Kaális babák (beszélgetős fórum)

Jól emlékszem, h Te (is) a sote 2-n fekszel? Vagy Pannival keverem inkább.

Én ugyanezt éreztem szülés után, tökre nem volt kedvem hazamenni. 🙂

Sziasztok! Jó ideje nem írtam már a fórumra, de a háttérből követlek Titeket, szorítok, izgulok értetek és nem keveset pityeregek is időnként :)

Amiket most írtok a kórházi hozzáállásról és történtekről, nagyon elszomorít és kétségbeejt. (Mi január 23-ra vagyunk kiírva) Annyira felháborító, hogy ez Veletek is megtörténik, mindazokkal, akik a legkevésbé sem érdemelnék ezt.

Én minden szavatokat figyelem és tanulok belőle, csodálatosak és ügyesek vagytok, mind babák, mind anyukák, apukák, örülök, hogy követhetlek Titeket! (remélem az új viber csoporttal nem tűntök majd el teljesen)

Kívánom Linda (és mindenki másnak is), hogy mielőbb begyógyuljanak azok a lelki sebek, amiket az orvosod és a nővérek okoztak Neked és sok boldogságot a picurkákhoz! :)

Szoktam gondolni ám rátok!

Jó volt az a pár hét, nagyokat nevettem, csak a whatsapp egyszerűen nem hagyott dolgozni 🙂🙂🙂

Huuuu....... Nagyon hasonló élményem van velük, illetve 2 konkrét csecsemőssel, a többi velem rendes volt szerencsére. Ugyanis Jankát 1 hét után megkaptam a szobába magam mellé, de ugye neki továbbra is hízókúra volt, fix adag ételekkel. A szobánk egy emelettel lejjebb volt a sima csecsemő osztályon. Ezért jófejségből a PIC főorvosasszony a csecsemősök szobájába küldte le Janka napi tápszeradagját minden reggel. Ő eredetileg szopizott, de mivel kicsi volt, nem mindig volt még ereje akkoriban az egész adagját megenni, pedig ugye muszáj lett volna, ezért pótolni kellett neki mindig egy speckó cumival üvegből táppal vagy tejjel. Tejem nem volt annyi, örültem, hogy Dorkának (aki sokkal kisebb volt) tudtam fejni egy adagot, Janka pedig szopizott, de annyit már nem tudtam fejni akkor még, hogy azzal pótoljam. Na szóval, ezért kaptam tápot. De ha ez a két nővér volt a csecsemősöknél a szobában, akitől el kellett kérnem (ami NÉVRE SZÓLÓAN VÁRT ENGEM ÉS JANKÁT!!!), akkor ők nem voltak hajlandók kiadni!!! Merthogy próbálkozzak!! Minden egyes alkalommal össze kellett balhéznom ezzel a két nővel ezen!! Végül mindig fel kellett mennem az intenzívre, ott elmondani a főorvosasszonynak, aki lement üvölteni, majd megkaptam a tápot. Minden egyes alkalommal remegtem a dühtől, totál kiborultam, aminek minden egyes alkalommal az lett a vége, hogy következő etetésre egyetlen csepp tejet sem tudtam fejni sosem Dorkának (ő akkor még egyáltalán nem szopizhatott, teljesen erőtlen volt még), Janka pedig egy csepp tejet sem tudott szopizni... Örültem, ha utána aznap még bármikor lett tejem! Ezért végül az lett a megoldás, hogy minden reggel, amikor mentem Dorkához az intenzívre, akkor a kezembe adták Janka egész napos tápját, amit a szobánkban betettem a hűtőbe és önkiszolgáló üzemmódban etettem.

Tényleg rengeteg anyát láttam totál kikészülni az 1 hónap alatt. Ez a rendszer nem jó semmiképp! Senkit sem lenne szabad kötelezni semmire! Tudok olyan nőről ismeretségi körben, aki egy percig sem akart önszántából szoptatni, egyszerűen a gondolattól is rosszul volt pszichésen, pedig imádja a babáját, tervezett baba volt, de ez van. Ilyenek is vannak, ettől még a babának akart enni adni, csak nem szoptatással. Nem értem, hogy ettől őt miért kellett a kórházban úgy kezelni, mintha meg akarná ölni a gyerekét?! Grrrr.....

Jaj, Linda! Annyira sajnálom!! De a lényeg, hogy már otthon vagytok! Ahogy Mókuci is írja, írj nekünk a babákról! :) Kíváncsi vagyok, hogy mi hogy megy!? <3

Hjaj, Linda, szomorú olvasni, h mi volt. De hidd el, hogy a babák (némileg) mindenért kárpótolnak. Tényleg, velük hogy boldogulsz? Az eleje még húzós, de egyre könnyebb és élvezhetőbb lesz az egész 😘

Nálunk a kórházban pont fordítva volt a helyzet. Szerettem volna szoptatni, még egy nővér egyszer arra is tévedt és mutatott vmit, de nem ment, ők meg csak erőltették a cukros vizet és a tápszert. Hogy toljam Rékába, mert ő kis súlyú, s ha haza akarok menni velük, akkor etessem. Már az első 12 órában is itatták őket cukros vízzel, holott az első 24 órát még kibírják étel nélkül. Elhitették szegény mit sem tudó párommal, amíg én az örzőben sínylődtem 16 órán át, hogy különben szomjaznak, ha nem isznak, és rávették, hogy adjon ő is nekik, míg vele vannak. Az a szegény pára meg izgult értük, persze hogy tette, amit mondtak neki. Amikor bejöhetett az örzőbe, még büszkélkedett is, hogy már meg is itatta őket... Azt hittem lefordulok az ágyról... Persze nem ő a hibás emiatt. De ezek után jó, hogy nem akartak szopni. Jött a nővér, jah, h nem szopik, tessék itt a tápszer, tömjed, mert különben besárgul és baj lesz...

Volt, h én is mentem hajnalban a csecsemő osztályra, hogy segítsenek, hogy miért sír így mindkettő, adjanak ötletet, mert enni ettek, tisztában vannak, de felváltva vagy egyszerre ordítottak, erre úgy néztek rám, mint egy ufóra, hogy ők erre nem érnek rá. Holott volt bent max.5 kis újszülött... Szóval voltak itt is sztorik, de úgy mentem oda, hogy tudtam, hogy ez lesz, s bár én nagyon érzékeny vagyok, ez a rész vhogy pont nem hatott meg, vagy utólag már nem tűnik annyira durvának, nem tudom...

Az orvosom szerencsére nem ilyen volt, mint neked, pedig én csak szülés előtt 1x találkoztam vele, mivel az eredeti orvosom szabadságra ment. Ennek ellenére nagyon cuki volt, egy velem egyidős csaj. Pl szabadnapos volt aznap, amikor szültem, de napközben még visszajött a kórházba, hogy az örzőben megnézzen, elintézte, hogy oda felhozzák a gyerekeket, mert én hiába kértem, nem akarták... Aztán este felhívott, mert hallotta, h vért akartak adni, megkérdezte hogy vagyok, stb. Nem emlékszem már, h hányszor jött be a kórterembe is, de 2x legalább. Nekem ő teljesen pozitív volt szerencsére.

Na, de remélem az idő enyhíti ezeket az emlékeket neked 💕 Inkább mesélj, hogy hogy vannak a kis pockok 💖💙

Köszönöm, hogy leírtad ezt! ❤

Szomorú, hogy ezt megengedheti magának egy eü szolgáltató...

Szerintem minden kórházban vannak növerek,akik kb tojnak az egészre,oldd meg magad alapon.. A mi korhazunkba pl annak idején inkább odaadták a cukros vizet a babaknak,csak ne kelljen "szenvedniük" avval,hogy ott ülnek melletted,es megmutassák hogy kell szoptatni. Mellettem volt egy anyuka,elsö babaval,es mindkettő folyamat sírt.anya is baba is.anya azért mert volt teje,de a baba nem bírt ra kapni a bimbora,a baba meg éhes volt.erre a csecsemős valasza az volt,hogy probalgassa,meg lesz az. Potlast persze nem adtak a kicsinek. Az anyukája jött be,es hozott neki ilyen nem is tudom micsodat,ami kihúzza a bimbot,es azon keresztül tudott cicizni a baba már.szoval nem egyszerű.. Ja es az en orvosom is detto ilyen volt mint a tied.. Le se cart kb.es igen,elég megviselo tud lenni,hogy amikor megbizunk valakibe (nem keves pénzért raadasul) igy magunkra hagy,egy olyan helyzetbe,amikor azt se tudjuk eszik e vagy isszàk a dolgokat..es sajnos tenyleg nagyon kevés mar a lelkiismeretes orvos Magyarországon! 😣

De lényeg a lényeg,hogy mindenki jol van,mindenbe nagyon ügyes vagy,es magadtol lassan rájössz mindenre,összeszoktok! 😊

Tartozom még neked egy beszámolóval...

Maga az osztály nem olyan vészes. Az első brutál sokk a "felkeltő" néni a császár után, de még őt is meg lehet emészteni.

A csecsemősök... Egész odáig nagyon kis kedvesnek tűnnek, amig szépen csendben elszoptatgatsz. Aztán amikor az éjszaka közepén tapasztalatlan anyukaként ott állsz 2, éhségtől vidító gyerekkel, kimész hozzájuk segítséget kérni, akkor először kapsz. Aztán nem. Aztán megint kapsz. És semmi logika az egészben. És megkapod, hogy probalkozz. A babák meg éhesek, de veszettül. Ők is sírnak, te is sírsz. Na én egy ilyen pillanatban küldtem el a 3,14cs@ba az egyik nővért. Mert még mindig probalkozzak. És ott álltam 0 segítséggel. Utánam jött a kórterembe, akkor persze már cuki akart lenni. Közben meg egy túlbuzgó liba. A végén már azt mondtam, hogy alairok én bármit, csak adjanak enni a gyerekeimnek. Mert tejem az 0, a melleim a lánykori pompajukban, esélyt nem láttam arra, hogy bármi lesz belőle.

A másik "sokk" a dokim volt. Én maganban jártam hozzá, vér profi az ember, úgy lezongorazott nekem mindent, hogy pislogni sem volt időm és már kinn is volt a 2 gyerek.

A műtét után egyszer még megnézett, de az őrzőből már nem ő engedett ki, mert nem ért rá. Ahogy masnap és harmadnap sem. A csöveket már egy másik doki szedte ki a hasam olyan. Egyetlen egyszer jött oda hozzám a dokim, a hazaindulas előtti nap, azzal, hogy másnap beszélünk. Másnap jött egy újabb doki, hogy akkor ő kiszedi a varratokat. Miután nagyon ellenkeztem, hogy a saját orvosom csak később akarta kiszedni, így felhívta. Annyit üzent, hogy hívjam fel. Felhívtam. Szabadnapos. Szóval valahol egy világ omlott össze bennem, hogy ennyire számítok. Még most is csak bogve tudom leírni. Mert sz@r. Mert ott voltam tök kiszolgáltatott helyzetben és csak passzolgatott ide-oda.

Na de a lényeg, hogy a kórházban nagyon nem szereti a személyzet, ha véleményed van és az esetleg nem egyezik az ő véleményükkel. Mert bababarát kórház. Mert ők mindent jobban tudnak. Tudják, hogy mi jó neked és a gyerekeknek. Csak épp saját magukkal sem képesek összhangba kerülni.

Lehet, hogy így nem tűnnek ezek nagy dolognak, de én rohadtul megtörtént, pedig nem vagyok gyenge ember. Fogalmam sincs, mikor tudok túllépni rajta. De hogy soha, soha többet a lábam be nem teszem oda, az biztos. Ha nem olyan a szobatarsam, amilyen... Nem tudom, mi lett volna. Egy nagyon rendes csajszival voltam együtt. Második nap már együtt kaveztunk az automatából. A krémkapucsínót ajánlom figyelmedbe. 😊

Hát, azt hiszem, nagyvonalakban ennyi. De ha kérdésed van, szólj!

Olyan jó, hogy folyamatosan egyre többen a vagyunk a babások táborában! 😊

Örülök, hogy mindenki jól van. 😊

Juhuuuu, mármint a görcsöknek, nem Vuknak 😁😁😁

Biztos aznis alakul majd!!!

Jajj, emlékszem mi is úgy vártuk a genetikai uh+kombinált teszt kombót,h utána elmondhassuk mindenkinek!!! :D

Várjuk a szerdai híreket, addig is kitartás a kisvukhoz 😘😘

Hellóka,

itt minden OK, ma töltöm a 12 hetet, ünnepélyes keretek között indul a második trimszeter (fanfárok, dob és harsonaszó!!!)

Göcsök elmúltak szerencsére, sok pihi és magnézium hatására.

A gyerekem nem olvasta az irodalmat, miszerint 12. héttől csökkennek a tünetek. Vuk napi 1x 2x meglátogat továbbra is:-D

Szerdán lesz a kombinált teszt, utána ország világ megtudja, hogy kisbabám lesz :-)

Pocakom nincs még, és nőgyógyászom sem...

Jajj, de jó!!! Hát ezek szuper hírek!!! És még több,mint a 2/3a megmaradt a terhességnek, akit lehet élvezni!!! Megérdemlitek,h így teljen el!!

Jó növekedést-asszem ebben a karácsony is segíteni fog!!! 😁😁

Köszönjük, mi nagyon jól vagyunk.😊 Pénteken betöltöttük a 12 hetet, így ezzel és a jó genetikai teszt eredményekkel együtt hatalmas szikla gördült le a szívünkről, megnyugodtunk végre és elkezdtük élvezni a babavárást. Crinonet meg a prolutexet már építem le, egy hete már semmi vérzés, se barna nincs, lehet mégis az volt a ludas.

Elmúlt a sivatag is odalent.

Tegnap elkezdtem az ldn-t is leépíteni végre.

Émelygés kezd alább hagyni, cserébe néha olyan szinten korog a gyomrom, hogy hihetetlen. Most kezdek rászokni a reggelire, érzem, hogy több kaját igényel a kiscsaj.

Hétfőtől újra dolgozom, de csak lightosan, nagyrészt itthonról, csak tárgyalni járok majd be.

Kb ennyi, szerdán még hematológia és januárig nincs más dolgom, mint Lincust növeszteni ❤😍

Örülök, hogy jól viseled a kórházat, azért ezek a körülmények megkönnyítik a várakozást. Most úgyis a fiúk a legfontosabbak, nagyon ügyesen vigyázol rájuk és növeszted őket 😍

Jakee, RosaGina Ti hogy vagytok??

Görcsök, vérzés elmúlt??

Sokat gondolok Rátok, küldöm a csít- de minden rendben lesz!!! 🐘🐘