Két vetélés és annyi év sikertelenség után, vágyom egy babára (beszélgetős fórum)

Nagyon nehéz eseményeken mentél át és szívből kívánom, hogy megszülethessen a legközelebbi terhességedből a kisbabád!

Én is elveszítettem több babát is, az 1., 3., 5. terhességeim élték csak túl az első 12 hetet. Nagyon-nagyon fájdalmas dolog elveszíteni őket, de én is csak azzal tudlak biztatni, hogy olyan sokunknak sikerült mégis. Szorítok nektek!

Szerencsére ma már én is a gyerekesek táborát szaporítom, de bizony 10 évvel ezelőtt hasonlóképpen éreztem, mint most Te.

Mikor a házasságkötésünk után 2 évvel először pozitív lett a tesztem, madarat lehetet fogatni velem...egészen a 12. hétig tartott, mikor az UH kimutatta, hogy a baba elhalt! Akkor mindenki arra fogta a dolgot, hogy lakástüzünk volt, nagyon megfáztam, magas lázam volt - ez volt a probléma. Lelkileg rettentően megviselt, nem értettem, hogy miért pont velem - aki nem iszom, nem dohányzom, mindent betartok - történt mindez.

Persze ma már azt is tudom, hogy rengeteg terhesség végződik így, sokkal több, mint bárki gondolná, csak ezeket mindenki igyekszik elfelejteni és nem beszélnek róla...

A második terhességemből szerencsére egészséges kisfiam született, aki ma már 8,5 éves. De egy csomóban volt a gyomrom a terhességem alatt végig, hogy mi lesz...

Aztán tervbe vettük, hogy jöhet a tesó és a sikeren felbuzdulva nem is igen gondoltunk rá, hogy megint "baj" lehet...Ám megint bekövetkezett, de akkor már a 8 hetes UH-on észrevették...Ismét missed ab!

A várakozási idő eltelte után újra próbálkoztunk, de akkor már az 5. héten sem dobogott a baba szívecskéje!

Ezután megcsináltattuk még a genetikai vizsgálatot, ami negatív lett, de elhatároztam, hogy vége, nem próbálkozunk tovább, visszamegyek dolgozni.

5 évvel később, már eszünkbe sem jutott a gyerektéma, mikor váratlanul a terhesség tüneteit észleltem magamon! Teljes pánikba estem, újra lejátszódott előttem, minden, amit az előző sikertelen terhességeim során átéltem. Nem is tudtam, hogy örüljek vagy sírjak...csak az járt az eszemben, hogy megint mi lesz...

Csináltam egy tesztet, majd rögtön fölhívtam az orvosomat, mert emlékeztem, hogy az utolsó "esetünknél" a lelkemre kötötte, hogy legközelebb azonnal keressem, ha felmerül, hogy babát várunk. Hatalmas dózissal adagoltam magamba ezután az Utrogestant és hetente jártam UH-ra. Mikor éppen örülni kezdtünk volna, hogy túléltük az első 12 hetet, jött a fekete leves! Az ország első számú UH-os szaktekintélye kiszűrt a genetikai vizsgálaton, mondván 50 %-os esélyt lát arra, hogy Down kóros a baba! Hát nem sok hiányzott, hogy ott rögtön nem ájultam el! Egy héttel ezután elvégezték a chorionboholy mintavételt. Senkinek nem kívánom ezeket a heteket, amit én akkor átéltem. Azt mondták, ha baj van telefonálnak...már remegett a kezem, ha ismeretlen számról érkezett hívásom. Így teltek a hetek, míg egyszer az orvosommal beszéltem, aki fölajánlotta, hogy megpróbál utánajárni. Ezt követően kezdtünk bizakodni, mert ugyan még nem volt végleges eredmény, de úgy tűnt talán nincs nagy gond! Aztán megérkezett a vizsgálat eredménye, hogy nincs genetikai probléma! Persze örömünket hamar letörték, mert mondták, hogy jó-jó, de sajnos ilyen tüneteket szívfejlődési rendellenesség is produkálhat! Hónapokig magzati szívultrahangra jártunk, míg a 26. héten végre kimondták: RENDBEN VAN A BABA SZÍVE!

Két hét elteltével azonban ismét újabb problémával kellett szembesülnöm: terhességi cukorbeteg lettem! A szigorú diétát maximálisan betartottam és szerencsére kislányunk egészségesen jött a világra. Az egész család az élet ajándékának tekinti, most már 2 éves lesz, tüneményes kiscsaj, bátyuskája is imádja!

Szóval föl a fejjel! Bízz a sikerben, mert azt mondják, hogy minden fejben dől el és próbáld a szervezetedet is előre felkészíteni arra, hogy minden feltétel optimálisan adott legyen egy baba kihordására!

Jaj de szomorú a történeted, könny szökött a szemembe, mivel nekem három gyönyörű gyermekem van.

Minden jót kívánok neked és biztosan sikerülni fog neked is egyszer az életben, hogy megtapasztald, hogy milyen édesanyának lenni. Szoritok neked.

Szomorú a történeted,sajna nagyon sok nőnek volt,és van benne része,mint nekem is.

15 éves nagylányom mellé lett egy kisfiam most 2,5 éves. A korkülömbség oka 3 vetélés.

A dokik állandóan azt hajtógatták,hogy azért nem maradtak meg a terhességeim mert kisfút nem tudom valószínű kihordani.De tévedtek:))

Tudom,hogy most milyen nehéz neked ,de csak annyit írhatok,hogy KITRATÁS.Bízz benne,hogy sikerülni fog és nemsoká egy gyönyörű apróságot fogsz majd tartani a kezedben.

Azt hallottam minden 5. terhesség elhal még az első 12 hétben. Sajnos ez engem sem vigasztalt amikor át kellett élnem azt amit neked is Panncsika.

A babáim a terhesség 12., 6. és 9. heteiben lettek angyalkák. DE nekem is született 2 gyönyörű, egészséges, imádnivaló kisfiam. így ezzel tudlak egy picit bíztatni és tudom, hogy neked is csak a majdani gyermeked megszületése hoz majd vigaszt.

Van egy oldal ahol sorstársakra találsz, anno nekem sokat segítettek az ott fórumozó lányok, asszoknyok. klikkelj az angyalokszuleiponthu-ra.

Nagyon sajnálom, ami veled történt, sajnos átérzem, mert velem, velünk is ugyanígy történt, az első kisbabámat 6 hetesen, a másodikat 7 hetesen vesztettem el. Belehaltam.

De! A kisfiam másfél éves múlt, minden túlzás nélkül mondom, hogy gyönyörű, nagyon okos, ügyes, a két elvesztett kisbabám minden ereje benne van. Ne add fel, kitartás, vissza fognak jönni hozzád a kicsik, csak higgy benne!

PAnncsika!

Nagyon szomorú a történeted,és erre nem nagyon lehet bátorító szavakat sem írni sajnos.

Maximum közhelyeket,amik mindig igazak:a Te problémádat is csak az idő fogja megoldani.Valószínű annak is oka volt,hogy a babáid nem születtek meg.Lehet,hogy valami olyan betegségük lehetett,ami az élettel összeegyezhetetlen.Hidd el,tudom mit beszélek.Tartósan beteg gyermekem van,ráadásul a munkahelyemen súlyosan-halmozottan sérült gyermekekkel foglalkozom.

Biztos vagyok benne,hogy belátható időn belül Te is részese lehetsz az anyaság csodájának,amihez Neked(is) rögösebb út vezet mint az átlagnak :-)))))))

Teljes szívemből drukkolok Nektek!!!

Történeted olvasva elpityeregtem magam.

Szorítok neked (nektek),hogy teljesüljön vágyatok és hamarosan magatokhoz öleljétek babátokat.Sok sikert ,erőt és kitartást kívánok:)