Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Most múlik pontosan....
Most múlik pontosan
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő
A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait,
aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.
(Jung)
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár.
De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset,
aki a szívére hallgat.
(Paulo Coelho)
“Élj, szeress, légy boldog,
És hidd el nekem:
Szeretni annyit jelent,
Mint élni valakiért,
s ez teszi szebbé az életet.”
(Saint de Exupery)
Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel.
Christopher Johnson McCandless
Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.
Stephenie Meyer
Aki mindenben egyetért veled, annak vagy nincs véleménye, vagy nem meri megmondani.
Kopátsy Sándor
Szeretem a furcsa embereket. (…) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok.
Haruki Murakami
Te túlságosan hajlasz arra, hogy általában szeresd az embereket.
Senkiben sem látsz hibát, az egész világ jó és kellemes a te szemedben.
Soha életemben nem hallottam, hogy valakiről is rosszat mondtál volna.
Jane Austen
Úgy látszik az ember mindent bír,
addig a határig , amíg célja van az életének .
(Márai Sándor :A gyertyák csonkig égnek )
Létezhet-e annál jobb és megnyugtatóbb dolog,
mint amikor valaki a lelke legbensőbb morzsájáig ismeri a másikat
és ennek ellenére tiszta szívéből szereti?
Richard Russo
A szeretet mindennél több, és mindennél erősebb.
Még a törvénynél is, amit könyvekbe írva őriznek.
Wass Albert
Tűzben látszik meg, mi arany, s bajban, ki igaz barát
Horatius
Olyan kevesen szeretik a ködöt,
és olyan kevesen találkozunk benne,
de akik találkozunk, nemcsak a ködöt,
de egymást is szeretjük.
Fekete István
Egy pillanat erejéig,
átfutsz rajtam.
Mint az ősz lehelete
a fényes nyárutón,
nyögő lombok árnya
alatt.
S én is...
Mint a vén fák
-kik értik a jelet-
egy pillanatra:
beleremegek...
Rajzó Eszter: Játsszál velem!
Kérlek, játsszál velem!
Egy kicsit játssz velem!
Játsszuk,
Hogy labda vagyok!
S ha eldobsz is,
Én mindig visszapattanok!
Kérlek, játsszál velem!
Egy kicsit játssz velem!
Játsszuk,
Hogy szeretsz nagyon,
Akkor is
Ha én épp nem akarom.
Kérlek, játsszál velem!
Valami újat játssz velem!
Játsszuk,
Hogy mindig fogod a kezem!
Majd megcsókolsz,
És együtt álmodsz velem!
Kérlek, játsszál velem!
Valami szépet játssz velem!
Játsszuk,
Hogy szeretlek nagyon!
S együtt öregszünk meg
Ezen a padon.
Kérlek, játsszál velem!
Egy utolsót játssz velem!
Játszd el velem az életet!
Játsszuk el, hogy összetartozunk!
És játsszuk el majd ráncosan,
Játsszuk el a halálunk!
Petöfi Sándor
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák elöször...
E csillagot,
Amelynek minden sugara
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly...
Minek nevezzelek? ...
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekintedet,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó !
Mert leglágyabb a selyemnél
S a bölcsö vánkosánál -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának,
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ö régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér ajkadnak
Lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltün elölem a világ,
Eltün elölem az idö,
S minden rejtélyes üdvességeit
árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égbe-rontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmeröbb reményimet
Megszégyenítö ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedüli,
De egy világnál többet érö kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
Pest, 1848. (Január)
André Chénier : Alszom s szívem virraszt
Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló színű álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
...fűtött szobában duruzsol a kályha,
tán jó is lesz már ablakomban állva
nézni, hogy tarka tömegben odalent
ki mást sodor magával most az élet.
Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz
ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod,
amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?
Gondoltál már arra, milyen lenne, ha a nap egyszer csak megállana az égen? Megállana, és nem mozdulna többet. Minden megállana: a patak, a szél, a fű növése, az ember lába, minden. A madár a levegőben. A hal a vízben. Amit az ember gondol, és minden. Milyen lenne?
Úgy elgondolkoztam ezen néha: semmivel sem lenne több, mint amikor egy ember meghal. Valaki. Nem is egy ember, csak úgy: egy ember. Valaki. Aki hozzád tartozik. Aki minden. Aki a mindennél is több. Én azt hiszem, ez olyan egy kicsit, mint amikor a világnak vége van.....
-Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó...
A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek.
-De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép Nuca...
-Itt maradsz te Teofil ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel. Te hinted éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette és megfested a szirmait. Együtt szállsz a pillangókkal és ujjaid megérintik a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő a jó illatot üverből üverbe, és meglesed a tündéreket, amikor fürödnek...
Az asszony beszélt. Az ember nehezen hörgött, szája megrándult néha, mintha mondani akart volna valamit, aztán a hörgés csöndesedett, a szemek elvesztették a fényüket, az élet láthatatlan párája elszállt valahova a kék végtelenbe...
Wass Albert