Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

nem tudom a szél

vagy a hársfalomb sír-e

oly keservesen.

Tudom, hogy irányítható

minden érzelem,

de meddig bírják az érzékszervek

a mozdulatlanságot?

"Többet nem találkozunk, többet nem látlak már,

egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár.

(...)

Rengeteg emlék után tanít meg az élet

ragaszkodni mindenhez, mit a jövő széttéphet."

Fluorid

"Ha összetöröd a férfiszívet, számolj vele, hogy annak szilánkjaitól magad is megsérülhetsz!"

Széles Kinga

"Ha az ember megszeret valakit, (...) egészen soha nem gyógyulhat ki belőle."

Stephen King

Akit feledni akarunk, arra gondolunk.

Jean de La Bruyére

“Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek:

legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és

legyen miben reménykednünk.”

(Tom Bodett)

"Ha valaki belép az életedbe, hagyd.

Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz,

még ha csak rövid időre is.

Ha menni akar, engedd.

Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ..."

„A bizalom az egyetlen út

Egy másik ember szívébe.

S csak akkor tudjuk mennyit ér,

Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,

Mert bízni csak szeretve tudunk.

S e szeretetben a legszebb az,

Ha a másiktól bizalmat kapunk.”

"A félelmek mindig nagyon fontosak,

mert a lélek rajtuk kereszül akar velünk közölni valamit.

Nem az a bátor, aki nem veszi figyelembe a félelmeit, hanem az, aki utánajár a félelme okának. "

/Peter Lauster: Az én megerősítése/

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a

szívem... azzal a pár szóval csak az életem romboltad szét...

..Én a sötétség.

Vitatkozhatnánk a tudományos tényeken.

Azt mondod, a fény a leggyorsabb??

Hát nem, a sötétség sokkal gyorsabb.

Mert mire a fény odaér, a sötétség már ott várja...

"Egyszer majd elfelejtelek téged, és nem fog fájni fejem, de most még téged látlak utcákon és tereken, reggel a májkrémes kenyeren, boltban a mosószereken, a hazug tekinteteken, biztonsági felvételeken, minden ordító gyereken, moziban a sírós részeken, könnybe lábadt szemeken."

"Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt,ezért utálta az egész világot és mindenkit benne,kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki. A barátja megkérdezte tőle,ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott. Az operáció sikerült. Mikor a lány kinyitotta a szemeit a barátját látta de ő is vak volt. A fiú megkérdezte,hogy most már akkor hozzá megy-e!? A lány elutasította.

Pár napon belül a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot.

A levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!"

"A szerelem megsemmisíti az észt.

Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye. Amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.”

"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted,

És te nem tudod neki bevallani.

Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned,

És mégsem tudsz ellene semmit sem tenni

Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt,akiért mindent megtennél

Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."