Kérlek segítsetek rajtam! (beszélgetős fórum)

igen!

A gyógyszer nem a problémát oldja meg, hanem amikor valaki már annyira padlón van, hogy a nap 24h-jában véresre bőgi a szemét, akkor arra azért van szükség, hogy erőt adjon az elmének elviselni a fájdalmat, hogy meg tudja oldani a problémát. Én is így voltam sok éve, a nap 24h-jában véresre bőgtem a szemem, amikor kerestem egy szakembert, hogy nekem segítségre van szükségem, mert megőrülök a fájdalomtól, és nem tudom abba hagyni az egész nap a bőgő görcsöt.. Nem ment, még beszélni sem bírtam a sírástól..

Az antidepik szedésével először is megszűnt a rengeteg sírás, és egyre erősebb lettem, hogy képes legyek össze szedni magam, és összeszedve, erőt merítve tudjam a feladatot, amit kaptam a sorstól megoldani újra, és újra összeomlás nélkül.

A tabletta egyfajta mankó. Mankó a padlóról való felkeléshez, hisz a nyomorék sem tud felkelni mankó nélkül. Mankóval már képes a páciens felállni a padlóról, és megtenni az első lépéseket a feladat megoldására..

Anno... amikor a dühöngő, őrjöngő, törő-zúzó pusztító autista gyerekemmel összeroppantam a mérhetetlen fájdalomtól, hogy a lakásban több százezres kárt okozott, amikor az apuka meghalt, ha nincs az antidepresszáns, és a szakember, talán megőrültem volna. A szakemberben bízni kell, mert bizalom nélkül nincs meg az első lépés a gyógyulás felé. Én akartam gyógyulni, fel akartam kelni a padlóról, mert úgy nem lehet élni, hogy a nap 24h-jában megállás nélkül bőgök, véresre a szemeim, és megszakad a szívem a fájdalomtól. - szó szerint!

Ehhez kellenek a szakemberek..

Aztán utána megkerestem valamennyi olyan szakembert, akik a gyerekem ügyén segítettek. Ott volt a szoc. osztályon síró görcsöm, amikor kijöttem a balesetiről, mert nem először ütött le hátulról őrjöngve a gyerekem, és kerültem be koponya zúzódással a traumára, és az akkori osztályvezető is mondta, hogy el kell tudni engedni, mert ez így nem élet.. kellenek a szakemberek, ők erre szakosodtak, nem mehetek tönkre fiatalon, a szülő soha ne csináljon magából mártírt! - ezt valamennyi szakirodalom leírja.

Szóval kell a bizalom a szakemberek felé, mert anélkül megette a fene az egészet!

10 év kőkemény pokol volt nekünk is az az időszak, amíg a rengeteg - gyerekemen történt gyógyszer kísérletezés eredményre vezetett, és 10 év után sikerült egyetlen egy orvosnak úgy eltalálnia a gyógyszereit, hogy azóta kezes bárányka - autista, aki imádni való szelíd fiúcska lett.. mára már nyoma nincs a régi őrjöngő autistának..

Félreértettél-a lelki egészség nem az utcán hever, hanem meg kell találni, fejleszteni, elérni.

Pont az a lényeg, hogy nem készen kapjuk, hanem küzdeni kell érte folyamatosan.

Ahogy a saját példád is mutatja.

Minden embernek gyerekvállalástól független, de akkor különösen oda kell figyelnie magára, fejleszteni az önismeretét, rálátni az erősségeire, gyengeségeire.

Mivel egyikünk sem Jézus Krisztus nyilván így is rengeteg vakfolt marad mindenkinél, de a lényeg a folyamatos fejlesztés.

Véleményem szerint az egészséges lelki érettség (és ez teljesen független az életkortól) felmutatása szülőként ugyanolyan kötelesség, mit hogy ruházzuk, és etetjük a gyerekünket.

Örülök, hogy neked sikerült erre az útra lépned.

Ejha :) Te tudsz valamit :)

Ráadásul az ilyen elfogadás hiány következménye sokszor a munkamánia, amikor valaki úgy érzi, hogy csak akkor érezheti magát valakinek, ha sikereket ér el. Persze sosem fogja kielégíteni, mert csak kompenzál és ahogy elér valamit, a hiány érzete nem múlik el, így újabb és magasabb célt tűz ki. Egy örök elégedetlenség és erőltetett menet várható belőle.

Újabb filléres tanács... Elméletileg jó, de...

Gyakorlatilag az önbizalom nem abból származik, hogy a hétköznapokban sikert érünk-e el, vagy kudarcot. Az alapvető önbizalmunk gyökere már a gyerekkorban kialakul, mégpedig abból, ahogy a szülők viselkednek velünk, hogy elfogadnak, biztatnak, kedvesek-e, szeretnek-e, gondoskodnak-e rólunk és figyelnek-e ránk. Ha ezek nem teljesülnek, akkor értéktelennek fogja magát érezni az ember és ezen maximum átmenetileg tudnak segíteni az elért sikerek, mert aki nem becsüli meg magát, az a sikerét sem becsüli.

Ez az, amikor valaki valami óriásit teljesít és a dicséretre csak legyint egyet. Nem számít, mert ettől még nem érzi magát többnek. Az emberek ugyanis nem a teljesítményükért szeretik a másikat, hanem önmagukért.

Egyetértek.

Én is a "pokolból kimászottak" táborát gyarapítom.

:)

Úgyúgy.

Bizony, a függőség tárgya változik...

Ez egyáltalán nem így van sajnos. Az alkoholisták gyerekeinek kb. 50%-a azzá válik, pedig 100%-uk megfogadja, hogy ő sosem lesz az. És sajnos, akit megtörnek és nem szeretnek, azok közül is sokan nem lesznek képesek maguktól szeretetteli légkört teremteni később. Mindenki azt mondja a szülők hibáira, hogy ő nem követi majd el, de aztán a többség mégis.

Dolgozni és változni kell azért, hogy jobbat tudjon csinálni az ember, mint amit látott.

Egyetértek.

Szerintem a szeretet érzése ösztönös, mindenkiben ott van. Viszont a megélése, a kimutatása és a továbbadása már abszolút tanult. Mondhatnám úgy is, hogy képesség. És ebben óriási a szülők felelőssége, mert amit adnak, a gyerek - ha csak nagy erőfeszítésekkel nem változtat magán - ugyanazt fogja továbbadni majd. Mert minden viselkedés önmagára tanít meg.

A szorongásod oka magabiztosság hiánya. Kezdetben ,hogy ezt növelni tudd találnod kell valami olyan elfoglaltságot amiben sikereket érsz el .

Ne gondolj nagy dolgokra. Kis célokkal kezd ami biztos sikerhez vezet. Majd fokozatosan tűz ki nagyobb célokat.

Az embernek időről időre szüksége van sikerekre hogy az egészséges önbizalma kialakuljon. De fontos hogy mérd föl a képességeid és ahhoz mérten tűz ki célokat.

Pl -főzz süss valamit a barátaidnak családnak stb

-kézimunka , kézműves dolgok

-nevelj saját zöldséget akár balkonon

bármi amihez úgy érzed lenne kedved a lényeg hogy siker élményed legyen

Én is ezt tapasztalom. Az viszont igaz, hogy vannak olyan esetek, amikor még nem annyira súlyos a probléma és valóban kisebb hatékonyságú gyógymódok is segíteni tudnak.

A baj ott kezdődik, ha ebből valaki általánosít. Mert vannak mélységek,ahol ez már felelőtlenség. Aki ezt tanulja és pontosan tudja, hogy mikor mi megy végbe a szervezetbe, az nem fogja azt mondani, hogy elég, ha lejössz a gyógyszerről, hiszen pont azért kezdi el valaki szedni, mert gondja van. Ha valakinek ez már olyan szinten van, ahol a gyógyszer szükséges, akkor ott nagyon veszélyes csak azért nem szedni, mert valaki ezt állítja.

A gyógyszer átmenetileg felerősíti a szervezetet arra, hogy képes legyen pszichésen dolgozni a problémán. Olyan, mint egy erősítő szer. De persze ha valaki csak a gyógyszertől vár megváltást, hát az sajna hasonló zsákutca.

Koszi:)

Tudod kiutest kapok az ezosoktol,akik a homeopatiat es egyeb marhasagokat ajanlgatjak egy depresszioban szenvedo embernek.Volt olyan csoporttarsam akit befuzott egy ilyen futobolond es otthagyta a csoport terapiat,mondvan jobban erzi magat magat a kristalyoktol es mit tudom en meg mitol..

A depresszio es panikbetegseg nem olyasmi amit a 'tudatalattid' meg fog tudni gyogyitani es a homeopatia segithet..A multbeli emlekeket meg kell tanulni kezelni,ez egy hosszas folyamat,rengeteg munkaval jar es SZAKEMBER SEGITSEGE es felugyelete mellett gyogyithato.

Ha nem figyelnek az ilyen emberekre kellokeppen akar ongyilkossag,vagy gyilkossag is lehet a dologbol..

Így van. Ez az, amit sokan elbagatelizálnak, pusztán azért, mert nem értenek hozzá és néhány könyv azt mondta, hogy csak rajtad múlik, meg benned van a megoldás, meg tralala.

Ez a valóság, amit leírtál, de ha valaki nem élte meg, vagy nem így, akkor azt hiszi,hogy ez nem is létezik.

Örülök, hogy ki tudtál jönni. És jó, ha a tapasztalatodat sokan megismerik, akiknek hasonló a problémájuk, mert ebből segítséget kaphatnak.

Ma mar nagyon nehezen talalsz lelkiekben egeszseges szulot..Ha csak a sajat peldambol indulok ki,volt olyan gyerekkorom amit az ellensegemnek sem kivanok,a felnott korom egy resze szinten ilyen volt.Depresszio panikrohamok tobb ongyilkossago kiserlet stb..Beszelhetett nekem akarki hogy menjek ki a termeszetbe es figyeljem a madarakat,stb megha tisztaban voltam is azzal hogy csupan jot akar az illeto,es megtettem amit kert,NEM a madarak csicsergeset hallgattam hanem a sajat problemaim miertjen toprengetem,vagy sirogorcsben fetrengtem.

El kellett telnie egy idoszaknak,es meg kellett talalnom azt az embert akiben megtudtam bizni annyira hogy elfogadjam a segitseget amit nyujtott..Kimasztam a godorbol,szertencsem volt jo orvoshoz kerultem aki tenyleg torodott velem,es ma mar baratomnak tudhatom.

A munkam reven segitseget is tudtam nyujtani sorstarsaimnak,ami nem kis elegtetel szamomra es boldogga tesz.

Ma 30 evesen elmondhatom magamrol hogy megjartam a poklok poklat,de kimasztam belole es jol vagyok.

A gyerekeimet feltetel nelkul szeretem,a lelkem is egeszseges de a multatamat megvaltoztatni nem tudom.

Hú, azért ez sajna nagyon nem így működik. Logikus lenne, de ennek pont az ellenkezője a jellemző. Akit nem szerettek, az nem tudja, hogy hogyan kell és sokszor el is záródik érzelem szinten.

Akinek alkoholista volt az édesapja, nagyon sokszor alkoholista párt választ. Ez egy fura következmény, de így működik. Feldolgozatlan esetekben.

Egyáltalán nem.

Az abúzust szenvedett gyerekek, különösen, ha a korai kötődés sérül, borzasztóan nehezen építenek megfelelő kapcsolatokat, beszélnek szeretetnyelvet.

Hosszú és kemény munkával hozzák be azt a hátrányt, amit elszenvedtek, ha behozzák egylátalán.