az örömének, jobban esne, ha csak egy fél szelet hús jutna, de tudnám, hogy ő is evett. - remélem, nem nagyon zavaros. :) Azóta nagyon jól alakultak a dolgok. :)

Ha most úgy érzed, hogy kétségbeesetten ragaszkodsz a párodhoz, megértem (átmentem már én is ilyenen). Most küzdeni akarsz, tiszta sor. Akkor is azt tanácsolom, hogy először is változz vissza azzá, akibe beleszeretett. Akiben még hinni tudott, hogy mer lépni. (elég nehéz lesz :S)

Úgy értem, fel kellene vázolni egy tervet a kettőtök gyönyörű jövőjéről előtte, hogy legyen, ami lelkesíti. (én ezt úgy tenném, hogy elmondanám neki, hogy gondolkodtam, és nagyon szeretem, és kész vagyok vele új életet kezdeni. Őt, a mosolyát - itt fényezném egy kicsit, de könnyedén, nem rajongva - stb. Aztán elmondanám, hogy megértem, ha részéről elmúltak az érzelmek. (ez füllentés lesz). És tőle függetlenül teljesen nyugodtan és kiegyensúlyozottan kivirágoznék (mindig vidám, csinos, tele energiával, tervekkel), majd megköszönném, hogy felnyitotta a szemem. Muszáj lesz éreznie, hogy ő döntheti el, kellesz-e még neki. Sőt, én el is költöznék egy barátnőmhöz, vagy máshoz, hogy lássa, mennyire önálló lettem, és komolyan gondolom.

Hát, kívánom hozzá a legjobbakat! Az a lényeg, hogy boldog legyél. A többi meg majd kiderül.

Lehet, hogy ez a lépés csak arra lesz jó, hogy eljöjj otthonról, de lehet, hogy sínre kerül minden. :)

(erről egyébként mesélhetnél, milyen most a viszonyotok, mert el nem tudom képzelni. Összejöttek a kolleginával? Még ragaszkodik hozzád? Vagy már simán elengedne? Befejezték vajon, vagy harcolnod kell érte? És egyáltalán, hogy áll hozzád?)

Én most arra törekszem, hogy szétforgácsolt energiámat összegyűjtsem egy helyre...ne hagyjatok egyedül ebben az időszakban, ha kérhetem.

Szeretném visszakapni a szerelmemet, nagyon-nagyon, ezért mindent meg fogok tenni. Egyet nem. Nem fogok megalázkodni.Ha még szeret, azt úgyis tudni fogom.

Ha nem - belepusztulok, mert ő volt az életem.

A barátnőm szavai, a ti segítségetek...sikerülni fog. Ha nem...Akkor azt teszem, amit te tanácsoltál!!!!!!!!!!!!! De akkor ezerrel.

Köszönöm.

Mondjuk te meg a volt férjeddel élsz....

Hát szegény csávó lehet független nőt akar...

Hmm.. a lelkitárssal nem szexelünk gondolatban sem, az ilyen faszit ki kell dobni és telefonszexezhet bármikor :XD

Nem ér meg egy könnyet sem... bírom mikor beállítják csak barátok,de ilyen is van a beszélgetéseik között :D

Szánalom.. hányinger..kidobnám... hát.. ha szeretném se foglalkoznék vele többet,mert az amit tesz veled undorító!!

Találsz te jobbat:)

Kedves Hedda!

Ne szomorkodj! Keresd meg most a tárgyilagosabb, kemény énedet. Igen, vannak ilyen férfiak, sok-sok ilyen férfi van. :)

Az a baj (sajnálom, hogy fájni fog, amit mondok :(, hogy igazából nem is annyira a férfi természetén múlik, sokkal inkább azon, hogy Te mit hozol ki belőle. Amikor szerelmes, boldog valaki, akkor magától értetődő, hogy gyengéd, törődő veled. A párod pillanatnyilag nem úgy tűnik, hogy az lenne. De ezt a tényt pozitívra is fordíthatod, hiszen ezek szerint, ha találsz egy érzékeny típusú férfit, akivel egymásba szerettek, ő majd ugyanolyan kedves, gyengéd lesz hozzád, mint a párod volt. És ismét jöhetnek a meghitt percek! Az sem kizárt, hogy a mostani párod lángol fel újra idővel, kérdés, hogy ezek után tudsz-e majd bízni benne. Ezért tanácsolom én azt, hogy ragadd meg ebben a helyzetben amit még meg lehet, aztán kezdj új életet! Nem nagyon szoktam ilyet mondani, de most szükséged van arra, hogy feltöltsd a lelked szeretettel, ezért biztatlak: igenis regisztrálj oldalakon, ismerkedj, flörtölj, próbálj hódítani! Hidd el, hogy rengeteg erőt fog adni, ha szétnézel, és kapsz visszaigazolásokat, udvarolgatnak neked! Most erőre van szükséged, hát szerezd meg. :)

Aztán később ráérsz eldönteni, hogyan tovább. Formálj a sebzett vadból egy erős ragadozót! :)

(Zárójelben: ha valóban vissza akarod kapni a mostani párod, én arra is látok esélyt. De az is úgy kezdődne, hogy állj talpra és kápráztasd el. Kérdés, hogy megérdemli-e.)

Ezen én is elgondolkodtam...

Lehet, hogy tényleg nem szeret már...lehet, igazad van.

De hogy tud így elmúlni egy szerelem, ahol ilyen sok volt az áldozat???

Köszönöm az őszinte szavakat...

Igen, kettős élet. felőröl, tönkretesz.

Véget kell vetnem, tudom.Kedvesemtől is folyton ezt hallom: a férjedet választottad.

Mondjatok meg nekem valamit. Létezik-e a világon olyan férfi, aki folyton mellettem van, aki naponta sokszor átölel, mondja, hogy szeret. Aki este, mikor tévét nézünk, órákon át simogat. Akivel összebújva lehet aludni. Akin ha elalszok, órákon át meg sem mozdul, akkor sem, ha zsibbad, csakhogy én jól aludjak. Aki minden nap friss teával vár, ha megyek, mert tudja, imádom.

S még folytathatnám. Az én kedvesem ilyen volt, míg a nő meg nem jelent. most mintha más embert ölelnék. Félek, soha nem kapom vissza az én régi szerelmemet...

Kedves Hedda13 !

Ebben a történetben mindenki megcsalt mindenkit.:(

Te is. Végtelenül sajnállak és megértelek.

hasonló helyzetben vagyok mint Te.

Végtelenül sajnálom magam, és a sorstársainkat.

Mi már sosem leszünk boldogok, de okulva a történetünkből mások még megmenekülhetnek, ha az elején vannak. 3 év nagyon nagy idő, ilyen helyzetben hatványozva múlik az idő.

Te ott rontottad el, mikor nem hagytál csapot papot, én ott mikor hagytam.

Az én történetem 4 éves. 25 évi házasság és alkoholista férj mellett ismertem meg. Beleszerettem. Annyira, hogy elhagytam a családom. Saját anyám sem állt mellém.Azok után, hogy a férjem 2x akart öngyilkos lenni és a gyermekeimmel akadályoztuk meg már ők sem tartanak egy mintaanyának.

Ő pedig nem akarja otthagyni a családját. Még bevallani sem akarja nekik a viszonyunk.

4 éve tipródom.

Tudod Hedda, milyen érzés, hogy én mindent borítottam, ő pedig csak jön a készbe és a kisujját sem mozdítja értem ?

Biztos, hogy nem akar engem. Mert én akarom és mindent tettem érte.

A Te kedvesed is ezt érzi.Nem akarod száz százalékosan. Nem őt választottad. A férjed választottad.

Én is próbálkoztam, elhagyom Őt is. Keresek magamnak olyat, aki csak engem szeret.

De nem megy, megnyomorította az életemet.

Hiábavaló áldozatot hoztam.

Ne tegyétek ! Aki nem hajlandó felszámolni az előző kapcsolatát már az elején az soha nem is fogja. A lelki megcsalást az teszi, aki kettős életét él. Sajnos Te kedves Hedda13.

Még nem késő, tedd helyre az életed. Döntsd el, mit és kit szeretnél. Csak ez az egyetlen életed van. Ne rontsd így el. Nem azért kellett ez a szerelem, hogy boldog légy ? Akkor miért nem akartál boldog lenni ?