Jól érzem magam egyedül (beszélgetős fórum)

Én teljesen egyedül soha nem voltam, de voltak partner nélküli időszakaim, mint pl most is, férjem fiatalon 20 éve meghalt. Munkám teljesen leköt, sokat utazom, vidékre külföldre, nagykorú fiammal élünk ketten. Ezt a kellemes életformát úgy megszoktam, hogy időm sem lenne egy partnert még kiszolgálni. Pár napja jegyezte meg a fiam nevetve, hogy " megőrülnék, ha egy veled egyidős öreg pasi is itt lakna " ez 50 évet jelent, nem valami roskatag vénembert kell elképzelni.

Mondom ezt én, aki nem vagyok fehérmájú, elfogadható fizetésem van, akinek semmilyen tekintetben nem hiányzik egy idegen, akivel nem együtt voltunk fiatalok.

Tapasztalatom bár Srccr.nek tetted fel a kérdést, , a 2-ik 3-ik egyedülmaradás után már kevés középkorú nő keres új társat, idősebb korban már inkább félnek az egyedülléttől,de ez általában nem végződik happy enddel.

Olyanokat kellene megkérdezni akik tökegyedül élnek, nem gyerekkel, mert ez igy hamis képet ad.

És vajon létezik-e olyan, hogy kapcsolatban mindenki saját magáért él, nem a másikért, és közben nem hal el az egész?

Csak kérdezem, nincs rá válaszom. :)

Én is azt válaszoltam kisgyerekként, hogy nekem nem lesz férjem, amikor ilyenféle kérdésekkel szórakozott velem a rokonság. Aztán huszonévesen mégis belementem egybe. Utólag azért, mert a társadalom azt mutatja, hogy csak az a normális. Kár, hogy akkor nem a belső iránytűmre hallgattam.

Azt a társadalmi hiedelmet még nem kérdőjelezem meg, hogy az ember társas lény, de azt erősen, hogy a társiasság gyakorlásához bármilyen szinten össze kell kötnünk az életünket.

Vagy éljen boldogan, élvezve

függetlenséget egyedül.

Nincs szükségem segítségre. :)

Beszélgetni akarok a témáról.

Nem ritka a példád, én is csak a családtagjaim körében érzem jól magam, férj, nagyk. gyerek, . Nem járunk vendégségbe, nem fogadunk vendéget. Igaz férjemnek elég strapás idegölő munkája van, munka után nem hiányzik a vendék, csak az otthoni lazulás, hogy kipihenje magát. Én h.o-n vagyok az is elég fárasztó, ha sok a munka, vagy talán rosszabb, ha valami hiba csúszik a gépezetbe, csak várom az újabb feladatot, emellett vásárolok főzök a kiscsaládomnak minden napra.

Ebbe nem férne bele barát vagy barát.

44 é vesen ha egy

Nekem a fiam 44 éves, és csak az ő társasága okoz örömöt. Másokkal is szóba állok éppen, ha hamar kiderül hogy nem érdekel az a semmiről se szóló társalgás amibe cseppentem. Sokszor ismerkedtem én is, egy ideig azt gondoltam hogy nem kéne egyedül leélnem az letemet, de mindig az derült ki, hogy akivel ismerkedek, azzal nem lenne jobb az életem mint egyedül. Érdekes mód, a 44 éves fiam is így vélekedik, valahányszor elkezd ismerkedni egy nővel. Úgy tűnik te is, és mi is introvertált személyiségek vagyunk. Ha ezen változtatni akarunk, csak feszültséget szül. Persze az is lehet hogy csak magasra tesszük a lécet. Én pl. nem voltam nagyravágyó, csak egy ilyet szerettem

volna mint én vagyok. Ez idáig nem találtam meg.😀

Már leszűrted magadnak azt, hogy "Jól érzem magam egyedül"..., akkor ne morfondírozz ilyesmiken:

"Mi a normális (hagyományoknak megfelelő) hozzáállás a párkapcsolat kérdéséhez a 21. században?"

Legyél boldog ezzel az élettel, ne foglalkozz mások véleményével!

Ha valóban jól érzed magad egyedül, akkor:

Miért érdekel más véleménye?

Mi az, hogy milyen párkapcsolatba érdemes energiát fektetni?

Neked mit jelent a hagyományos párkapcsolat?

Nagyon úgy fest, igazából nem is tudod, mit akarsz.

Mi a célod ezzel a fórummal?

Tehát, ha jól érzed magad, miben tudunk mi idegenek segíteni?

44 éves vagyok. Túl egy házasságon és egy hosszabb kapcsolaton. 2,5 éve nincs tartós kapcsolatom. A lányommal élek. Az elmúlt egy hónapban kísérleteztem, figyeltem önmagam. Ismerkedtem, randiztam férfiakkal, ám az őszinte összegzés az lett, hogy nem vágyom igazán arra, hogy megosszam mással az életemet. Beszélgetni, ismerkedni jó, ám egy idő után nem érdekel a másik. Érdekesebbek a saját dolgaim, mint a másik személy.

Mi a véleményetek: 40 fölött, amikor a többség már rendelkezik önálló egzisztenciával, életvitellel, szokásokkal, milyen párkapcsolatba érdemes energiát fektetni? Mi a normális (hagyományoknak megfelelő) hozzáállás a párkapcsolat kérdéséhez a 21. században?