Ki a hibás a félrelépéseknél? (beszélgetős fórum)

Amugy ezekt nem szoktam tőle kérdezgetni, ez szentül az ő magánügye sztem.ha megosztja velem okés, ha nem én vagyok annyira korrekt hogy nem faggatom!!!!!!!

De valószinüsithető hogy a szex csendesebb formáját alkamazza, és nem orditja közbe a neveket)))))))).Vagy nemtudom......

16 éve vagyunk együtt a párommal, 14 éve vagyok a felesége. Az esetleges megcsalásoknál úgy gondolom mind a két fél hibás. Magamról tudom, hogy amikor megszünt a munkám elhanyagoltam magam. Addig mindig kiskosztüm, bedolgozott frizura, körömlakk ..stb.

Itthol maradtam és szabadidőruha, jó pár plusz kiló és egyebek. A férjem soha nem tette szóvá a változásokat, egy reggel felébredtem belenéztem a tükörbe és azt mondta elég volt az önsajnálatból és a slamposságból. Fogyókúra, normális ruhák, ápoltság. Romantikus hétvége a gyerekek nélkül és újra egymásba szerettünk.

Úgy vélem egy kapcsolatot, vagy házasságot is fel lehet és fel is kell dobni csak egy kis fantázia kell hozzá.

Ha pedig mégis megcsalna, nem tudom mit tennék. Valószínű nagyon kiborulnék.

kiváncsi lennék a "kartársnőd" mire gondol, amikor hol az egyikkel, hol a másikkal van együtt.

Nincs néha tudathasadása?

Nem téveszti el a neveket örömszerzés közben,

Ilyen kérdések vetődnek fel bennem.

Előfordúlhat,hogy a férjétől már nem kapja meg

azt a szeretetet,azt az odaadást,amit igényelne

a kartársnőd.Kellett egy másik férfi aki új érzéseket ébresztett benne. Egy olyat amit eddig nem érzett, és ettől a másiktól megkapta, és nem

tud tőle elszakadni.A férjét pedig nem akarja elhagyni, egyenlőre.

Egy hosszu kapcsolatban már elmulik a szerelem, átalakul szeretté.vannak olyan nők és férfiak akik nem tudnak ellenállni a kisértésnek...és mindig keresik az ujat...forr a vérük., nem tudnak parancsolni a kisértésnek!!!!!

nekem a kartársnőm anno 5 évi eggyüttélés után összeházasodott a párjával, majd a mi esküvönkön belehabarodott a zenészünkbe((((((((.telefonon felhivta, majd találkoztak...és azota is tart a viszonyuk, ennek már 5 éve.Azota gyereke is van...de szereti mind a két férfit!!!!!!nem akar dönteni, a férjével akar maradni, de a másik kapcsolat olyan pluszt ad neki, amitől nem tud szabadulni!!!!!!

Én nem itélem el......ő érzi azt amit mi nem(((((((

Ismeritek a mondást?

Inkább 10 emberrel 1x,mint egy emberrel 10x....

Ezzel addig nincs is baj,míg rá nem jössz...

Nem egyszerű ez a dolog. Amit itt leírtok szerintem mind kavargó érzelmek, és általában az emberek jó részét ez viszi ide oda. Egyik nap úgy érezzük kifakult minden, a másik nap meg elcsodálkozunk tegnap mért is éreztem így.

Mindenesetre szerintem ha valaki megcsalja a másikat, még nem jelenti feltétlenül, hogy baj van otthon. Csak elvitte a pillanatnyi fellángolás. Adódhat olyan helyzet, mikor iszik az ember 2 pohár bort, jó a társaság, és valaki olyan kedves..Láng van a szemébe, a másik már a tekintetétől "rosszul" van. És akkor elviszi a pillanat, és az ismeretlen. Szerintem ez bárkivel megeshet, a pasikkal gyakrabban. Aztán másnap a nők nagyrésze megbánja, a férfi is, de van a szája szélén egy jól eső mosoly:-)

Félek, hogy ez velem is megtörténhet, vagy a párommal.

Ha egy harmdikkal való kapcsolat tartós, akkor már gáz van. Nem mindha ezt az egy éjszakás félrelépést megtudnám bocsájtani a páromnak. Inkább nem tudja róla.

Igen tudom, hogy a lángolásból szeretet lesz, és ez igen jó dolog. De amikor a szeretetet sehogyan se tudja kimutatni a párod, és értelmet nyer az a kifejezés, hogy "társas magány"...mert képes úgy legyalogolni melletted kilométereket hogy nem szól hozzád, hogy órákig képes hallgatni bambulva és körmét rágva, hogy te egyvégtében beszélsz, hogy kérdéseidre kérdéssel felel, vagy hogy egyetlenegy válasza létezik, a "nem tudom"...mindenre.

Nem érzel-e kétségbeesést akkor, amikor mindez csak a jéghegy csúcsa, és rájössz, hogy még csak négy és fél éve tart a kapcsolatotok, de már vergődik az egész? Te pedig szeretnél mellette lenni egy életen át, de így???

Nálunk sajnos minden év január-februárja kritikus időszak. Ilyenkor mindig olyan érzésem van, mintha párom félrelépne, vagy legalábbis lenne valakije. Olyan, mintha téli álmot aludnának az érzelmei, a kommunikáció közöttünk teljesen lecsökken (részéről inkább, mert úgy kell belőle kihúzni minden szót), gyakran flegmán szól hozzám, és még hosszan sorolhatnám. Nem szeretget úgy, mint rég (vagy úgy mint én őt), tekintetében már nincs semmi, amikor rám néz...

Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon nem lenne-e jobb nekem férfi nélkül?

Négy és fél éve vagyunk kapcsolatban, ezidő alatt nem léptem félre. Nem tudtam megtenni, pedig lett volna kivel. Mindig arra a sok rosszra gondoltam, amin együtt keresztülmentünk együtt, és hogy mennyiszer kiállt mellettem, megharcolt értem.

Nekem igenis hiányoznak a régi lángolások, a forró udvarlások, bókok; a rajongás, meg minden.

Ha megtenném, erre fognám. De nem teszem meg.

Amúgy ha szexelünk, nagyon jó vele lenni. Egy futó kaland ennyit nem adna nekem. A bókokért, meg a pillanatnyi lángolásért meg minek? Nekem nem éri meg.

De hogy ő megteszi-e, azt nem tudom...