Könyvimádók Klubja (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Elrabolt az apámat, és A szürke ötven árnyalatát olvastam most a napokban, és ma a A sötét ötven árnyalatába kezdtem bele.
Szerencsére most van időm jobban olvasgatni, így be tudom hozni az "elmaradásaimat" :)
Úgy látom, nem ugyanarra használjuk a könyveket:-)
Nekem egy könyvnek feltétlenül szórakoztatónak kell lennie, mert szeretem, ha elbűvöl, kiragad az életemből. Persze nem árt, ha van mondanivalója is.
Különös, de az egyik legnagyobb könyvélményem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-e. A főiskolás csoporttársaim szerint ezzel a könyvvel akár büntetni is lehet. Szerintem meg csúcs. Érdekes, hogy az Anna Kareninától kirázott a hideg, míg ők meg ezt élvezték.
Szerencsére nem vagyunk egyformák, így minden írónak lehet esélye olvasókra:-)
Az író, aki egyébként neves finn pszichiáter, azt igyekszik bebizonyítani (mint azt a könyv címe is sugallja), hogy a gyermekkorban átélt traumák ellenére is képes az ember "normális" felnötté válni & teljes értékü életet élni.
Én ennek az ellenkezöjéröl vagyok meggyözödve, de elolvasom a könyvet, mert szeretném más szemszögböl is vizsgálni, látni a témát.
Ez szerintem azon is múlik, hogy ki milyen sérelmeket, és legfőképpen hogyan élt meg. Mert az nyilvánvaló, hogy valakinek egy pofon is egy életen át fáj, míg más a napi csonttörőket, porig alázásokat is képes semmibe venni.
Nekem is felnőttkoromban kellett megteremtenem azt a címbeli "boldog gyermekkort". Néha eszembe jut, mi mindenen mentem keresztül, de ha azt veszem, hogy felnőttként autista gyerekem született, ez mellett minden eltörpül. És mégis, ezen is felül lehet emelkedni. Csak van, aki képes rá, és van, aki nem. Nekem úgymond szerencsém volt a lányommal. Más meg biztos azt kérdi, hogy lehet ennyi sorscsapást ilyen optimizmussal túlélni? Lehet, hogy mégis van titok? Majd áruld el, hogy mi az!
Még csak a másodiknál tartok. Valahogy nem marad annyi időm olvasni, mint szeretném. De megvettem mind az ötöt, itt figyelnek a polcon. Várnak a sorukra...
A filmsorozat nem fedi teljesen a könyvet, sőt, a másodiknál úgy vettem észre, egyre jobban eltér. Nem is baj, legalább két külön alkotásként tudom szemlélni.
Most olvasom:
Ben Furman - Es ist nie zu spät, eine glückliche Kindheit zu haben (magyarul kb.: sosem késö, hogy boldog gyermekkorod legyen).
A mü a gyermekkorukban bántalmazott ill. hányatott sorsú emberekröl szól; hogyan élték meg & tudták feldolgozni a borzalmakat, valamint felnöttként "normális" életet tudnak-e élni.
Az író, aki egyébként neves finn pszichiáter, azt igyekszik bebizonyítani (mint azt a könyv címe is sugallja), hogy a gyermekkorban átélt traumák ellenére is képes az ember "normális" felnötté válni & teljes értékü életet élni.
Én ennek az ellenkezöjéröl vagyok meggyözödve, de elolvasom a könyvet, mert szeretném más szemszögböl is vizsgálni, látni a témát.
(Tudomásom szerint e könyv nem jelent meg magyarul...)
Kisebb, becslésem szerint ~2000 kötetböl álló magánkönyvtáram van, melynek megközelítöleg 70-75%-a német nyelvü, lévén, hogy Ausztriában élek & szerzem be a könyveket.
Ennek köszönhetöen javarészt -olvasva- tanultam meg német nyelven, de oly "jól", hogy pl. irodalomról, pszichológiáról vagy csillagászatról viszonylag "minöségesen" tárgyalok, de az egyszerü, osztrák halandót & annak köznyelvét meg nem értem! ☺ Mintha latinul vagy ógörögül tudnék!...
A könyv-film vitához annyit tudok hozzátenni, hogy a két műfaj kifejező eszközei annyira különbözőek, hogy hiába készül egy könyvből film, meg sem közelítheti a két alkotás egymást.
Vannak könyvek, amiket lehetetlen jól filmre vinni. Ha meg is teszik, lásd. pl. Solaris (kétszer is elkövették ezt a baklövést, ha jól tudom), nagyrészt érthetetlen marad egy könyvet nem olvasó előtt a megjeleníthetetlen háttér miatt. (A filmben képtelenek voltam megjeleníteni, hogy a látomásokat a bolygón óceánnyi élőlénye idézi elő.)
Ugyanez fordítva is igaz lehet, egy fantáziátlan könyvből izgalmas film születhet (nekem ez Neil Gaiman: Csillagpor c. meséje). Az alapötlet ugyanaz, a szereplők is, éppen csak a cselekményelemeket másként variálják, felturbózzák, vagy ellenkezőleg, elsimítják. A regényt a filmes eszközökhöz igazítják. Ezért van az, hogy sok író fél odaadni a regényét megfilmesítésre, mert egészen más lesz belőle, mint amilyennek megírta.