Kötelékfóbiás férfi (beszélgetős fórum)
Nagy szerelemként indult az egész kapcsolat mindkét részről, amit ő az elején nagyon elrontott. Többször nekifutva, folyamatosan próbáltuk újra lassanként felépíteni az egészet.
Az az igazság, hogy amíg én nem gondolom úgy, hogy eljutottunk egy olyan szintre, ahonnan illene kicsit komolyabbra fordítani a dolgot, vagy legalább is kicsit beszélni arról hogy hova tartunk, nincs is gond. Az előéletét nézve, és a hibáinkból tanulva próbáltam vele én is minél türelmesebb lenni. Abból, hogy ő vetette fel ezt a lakás dolgot is, én arra következtettem, hogy most már benne is van elhatározás. Sokat beszéltünk eddig is róla, én nem erőltettem, határozottan mondta, hogy nézzük meg.
Valószínűleg tudja, hogy ez az utolsó lehetősége nálam, mert párszor már melléfutottunk a dolognak. Azt is sejti, hogy ha ezt a lakást nem vesszük ki közösen, akkor én valószínűleg el fogok költözni, másik városba, és onnantól ennek vége!
Ne aggódj.
Ha pénteken beszélte le a lakás szerdai megnézését(és ha jó az a lakás)mire odamennétek, valószínűleg már meg sem lesz.
Annak ellenére, hogy közös a lakás, bármikor odaviheti barátait, hozzátartozóit. Nem?
Ha a másik tulaj nem él ott, akkor mi a probléma?
Ő van birtokon belül és életvitelszerűen használja. Ettől nem csorbul senkinek a tulajdonjoga.
Ha a másik tulaj is benne élne, ő is megtehetné.
Az életszerűtlen, hogy egy üres lakást otthagyjon, hogy albérletbe menjen. Ki kell várni, amíg a bíróság dönt a megváltás mellett. Addig gyűjtse a pénzt és ne albérletre költse.
Esetleg meg is nősülhetne, ha szeret valakit, mert a nősülés önmagában nem okoz problémát, inkább a közös vagyon és az időközben megszületett gyermekek.
mit jelent az, hogy vivodik es hezital? ha megbeszeltetek, hogy elmentek megnezni, akkor mi valtozott? kifogasokat keres, hogy megsem jo, vagy micsodat?
szerintem ertheto, ha o mar tul van legalabb 2 komoly, egyuttelos kapcsolaton, csaladalapitason, hogy meggondolja, mi legyen. 20 evesen meg konnyen ugrik az ember osszekoltozesbe, kesobb mar meggondolja, hogy kivel. nemigazan irtal ugy a kapcsolatotokrol, mintha ez szerelem lenne, inkabb csak elvagytok egymassal, es arra azert nem kellene alapozni. se neki, se neked :(
Ahhoz képest, hogy egy éve ismeritek egymást, nem sokat haladtatok. Ez mondjuk érthető a férfi előélete miatt, de a továbbiak valahogy nem.
Most már, ha hirtelen elszánná magát, az sem lenne jó. Ezt határozottan kell tudnia, éreznie.
Ha nem vársz tőle semmit, akkor még jó ideig együtt maradhattok a jelenlegi állapotban.
Ő nincs arra rákényszerítve, hogy vállalja ezt az albérletet. Annyi kötelezettség van, hogy egy éves szerződést kell aláírni a lakást illetően.
Neki van egy közös lakása a volt párjával, ahol a ő lakik. A lány nem lakik ott, viszont nem is hajlandó eladni a lakást. Neki ebből lett elege, mert oda nem vihet senkit, ott nem élhet együtt senkivel, mivel nem 100 %-ban övé a lakás. Emiatt akar elmenni albérletbe, amíg ez a lakás mizéria megoldódik, ami valószínűleg még évekig eltart. Emiatt vetette fel nekem ezt a közös lehetőséget. Én sokáig ódzkodtam tőle, mert maga a lakás nagy, de neki és nekem közösen már tökéletes lenne. Múlt pénteken még le is beszélte az egész dolgot, hogy most szerdán megnézzük. Tegnap beszéltünk komolyabban, és már akkor láttam rajta, hogy erősen hezitál. Ma még jobban vívódik, hogy mit csináljon, amit látok is, kerüli is a kommunikációt is velem!
Tényleg fura, hogy még az összebútorozástól is fél, hiszen semmi elvághatatlan kötelékkel nem jár.
Nem kellene összeköltöznetek, amíg nem teljesen kölcsönös a vágy és inkább örömmel jár, mint gonddal.
A férfinek valamilyen pszichés problémája lehet, ami gátolja.
Nem tudom elképzelni, hogy szerelmes beléd, vagy szeret. Inkább megszokta ezt a helyzetet, kedvesnek talál stb.
Egyszer már elvált, a volt felesége összejött a sógorával.
Utána volt egy barátnője, akitől van is egy közös kislánya. Vele 5 évig voltak együtt, amiből másfél évig voltak ténylegesen együtt, a maradék 3,5 év se vele, se nélküle, de inkább nélküle történt. SZerintem már itt kezdődtek a problémák nála.
Így hosszú ideje egyedül él, anyagi gondjai nincsenek, jól megvan magában.
Amikor velem van, tudom, hogy jól érzi magát, mindent meg tudunk beszélni, én soha nem veszekedtem vele az elmúlt közel 1 év alatt. Én szeretnék vele lenni, normálisan vele élni, de nem tudom, hogy így van-e esély rá. Vagy mit tehetek, hogy jól alakuljanak a dolgaink.
en ebben nem nagyon hiszek. ismerek sok emberket, aki nem akarja feladni a fuggetlenseget, sot en is nagyon jol meg szoktam lenni magamban, egyedul, de ha olyan partner jon, akkor nem szoktak vagy szoktam fosni. 38 evesen a faszi is tudja, hogy egy osszebutorozas alberletbe kabe semmilyen kotelek, mert barmikor tovabb allhatsz te is, o is. itt magaval azzal lehet problemaja, hogy nem akarna veled elni
azert kerdeztem, mert nem az szamit, a pasi mit mond, milyen kifogassal jon (persze tudom, minden ilyen pasi kivetel - tele van veluk a forum), hanem az, hogy neked vajon eroltetned kellene-e az osszekoltozest. mert az nem hiszem, hogy barmi jot hozna a tovabbiakban, vagy ugy akarnal elni, hogy folyton fuled-farkad behuzod, mindent megteszel, nehogy leleceljen?
en a helyedben biztos azt mondanam neki, ha ennyire fel, ne koltozzetek ossze, nem kotelezo veled elni. ellesztek igy egy darabig, te is talalhatsz mast. hatha erre megiscsak kimossa az alsot es osszekapja magat
Szia! Azt kellene megtudnod, mi okozta nála ezt a fóbiát.
Nekem van férfi ismerősöm, igaz idősebb, most jut eszembe kettő van, akik a házastársukban csalódtak és igaz vágynak társra, de amikor mégis dönteniük kell, meginognak visszalépnek. Egy idő után megszokjál a magányt.
Gondolom, ha eljönne az életükben az elsöprő szerelem, nem hezitálnának.
Nem tudom, mert ezek a férfiak, saját maguknak sem tudják megmagyarázni, mitől félnek, miért nem is jó nekik a végén senki.
Ha letudsz egy albérletet akasztani azonnal, ha szakításra kerülne sor, én megpróbálkoznék a helyedben. Sok sikert!
a par biztato szo az, hogy ha vette a faradtsagot lakaskeresere, kivalasztasra, akkor csak nem csinalja most ossze a gatyajat, hogy meg kene nezni
a nem biztato par szo: szerinted annyira felelmetes es rossz veled lenni, hozzad tartozni, hogy pitizni kelljen egy pasinak es reszketni, hatha meggondolja magat?
Ne haragudj, de nem bíztató szóra van szükségetek, hanem egy jó pszichológusra,vagy kineziológusra, vagy egyéb szakemberre. Ez nem olyan dolog, amit önállóan meg lehet oldani vagy le lehetne győzni (szerintem).
Nem szégyen szakemberhez fordulni...
Sziasztok!
Igazából kicsit el vagyok keseredve, amiatt kérem a tanácsotokat. Vagy hogy valaki járt-e hasonló cipőben, van-e tapasztalata a témát illetően.
Én 33 éves vagyok, van egy 38 éves férfi akivel lassan 1 éve próbálunk több-kevesebb sikerrel normális párkapcsolatot kialakítani. Sajnos a fiatalember kötelékfóbiás, ezt tudja ő is, én is.
Megvan az elképzelése, hogy miként szeretné normálisan élni az életét, és meg is van benne az elhatározás, egy ideig.Azt is tudom, hogy vannak felém érzelmei, és hogy velem tudna is normálisan élni.
Most adódott egy lehetőség, hogy tudnánk közösen egy olyan lakást bérelni, ami mindkettőnknek megfelelő lenne. Ő hozta fel ezt a témát, ő találta magát a lakást is. Engem nem is foglalkoztatott a dolog, mert nekem egyedül nagy lenne. Fel is hívta, meg is beszélte, hogy megnézzük. Komolyabban beszéltünk a dologról, és ő most, hogy közeledik az időpont, hogy elmenjünk, megnézni, nagyon vívódik. Én tudom, hogy nagy csatát vív magában, mert fél feladni a függetlenségét, de engem se akar elveszíteni. Sajnos azt is sejtem, hogy mi lesz ennek a vívódásnak a vége.
Volt valaki hasonló helyzetben? Van esetleg valakinek olyan tapasztalata, hogy egy ilyen férfi le tudta győzni a félelmét? Ha csak bár biztató szót tudtok mondani, az is jól esik!