Lelki beteg lettem. (beszélgetős fórum)
Hát tényleg én már saját magamat sanyargatom,
Tényleg meg van mindenem ami kell az élethez,
Miért nem tudom én így nézni az életemet? Hát mert egy nagy hülye vagyok.
Kedves Lonci!
Stop!!!!
Most már elég az önsajnálatból!
Végy egy jó fürdt, fesd ki a körmöd, a szád, csinálj frizurát magadnak, és irány csavarogni!
Te nem magányos vagy, hanem olyanra vágysz, ami most nem az életed része.
Miért nem értékeled azt, ami van?
Tessék olvasni, beszélgetni, amiben tilos panaszlodni, kávézni, olvasni, élvezni rzt a csodás szombatot!
Van kezed lábad, tudsz olvasni, nem a földön alszol, nem kézzel mosol stb.....
Olyan sok oldalról nézhetsz egy helyzetet, de te mindig csak a szart akarod mikroszkóp alá tenni.
Miért?
Igazad van! Mindenben.
Nincsenek rendbe az idegeim! És azt is tudom , hogy nem érdemli meg, hogy sírjak, vagy akár csak szomorú is legyek miatta.
Szeretem a szép zenét is. Hallgattam is, csak azon is elkezdtem sírni.
A magány az ami nyomaszt leginkább. Egyedül vagyok és ebből nem tudok ki lépni, pedig annyira szeretnék.
Hiszen eddig is egyedül éltem, csak valami miatt nem éreztem ennyire magányosnak magam. Neki álltam takarítani, de abba hagytam, nincs ki tartásom, semmihez sem. Nem szedek gyógyszert és arra gondoltam el kéne mennem nyugtatóért és szedni.
Ha egyáltalán nem szakad meg a szívem hétfőig.
Én depis vagyok az biztos.
És már nem is az miatt a mocsok miatt sírok, az miatt is de már nem az a leg nagyobb fájdalom ami gyötör.
Valami amit nem tudok meg magyarázni magamnak se. Valami ami az egészet úgy össze húzza, és rám zúdítja.
Igen össze kéne írni a dolgokat.
És csak a jót! De jelen állapotomban, nem tudom, és nem tudok gondolkodni.
A szerdai nap az tragédia volt. A tegnapi mintha jóbb lett volna, az este álmos voltam és le is feküdtem időbe, Ami nem tudom mikor történt velem.
Viszont ma megint olyan nagyon magam alatt érzem magam, hogy az valami szörnyű.
Azt hiszem minden másnap jön a fájdalom napja, vagy nem tudom. Ma nagyon nem jól vagyok.
Fogászaton is voltam tegnap is ma is. Tegnap fel se vettem de ma az katasztrófa.
Mire be mentem a doki elé, már remegtem.
Értem.
Tudod én ebben nem vagyok neked jó vigasz. Nézd a jó oldalát: tudtál bízni és szeretni. Ezek nagyon nagy ajándékok. Nekem nem megy, ezért is nem merek támaszkodni senkire.
Jól írják a többiek, próbálj meg összeírni minél több jó dolgot az életedből és arra koncentrálj, ha a szomorú oldalát nézed az életnek akkor megkeseredik az egész, ha a napos oldalt, akkor szebbé válik minden....
Özv, ség után 2-évre rám talált a rózsaszín ködbe burkolózó szerelem.
Nem láttam de nem is érdekelt, hogy iszik! szerelmes voltam. A gyerekeimet óvtam védtem, neveltem, nagyon sok és kemény év volt, 25-évig éltem vele, szerettem.
Aztán beteg lett és egyszer véget ért az ivászat kora. Nálam boldogabb asszony nem volt a föld kerekén. Dolgoztunk gyarapodtunk. A gyerekek ki repültek születtek az unokák. Hát csodálatos 7-év volt.
És akkor be jött a másik nő!
Aki győzött és vitte. Én összetörtem, padlón voltam, fel állni nem is tudtam. akkor eredt meg a könnyem de az is ki folyt ami addig bent maradt.
És akkor jött következő majd ő segít fel állni.
Nagyon meg fizettem a 7-év boldogságért. Most megint folyik jóban mint eddig. Mert nem tudom miért érdemeltem én ezt meg.
Szomorú és fájdalmas a történeted! Együttérzek veled! Nem sajnállak, mert a sajnálat lehúz!
Mi történt 9 éve, ami elindította újra a könnyeidet?
Ismerem azt az érzést is.
28-évesen meghalt a gyerekeim apja, karácsony estén!
És nem volt más körülöttem csak a sírás ríás.
én is azt csináltam, mert félig kész házat néztem és nem tudtam a tél kellős közepébe, hogy most mi lesz. Mindenki velem sírt.
Így telt a Karácsony és a jött a temetés ideje.
A sírástól már szólni beszélni nem tudtam, DE NEM CSAK ÉN A GYEREKEIM SE, pedig kicsik voltak, nem engedték el a ruhám egy percre sem.
Velük aludtam egy ágyban. Mindenki sírt amerre csak néztem.
A temetés napján nagyon hideg volt. A pici gyerekeim álltak mellettem és fáztunk mind. Ők remegtek a sírástól vagy a hidegtől nem tudom.
Egyszer azt mondta az én pici lányom. ANYUKÁM ÉN NAGYON FÁZOK, le hajoltam hozzá,és kérdeztem a kis fiamat te is fázol babám, és azt MONDTA NAGYON.
Meg fogtam a kezüket, és el indultam velük haza!
A temetésnek még nem volt teljesen vége de nem érdekelt. Azt MONDTAM MAGAMBA NEM ENGEDHETEM MEG MAGAMNAK AZT HOGY a gyerekeket ki tegyem ennek. Nagyon sokan voltak és mintha valaki azt mondta volna menj haza és sétálj el innen.
Haza mentünk a gyerekekkel, gyalog voltunk. Nekünk senki semmit nem szólt, de meg se hallottam volna.
Én azóta nem sírtam a gyerekek előtt! Olyan lettem mint akinek fából van a szíve.
Nem hullottak a könnyeim mert azt mondtam ha én sírok akkor a gyerekeim is, és ezt én nem engedhetem meg magamnak.
Nem voltak könnyeim. És tényleg égtek a szemeim. Egész 9- évvel ezelőttig akkor zendítettem rá újra. De azóta aztán az is ki folyik ami addig bent maradt.
Igen, a legjobb dolgok most jönnek az életedbe!
Csak ne húzz betonfalat! :)
Ha mindened megvan, amire szükséged van, gazdagabb vagy, mint az emberek nagy része a földön. :)
Élj a lehetőségeiddel!
Ne várj, mert a majd sose jön el!!!!
Mindig a most-ban élünk.
Jó dolgok?
igen ennyit bőgni tényleg önsajnálat. de nem tudok le állni vele.
Minden meg van tényleg, és mégis, valami amit még magamnak se tudok meg magyarázni, állandóan a könnyeimet csalja elő.
Járok a fogászatra, ma voltam minta vételen, holnap is megyek.
Igen menni és menni, az kellene.
Igazad van, szép okos gyerekeim vannak. És ha nem megyek férjhez 17-évessen nem lennének.
És most, hogy olvaslak, végig gondoltam mit tennék másképpen,ha újra kezdeném, az életemet.
És arra jutottam, hogy lehet semmit se, mert a múlt és a jelen között volt az ami értelmet adott az egész életemnek, a nehézségek ellenére is.
Pedig de nagyon rossz gyerekkorom volt. De keserves életem, de mikor a büszkeségtől sírtam, mert volt olyan is, hogy a gyerekeire olyan büszke voltam, hogy azért záporoztak a könnyeim.
Igen azt nem biztos, hogy ki tudnám hagyni.
De a másik fajta életbe meg nem tudnám bele képzelni.
Már hogyan is lehetne elcseszett életed, amikor szép családod van! Nem kevés munka és energia van benne. Értékeld és légy büszke magadra.
Sajnos korán megözvegyültél, de ha nem mentél volna férjhez a korán elment párodhoz, akkor a gyermekeid sem ilyenek lennének. Más életed lenne, de nem biztos, hogy jobb. Így ne sirasd a múltad.
Sírni csak akkor szabad, ha megkönnyebbülsz tőle.
Most miért csak a rossz emlékek bújnak elő? Tessék átgondolni és előhívni a jókat is!
Ne hülyülj már!
A legjobb dolgok most jönnek!
Ennyit bőgni már önsajnálat.
Tessék örülni annak, ami van.
Van mit enni, van otthonod, egészséged.
Te döntesz, hogy szarul érzed magad, vagy jól.
Menj el pár napra valahova.
Ússz, vegyél masszázst, sétálj nagyokat, élj!
Annyi szépség van az életben, amennyit hajlandó vagy meglátni.
Nem dicsekszem vele. Nem jól. A könnyem az hullik mit a zápor eső. Siratom az egész el cseszett életemet.
Ma dolgoztunk a fiam fűrészelte a fámat. Én hordtam be.
Az agyamba rendet kéne tenni még a gyerek kori dolgok is elő jönnek.
Ma kértem a jó istent, ha már ilyen el cseszet élet jutott, még a gyerekkorom is annyira rossz volt. Legalább most kicsit segítsen, hogy az agyamba ne jöjjenek gondolatok. Az egész eddigi életem annyira fáj. Elmentek a gyerekek hazulról és azóta csak sírok meg sírok. Honnan van még könnyem nem tudom.
Ne bántsuk nem tapasztalatlan ő! Csak a nők között szeretne lenni. Ez nem baj, ha képes rá, hogy át érezze amit mi át élünk.
Legalább tudja mit is érzünk mi nők. Had olvasson bennünket, biztosan van véleménye is, csak nem meri ide le írni.
Tapasztalatlan közel 1500 hozzászólással?? :D
Az igen, akkor neked igen sok időbe telik kiismerni valamit. Lehet, hogy a nőket is azért ismered ki ilyen nehezen?
Semmi baj nincsen. Ha jól érzékelem te férfi vagy.
nyugodtan olvassál bennünket. Legalább meg tudod milyen, ramaty helyzetekbe kerülünk mi nők, ha a férfiak ki tolnak velünk. Olvassál nyugodtan bennünket, és ne legyél olyan mint azok akik miatt mi itt szipogunk. Nyissál fórumot és meg lásd mi nők mind oda megyünk és olvasunk. Ritka madár a férfi, erre fele. meg becsülünk meglásd.
Kedves Kefekötőke!
Célszerű lenne, ha új témát nyitnál és ott beszélgetnétek rutinos társkeresőkkel.
Ez itt Loncika témája, ő indította és nem illik egészen más irányba elvinni a beszélgetést. Ugye megérted. :)
Kedves Fórumtársak,Hölgyek!
Évekkel ezelőtt már voltam ezen az oldalon,(Akkor tévedésből férfiként ide regisztráltam.Egy témában böngésztem és ideirányított a kereső.Nem is vettem észre,hogy ez egy "női oldal",aztán később egészen jól éreztem magam.)
Úgy emlékszem itt általában értelmes, segítőkész hozzászólásokat olvashattam,ezért most frissítettem a már törölt regisztrációmat,remélve,hogy itt igazi női segítséget kapok.
Nem bízom a rengeteg társkereső oldalakban,inkább szeretnék tanácsot kérni ,hogy kell ezt a legbiztonságosabban kiválasztani!
Ezt a fórumot találtam meg talán alkalmasnak.
Remélem a moderátor nem reklámnak tekinti segítségkérésemet!
Üdvözlettel kefekötőke.
Azért annyira ne ostorozd magad, mert annak semmi értelme. Inkább büszkén dicsérd meg magadat, hogy az asztalra csaptál.
Mindenkit be lehet csapni és amikor a jóhiszeműségeddel élt vissza, az nem a Te hibád.
Most még gyűlölöd és haragszol teljes joggal, de eljön az az idő, amikor már nem törődsz vele, nem ezzel a haraggal fekszel és ébredsz.
Én is nagyon haragudtam az első férjemre, aztán szép lassan elmúlt. Ma már csak szánni tudom.
Legyen béke a lelkedben. :)
Ne!
Most már szeresd magad!
Szedd is hamar össze magad, mert te sokkal jobb, boldogabb életet érdemelsz!
A csigaház kicsi, ha táncolni akarsz.
Minden nap jobb lesz.
5 év múlva magadon is szörnyülködni fogsz, hogy volt pár vacak napos egy görény miatt!
Köszönöm!