Katonafeleségek (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni!
Katonákkal kell interjút/felmérést készítenem.
2-3 emberre lenne szükségem.
Előre is köszi!
Kedves Szilumilu!
Kár feladnod még, bármi kisülhet belőle.
Én társkeresőn ismerkedtem meg a párommal (persze más lányokkal is ismerkedett), szintén katona. Ő akkor épp Koszovóban szolgált. Hasonlókép volt a szitu nálunk is, skype, sms, néha hívás...minden nap, majd jött egy időszak amikor a folyamatos kapcsolattartás elkezdett megritkulni, kevesebbszer jelentkezett be, volt hogy napokig nem volt elérhető, stb...valamikor már nem tudtunk egymásnak újat mondani, így kevesebb volt a kommunikáció. De...kisebb sírás, dac és düh mellet úgy vártam a találkozást, mint az ismerkedésünk elején. Az utolsó hónapban elromlott a laptopja, így ez még jobban megnehezítette a kapcsolat tartást, sőt, mondhatnám, úgy is, hogy 1 hónapig nem is beszéltünk. Kétségbe voltam esve, hogy mi lesz a vége. Én szerelmes lettem, róla pedig tudtam, hogy kedvel engem.
Letelt a fél év, hazajött. Az első útja hozzám vezetett, teszem hozzá 250 km volt köztünk.
Most 1,5 éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást.
De eljött az újabb próbatétel. A mai nap utazott ki 1 éves ciprusi misszióba. Persze lesz lehetőségünk találkozni, kiutazhatok hozzá szabadsága alatt, de ugyan úgy bennem van, hogy nem tudok vele minden nap beszélni, stb... és ez kicsit rettegésben tart. 1 év hosszú idő.
Szerintem várj még egy kicsit, hisz már vártál 5 hónapot, már csak egy pár nap van hátra...
Sziasztok.
Scentini, Aviubi... sztem ennek a történetnek vége. Hülye én sem vagyok. Egy ideig el lehet várni az embertől ezt azt, de ismeretlenül.... jelenleg nem ír már, jönnek a hülye kifogások, amik lehet valósak, de én ezt nem tudhatom. Sztem nem szeretnék már vele találkozni. Egy internetes ismerkedésből lehet persze kapcsolat, de nem így. Mivel nekünk nem volt arra módunk, hogy 1-2 hónap után randizzunk, kénytelen voltam arra építeni, amit így ismertem meg belőle. Eleinte csak a társkereső oldalon váltottunk pár levelet, majd elkérte a számom, és egyszer csak írt sms-t. Majd még egyet, még egyet, és egyszer csak felhívott. Aztán megint. Hogy a kommunikáció könnyebb legyen, kérte hogy a Vibert töltsem le. Rátettem a telóra, persze nem futott rajta, így lett a Whats app. A net tudjátok biztos,ott nagyon rossz, így van/volt, hogy fél óra, órába is beletellet míg elment az üzi. Szép volt, jó volt minden, kérte ezerszer várjam meg. Én tényleg elszánt voltam, annak ellenére is, hogy egyébként itthon is 220 km van Szeged és Tata között, másrészt meg Zalaegerszegi... De megbeszéltünk, ha egymásnak lettünk teremtve, áthelyezteti magát. Aztán kezdett megkopni a történet. Kevesebbet írt, mondván szolgálatban nem tud (előtt állandóan írt...), mert rosszabb lett kint a helyzet, nem lehet, nagyon figyelni kell. Oké. Ők abban a rossz helyzetben vannak, hogy kevesen vannak, és egyfolytában szolgálatban vannak, 5 óra alvásokkal, vagy csak 3 óra, és kelhet, mehet újra. Én ezt is megértem. Nem tud az ember állandóan írni. Aztán jött azzal, hogy nem tud mit írni... Na, aztán inkább nem ragozom tovább. :( Szóval azt hiszem, ez eddig tartott. Én úgy gondolom, hogy akár romlott a helyzet, akár nem, a módját minden katona megtalálja hogy kapcsolatot tartson a szeretteivel. Ő e helyett azt mondja, depressziós, elege van, már én sem tudom feldobni, és nem tud mit írni, és szó szerint elmar. Hogy lehet az, hogy 2 hónapig nem okozott gondot neki írni, hajnalban, nappal, estem, éjjel, + telefon. Most meg már semmi. Minek megy fel az ilyen társkeresőzni? És minek bonyolódik bele ilyenbe? Ő kérlelt várjam meg, erre ő adja fel. Ismeretlenül is vártam volna, mert úgy éreztem érdemes, de sok a kétely, és már olyan rossz érzésem van, tudjátok, rossz az ember szája íze már. Feladom.
Szia Szilumilu!
Nem irigyellek. Nem vagy könnyű helyzetben. Nehéz eldönteni. Nekem alapból fura, a megismerkedésetek, de lehetséges, hogy müködhet. Az igaz, hogy nem rakhatnak fel semmilyen missziós képet a facebookra. Néha van is belőle balhé akkor leszednek mindent, de sajna vannak olyanok akik felraknak képeket. Az, hogy más csajról vannak képei? Hát nekem ez is fura. De ha ősszel ment akkor nemsokára jön haza, így azt gondolom érdemes megvárnod. Egy beszélgetést megér a dolog. Aztán úgyis kiderül, hogy mennyire volt őszinte. Remélem nem fogsz csalódni!
Szia szilumilu!
Hú nem egyszerű helyzet ez! Én szerintem van valóságalapja annak, amit beszél, és annak amitől fél, félt a párod, de szerintem feléd picit túl van ragozva. Én ezt nem látom meglepőnek, mivel még nem találkoztatok, lehet nem szeretne a haverok, rokonok kérdéseibe futni, ki vagy, hogyhogy vagy stb...hiszen mindenki furcsán állna előttetek, hogy ez meg hogy lehet. Nekem ez jutott eszembe, amikor olvastalak. Szerintem próbáld ezt elég visszafogottan kezelni, aztán , majd ha hazajön, és találkoztok szépen kibeszéltek, megbeszéltek mindent...
A biztonság részéről szerintem nem beszél hülyeséget...de úgylátszik ő sem foglalkozik vele, ha felteszi a képeket...
Főleg visszafogottan kezelném a történetet a szőke liba albuma után... Ha érdekled, úgyis keres, nem hagy visszahúzódni....de ez így elég zavaros, legalábbis így jött le itt nekem, érted, ugye?
Remélem jól alakultok majd azért!
Sziasztok. Hát, én nem is tudom hol kezdjem. Az én sztorim elég fura. Röviden megpróbálom leírni.
A "párom" ősszel ment 6 hónapos Afgán misszióba. Azért írom idézőjelben hogy párom, mert még nem találkoztunk. Már kint volt, mikor novemberben egy társkereső oldalon egymásba futottunk. Azóta mondhatni szerelem alakult ki köztünk, már ez így sokaknak furcsa lehet, de van ilyen. Régóta párt keresünk mindketten, és úgy érezzük egymásnak lettünk teremtve. A kapcsolatunk a szerelem irányába, és nagyon bizalmi szitre terelődött. Mondja hogy nagyon szeret, és mindig kér, várjam meg, mert velem akar lenni. Nagyon aranyos, imádnivaló egyébként. Mivel úgy érzem, meg van benne az, amit én is kerestem eddig, és nagyon tetszik, szimpatikus, és érzelmileg hasolóképp érzek, meg fogom várni., ert úgy érzem ha nem tenném, életem egy esélyét szalasztanám el. úgyhogy most csak ő létezik számomra. A társkeresőről letöröltem magam. Amikor csak tudunk, tartjuk a kapcsoaltot whatsapp-on, skypen. Már csak két hónap, és itthon lesz. Hogy utána hogyan tovább, még azt nem tudjuk, de reméljük, együtt. Probléma a következő. Fent van facebookon. Nézegettem már korábban is az oldalát, már amennyit nem ismerőseként engedett látni. Volt egy album fent, tele egy szőke lány fényképeivel, az album címe az volt, Ő talált rám. Egy orosz leányzó volt, és vagy 20 fotó róla feltöltve. Nekem ez annyira nem tetszett, és rákérdeztem, ez meg mi? Azt mondta hogy ez a lány talált rá facen, és sokáig leveleztek, oroszországben él, de semmi nem volt köztük, nem is találkoztak sosem. És hogy ezt még az Afgán misszió előtt tette fel. Viszont kérdem én, minek tölt fel egy pasi a facebookjára ilyen albumot?
Na, ezt egyszer csak leszedte, de nem szólt, én vettem észre. Aztán bejelöltem és ő visszaigazolt.
Ide tartozik előzményként, hogy karácsony előtt futárral kaptam tőle ajándékot, óriási maci, rengeteg csoki,és valami csodás rózsacsokor vörös rózsákból. Két hét múlva egyszer csak hívott a honvédség, hogy ajándékot hoznak, és egyeztessünk időpontot, mikor vagyok itthon, hogy a körjáratba bele tudják a szegedi megállót is tenni. Jött az ajándék, egy Kabuli plüssmaci, az illatával, egy Afganisztán póló, stb. Nagyon jól esett. Készítettem sok fotót amiből küldtem neki párat, és kérdeztem feltehetem-e a facere a fotókat, mert én annyra boldog voltam, megakartam az örömöm osztani. Azt mondta, a macit fel, de róla nem tehetek fel képet, mert elvileg meg van tiltva. Ekkor azt is mondta, megtiltották nekik hogy magukról és afganisztánról tegyenek fel fotókat, mert ilyen és olyan következményei lehetnek. Ez nemzetbiztonsági dolog. És akkor most visszakanyarodnék ezek ismeretében oda, hogy szóval visszaigazolt. Mit látnak szemeim, egy Kabul nevezetű mappát, benne 42 afganisztáni, szolgálatban készített fotóval, távcsőbe fotózott hegyekkel és reptérrel, stb. Meg jó sok kép magáról talpig vasban, stb. Ez az egyik, ami nem tetszett, mert ha nekik ez tilos akkor miért vannak ezek a képek tömkelegével fent?
No, az egyik képhez hozzászóltam, hogy Kiskatonám, így hívom :) tettem oda egy szív ikont. És hogy még 62... (azaz 62 nap). Erre azonnal letörölte, és felháborodva írta hogy ne írjak ilyet és ne kommenteljem a képeit, mert akkor rájönnek hogy én vagyok a barátnője és félő hogy megkeresnek meg megzsarolják a családtagokkal, és hogy ez a mi biztonságunk érdekében van, stb.
Mondja ezt azután, hogy egyrészt fent volt egy album hagyva tele egy csaj képeivel, a barátai által így-úgy kommentálva. Egy kívülálló azonnal azt gondolja/tudja/sejti, hogy a barátnője. Ez nem volt probléma hogy fent van az oldalon?
Aztán ott a rengetek kabuli fotó, meg kirgizisztánban is ami készült a táborban. Az nem probléma, az én kis kommentem meg 15 év börtönt és fenyítést meg hazaküldést és hadbíróságot von maga után?
A képeit kivétel nélkül kommentelték a barátai, egyszer elég végigolvasni, és bárki leszűri, kik a legjobb cimborái.
Ennyi erővel abban az albumban akár az én fotóim is lehettek volna, de eszében nem volt inkább az én képeim feltenni a szőke liba helyett. Őt letörölte, de ennyi. Más mappák tele vannak bulifotókkal, és kiképzésen készült fotókkal, ahol a képen lévő személyek be vannak jelölgetve.
Kérdezem lányok, katonafeleségek tőletek, akik már végig csináltak a párjukkal mondjuk mostanában egy afgán missziót. A facebookról az uratok letörölt és közös kép meg semmi sem volt fent? Lekellett töröljön benneteket, nehogy az elleség rátoktaláljon?
Ez mennyire valós, vagy csak személyemnek szól ez a történet és túlragozva van? Akkor ennyi erővel véleményem szerint fent sem lehetnének a facebookon, a táborban szépen letiltanák ezeknek a portáloknak a látogathatóságát rendszergazdával, mint egy a munkahelyen is. Van ugyan úgy a love.hu vagy iwiw vagy bármi oldal, ahol ismerkedsz. Segítsetek, hazudik, túlspilázza a dolgokat, vagy valós? Mert ez nekem nagyon átlátszó, és hol tudok a valóságtartalmának utána járni?
Sziasztok!
Talán az én sztorim tanulságos lehet vkinek...A párommal Fro-ban élünk, ő itt katonáskodik.;) Volt idő míg mi sem találkoztunk fél évet,de volt 8 hónap is..:( épp érettségiztem abban az időben, nem volt egyszerű, de túléltük. 5 kemény évig bírta a kapcsolatunk a távot,örökös huzavonát.
Ám volt 2 évvel ezelőtt egy buktatónk,az a bizonyos kabuli fél év..Elszakadtunk egymástól, nem bírtuk a stresszt, egymás hiányát. Ám idén, 2 évre rá, ismét együtt vagyunk, amit sosem gondoltam volna ezelőtt,együtt is élünk. A legracionálisabb gondolkodású ember, akit valaha ismertem,nagyon pozitív,minden nehézség lepereg róla.
Tisztelet nekik, és a nőknek, akik a kezüket fogják. Abban a pillanatntban lehet, nem tudják viszonozni, de nem felejtenek!
Sziasztok!
Végső elkeseredésemben találtam rá erre a fórumra. Barátom most ment ki egy hete Afganisztánba, fél évre Kabulba. Ezt hogy lehet átvészelni, kibírni? Nagyon aggódok érte és csak idegeskedek. Nem tudom terelni gondolataimat se, hiába próbálom...
Sziasztok!
Szintén katonafeleség vagyok. A férjem valamivel több mint egy hete ment ki újabb misszióra, így elkeseredésemben kezdtem hozzám hasonló lányok-asszonyok után kutatni, így találtam rá a fórumotokra.
Mi 4 éve vagyunk együtt. Az első missziónál még csak barátok voltunk, leveleztünk. Aztán jött egy fél év képzés az USA-ban,ez volt a választható opció a 4 hónapos Afganisztán helyett. Aztán persze következett Afganisztán is. És most a 3. misszió.
Azt hittem ennyi tapasztalattal a hátam mögött könnyebb lesz...tévedtem.
De igen.
Ez amolyan "Előszoba".
Igazából arra van, hogy először jóóóóóóóóól megismerkedjünk :)
Gyertek csak! :)
Sziasztok!
Ha megengeditek én is csatlakoznék. Mi is abban a megtiszteltetésben részesültünk,hogy augusztus közepén Koszovóba ment a párom. Ahogy olvasgattam, talán van is itt olyan ember akinek a párjával együtt.
Nekem egy volt osztálytársam ott van....de sajnos nem tudom, hogy hogyan működnek ott a dolgok:(
Drukkolok, hogy minél hamarabb fel tudjátok venni a kapcsolatot!
Majd írj, ha sikerült!:)
Szia! Örülünk, hogy csatlakoznál!
A lányok, (és tán most már én is) sok tapasztalattal állnak a hátuk mögött, mindenben szívesen segítünk!
Mesélj egy kicsit magadról! Párodnak is ez az első missziója? Ha van konkrét kérdésed, valami amiben már most a segítségünket kéred, kérlek írd le! :)
Sziasztok!
Én is szívesen csatlakoznék a fórumhoz. A férjem augusztus közepén megy Koszovóba. Első misszió. Van egy 20 hónapos kisfiúnk is. Szívesen vennék ötleteket tapasztaltabbaktól, hogy hogyan lehet ezt az időszakot könnyebben "túlélni".
Akkor bennünket váltotok! Nagyon jó ott a netkapcsolat. És sztem a fiúk sosincsenek napokig kint a táborból, még akkor sem, ha nem irodai munkát végez.
A legtöbb szobában van tv és sztem netcsatlakozó is.