Kaális babák (beszélgetős fórum)
Köszönjük 😊❤
Nem, nem mondta meg, még mindig gondolkodik, szerdán megyünk ismét nst-re. Aznap (az ő számítása szerint) 37+3.
Ezen sokan ki fognak akadni, de Kata 2 éves koráig szopizott. Úgy hagytuk abba, hogy aznap, amikor elkezdtem a stimut a lombikhoz, megmondtam neki, hogy gyógyszert fogok beszúrni, ami átmegy a tejbe, ő pedig beteg lesz tőle, ezért többet nem szopizhat. Előtte 2 nappal már csak az esti lefekvésnél és ébredéskor kapott, éjjel nem, azon a 2 napon volt sírás éjjel, kb. 5-5 percig. Amikor abbahagytuk, tudomásul vette, többet nem kérte. Nappal már nem aludt, úgyhogy abba sem zavart be.
Barnus szerencsére nem köti az alváshoz, vele egyszerűbb, már kevesebbet szopizik. Nem csak azon múlik, hogy hányadik gyerek. Szerintem, ha Barnus az első, Kata a második, akkor is így viszonyultak volna a dologhoz. Más a habitusuk, mások az igényeik.
❤
Próbáltam én is írni, de elakadok. Nekem még nem megy. Rájöttem, hogy a kórházi képeket sem néztem meg azóta. Ma megnéztem. Számomra a legnehezebb az volt, hogy ott kellett hagyni őt egyedül, hazajönni úgy szülés után, hogy Barni nem jöhetett.
Mi is szerencsések vagyunk. Egy kis szeretetgombóc ez a kislegény❤
Mi is Erdélyből kaptunk még várandóság előtt. Amúgy nagyon szeretem, de terhesen nem bírtam megenni, annyira erős illata volt. Inkább tovább ajándékoztam, nem mertem megenni később sem.
Szamóca, jobbulást!
Este 10-re már kidőlünk általában, de vasárnap megpróbálok fent maradni :-)
Jobbulást Neked! ❤
Olyan jó olvasni, hogy még ha kis hisztik árán is, de ilyen szépen elbabáztok! 😊 Le a kalappal! 😊
De aranyos vagy! Köszönjük szépen!!
Igen - igen, vasárnap este 10! De nem biztos, hogy rögtön az első részben fog megszületni a baba. Ezt sajnos nem tudjuk mi még.
Halihó,nálunk mintha alakulna Zoé hasfájása,de azt kell mondjam elég hangulatember a kisasszony.
Ígyis sokkal sírósabb,mint a tesója. Pl.sétakor nem csúszhat le egy bizonyos szint alá a sapi a homlokán,mert akkor üvöltés van. 😂
De tud akkoris ha megun valamit,öltözésnél alap 😁,hordozóba vagy babakocsiba tevésnél...persze pár perc alatt rájön,hogy nem lesz ott semmi baja,de addig mint akit nyúznak úgy tolja a decibeleket.
Ugyanez amikor már fárad,de nem akar aludni,nem akar kézben lenni vagy pont a fordítottja,vegyük fel.
Hát nem könnyű,főleg így hogy nincs egyedül. A tesóját elég könnyű megfejteni,megnyugtatni,mázli hogy ő nyugodtabb. ☺
Na hát ez van most,remélem lesz majd ennél kiegyensúlyozottabb,hogy mi is azok lehessünk. ☺
Egyébként ma csodás napom van,alul-felül alkotok a mellékhelyiségben egész nap,alig bírok felkelni,a büfiztetés esélytelen és volt hogy a pelenkázást is félbehagytam egy vödör fölé görnyedve. (Bocsi)
Még jó,hogy itthon van ma a férjem,bár szegény így nagyon nem unatkozik. Nem tudom hogy lesz így az éjszaka,de remélem jobban leszek.
Példaértékű, ahogy boldoggá teszitek a két kis csoda mindennapjait, imádom nézegetni a képeiket, képeiteket (csak ritkán kapunk).
Le a kalappal előttetek! ❤
2 nap múlva NatGeo?
Sziasztok.
Juhtúrót lehet enni várandósság alatt?
Erdélyi házi túró, havasokon legelnek a juhok , ott fejik őket a pásztorok, és egy csomó van a fagyasztóban....
Nagyon szeretem- de ha rizikós, akkor most hanyagolom természetesen .
Esetleg sütve?
Holnap (november 17.) lesz a koraszülöttek világnapja. Ennek tiszteletére lilába "öltözik" a városban több középület, híd, stb... Illetve ezt javasolják az embereknek is, hogy öltözzenek lilába vagy tűzzenek ki egy lila szalagot magukra. Mivel nekünk is koraszülött ikreink vannak, így mi is így teszünk természetesen. Tavaly kiírtam magamból, hogy én hogyan éltem meg ezt a helyzetet, ezt most bemásolom nektek. FIGYELEM! SOKAKAT ÉRZÉKENYEN ÉRINTHET A TÉMA!!!
2017. június 28 -án teljesen váratlanul sürgősségi császárral megszülettek a mi ikerlánykáink, Janka és Dorka a 34. héten 2180 és 1340 grammal. Teljesen tünetmentes toxémiám volt. Sem magasvérnyomás, sem vizesedés nem volt nálam egy pillanatra sem. Valakik vigyáztak ránk az égiek közül, mert aznap egy rutinszerű ultrahangra mentünk a férjemmel, ahol a vizsgáló orvos észlelte, hogy Dorkánál valami nem stimmel az áramlással és mentővel a János Kórházba szállítottak.
Mindenki legnagyobb meglepetésére 9/10 -es Apgar -t kaptak mindketten, szépen fel is sírtak és soha, egyetlen pillanatra sem szorultak még oxigénre sem szerencsére a kórházban töltött 1 hónap alatt. Mégis 1 hónapot voltunk bent, hiszen Dorka iciPICi volt és még rengeteget kellett nőnie, hogy biztonsággal kikerülhessen az inkubátorból. Janka "csak" 6 napot töltött az üvegkalitkájában, utána végig velem volt a kórházban.
Rengeteg érzelem kavarog a koraszülött anyukákban: Először is az értetlenség és a döbbenet, hogy mi történik körülöttünk. Hiszen egyik pillanatban még boldogan várjuk a csemetét/csemetéket, a másikban pedig közlik velünk, hogy nagyon nagy a baj, ki kell őket lakoltatni a pocakból. És rögtön ezzel párhuzamosan megérkezik a teljes kétségbeesés és az aggódás, hogy mi lesz velük. Na meg jön az anyai ösztön... Olyan erővel tör ránk, amit fel sem lehet dolgozni. Anyatigrisként küzdünk a gyermekeinkért, kettévágott hassal szeljük a folyosókat és a lépcsőket, mert a János Kórházban például egy emelettel feljebb van a PIC, mint a pices anyukák kórterme. Lift pedig nincs... Ösztönösen nyúlnánk a gyermekeinkhez, ölelnénk, csókolnánk őket, de az első, amit közölnek velünk, hogy még nem lehet... Micsoda? Nem nyúlhatok a saját babámhoz? Hiszen én vagyok az anyukája! Neki szüksége van rám! Igen, tudják ők is, de muszáj megóvni őket a fertőzésektől és a külvilág intenzív ingereitől, mert végzetes lehet a számukra... Mindenki úgy képzeli el az első perceket, napokat, hogy az egy meghitt, intim légkörrel átszőtt gyönyörűség. Na, ez nekünk nem adatott meg. Helyette egy átlátszó "burok" választ el minket gyermekeinktől és gépek pittyegnek, csövek lógnak ki testrészeikből és nagyon picik. Nagyon - nagyon picik.
Kórház, idegen emberek, sok inkubátor egy - egy miniemberkével és mindegyik előtt egy -egy anyuka. Állsz ott és nem érted. Hogy történhet ez? Hozzászólnál a babádhoz, de mit mondj neki?! Csak állsz és sírsz. Nagyon sírsz. Bátortalanul ráteszed az inkubátorra a kezed és suttogsz neki valamit. Vajon hallja? Te zavarban vagy, hiszen idegen emberek előtt kellene életed legintimebb érzéseit kitárnod.
Aztán megtudod azoktól a szobatársaidtól, akik már régebben érkeztek nálad, hogy hetente jön egy hölgy (Tímea <3), akivel közösen énekelhetsz a babádnak. Várod a napot, csak jöjjön már el!
És végre jön a nővérke szólni, hogy menjünk, kezdődik az ének!
Tímea fogad minket az előtérben. Amint meglátjuk és megszólal, mérhetetlen melegség és szeretet áramlik felénk tőle. Érezzük, hogy ő értünk IS van, nem csak a babákért. Hihetetlenül megnyugvás áraszt el minket. Aztán mi következünk. Amint énekelni kezdünk, potyognak a könnyeim. Próbálom nem mutatni, de elpattan a húr és zokogok... Megállíthatatlanul zokogok. És ő elmondja, hogy ezzel semmi baj sincs. Igazi angyalnak látjuk, aki hatalmas erőt ad! Ettől a naptól kezdve minden megváltozik mindannyiunkban. Onnantól bármikor, bárki előtt merünk beszélni és énekelni az inkubátor előtt. Látjuk, hogy ez a gyermekeinknek is erőt ad, napról napra jobban fejlődnek. Akkortól megtanulunk elvonatkoztatni a körülményektől. Megtanulunk kinyílni, mint egy virág. Megtanuljuk elfogadni az adott helyzetünket. Megtanuljuk letörni a bennünk rejlő anyatigris karmait egy kis átmeneti időre és ezáltal megtanuljuk, hogy most a babánk érdekében az a legjobb, ha az orvosokra és a nővérekre bízzuk őket és magunkat.
Ez egy szörnyen nehéz folyamat és igazán csak az érti, aki átment rajta már.
Azóta sok idő telt el és a mi ikerlánykáink szerencsére gyönyörűen fejlődnek, már igazi huncut kishölgyek.
Most, hogy kipucolt, jó, még barna sincs, semmi.
Én is próbálom minden alkalommal kiszedegetni a zuhany alatt, de nem merek nagyon mélyre nyúlkálni sem. Majd ügyesebben próbálkozom.
Reggelente prolutex megy, esti menü a crinone.
Végülis ezt a 2 hetet már kibírjuk, holnap töltjük a 10. hetet.
Szerintem várj, hátha segít, hogy kipucolták a felesleget. Én pár naponta zuhanyozás közben finoman ki szoktam szedni, amit tudtam, bár nekem nem okozott felmaródást.
Én úgy tudom, a szájon át szedett progeszteron hasznosul a legrosszabbul, én azt sosem kaptam. Ha muszáj váltani, akkor inkább prolutex.
Az a baj, hogy senki nem mer belenyúlni a terápiába, beleértve a hematológus professzort sem. Mintha mindenki félne attól, hogy akkor valami baj lesz.
Ez a csaj is kérdezte tegnap, hogy nem volt-e szó szájon át szedhető progiról, de végül ő is a jelenlegi terápia folytatását javasolta.
Kedden azért megkérdezem a dokimat.
Ha marad a crinone, se gáz annyira, holnap töltjük a 10. hetet, max 2 hét van már csak hátra, utána remélem egy életre elfelejthetem.
Tegnap délután megint elkezdtem vérezni, rózsaszín volt és kevesebb, mint múltkor, de nem mertem kockáztatni, bementünk a kórházba ( a dokim is ezt javasolta).
Megvizsgált egy nagyon rendes doktornő, megerősítette, hogy a crinone gel mart fel, a maradványai irritálják a méhszájam. Persze ő sem mert változtatni a terápián (ehhez senki nem mer hozzányúlni), végülis már csak kicsivel több, mint 2 hétig kell progi pótlás, de legalább segített kicsit kipucolni a crinonet.
A baba nagyon jól van, kalapált a kicsi szíve szépen, már 29mm, a gép a méretei alapján pontosan azt a kort határozta meg, ahol tegnap jártunk (9+5).
A jövő hét már mindjárt itt van! 😄
Szuper hogy ekkora a súlyuk és ennyire egyformák. 😍