Isten (beszélgetős fórum)
Igen én is így gondoltam, de véletlenül sem szeretnék rúgni. :)
Nekem a lelki béke és a belső nyugalom már óriási boldogság. :)
Igen, másképp látjuk és ezzel nincs is semmi baj. :)
Furi... én nem érzem teljesen igaznak.
Írok példát...
A kertben munkálkodtam. Tök jó, belemerültem, elmolyoltam a jelenben éltem csak az itt és most volt egy darabig, de egy idő után észre vettem, hogy zsibbad ez, ott felsértettem, felhólyagosodott, fáj, koszos vagyok és jaj, de jó lenne tisztának lenni és kicsit pihenni. Ekkor abbahagyom és "kielégítem" a vágyam. Fürdök... leápolom magam :DDD és pihenek. Ilyenkor duplán "boldog leszek, mert "szép" lett a kert és én is "szép" tiszta lettem. Igaz, kissé megviselt és ütött-kopott, de a test számomra erre van, hogy használjam, többek között erre. :)
És ezt végig játszhatnám a többi kezdetű mondatoddal elégedett leszek, ha végre lenyírom a füvet, nem leszek szomorú, ha szép látvány tárul ezáltal a szemem elé... Teljes leszek, ha... na ez már létfeladat kategória számomra. :)
Szóval az én olvasatomban ez előre visz és nem akadályoztat. Az akadály számomra az lenne, ha nem lennének ilyen gondolataim és megrekednék az elméletek és az ego dorgálás szintjén. Képtelen lennék megmozdulni, mert minden értelmetlen lenne, de nyílván nem látom én ezt át, ezzel tisztában vagyok és ezért látom ilyen sekélyesen ezt.
Viszont érzésem szerint abban van valami, hogy mintha nem fejlődne szellemileg az emberiség... idétlen idők óta ugyanazokat az ördögi köröket futjuk... :(
Neked példa? Én lehet kicsiben gondolkodok, de sokszor még attól is boldog tudok lenni, ha megérzek egy finom illatot. :)
Szoktunk ilyet. Egyik végletből a másikba :O))
Talán középen van a jó :))
50 évig elemeztem magamat és másokat, ennyi elég volt.
Most már "ÉLNI" szeretnék!!!
Akkor szerintem az elme használatának lényegében egyetértünk.
Én is így gondolom.
Igen, de feleslegesen nem, pedig sokszor használjuk akkor is mikor nem kell.
Ez saját vélemény
Nem láttam a filmet, csak ezek a mondatok, amit idéztem nagyon az, amire én is gondolok.
Azaz nem csak megélni, hanem észrevenni a leckét. Ahhoz meg kell az elme.
Ha ugyanezt mondod, akkor oké, csak én úgy értettem, hogy te csak a megélésben hiszel, amihez nem kell elemezni és gondolkozni.
A tapasztalat az elme nélküli?
Én ilyet nem írtam.
Nem veszem személyeskedésnek, a filmből idéztem.
Hozzám nagyon közel áll.
Ez nem gondolom, hogy meg adja a boldogságot, de a lelki békét és a belső nyugalmat igen.
Itt arra akart utalni, hogy a gondolatainkkal ne azonosuljunk csak figyeljük.....
Ez az én meglátásom.
De egy filmet,könyvet és élethelyzetet mindenki másképp lát.
"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke. "
A tapasztalatban el van rejtve a lecke. Ha csak tapasztalunk (azaz élünk elme nélkül), akkor nem leszünk megvilágosodottak. Hiszen ha csak a tapasztalat elég lenne, akkor az idősek mind megvilágosodottak lennének.
Tehát kvázi nem elég csak élni. Érteni is kell, hogy mi miért történik. Akkor vesszük észre a leckét.
Ez nagyon igaz.. :)
Mennyire sekélyes az, ahogy az elménk húzza 'előttünk a mézesmadzagot..
Boldog leszek, ha...
Elégedett leszek, ha...
Nem leszek szomorú, ha...
Teljes leszek, ha...
Miért kell a "ha"?
Enélkül nem megy??? :D
Ez a legnagyobb akadályunk amit csak felállítunk magunknak.. A "ha" és a "majd"..
Az elme eljátszik pár gondolattal, azonosul velük és elhiteti magával, hogy ha úgy fog történni ahogy gondolatban eltervezte, akkor ki lesz elégítve az igénye.. Aztán persze jön a következő "ha és majd" meg a kimagyarázás, hogy most éppen miért nem vagy boldog mikor annak kéne lenned.. Ördögi kör... :D
Kukába való az összes hasonló gondolat... :) Ezzel etetjük magunkat idétlen idők óta és nem tanulunk belőle.. :D
És mi van, ha azt akarnám elérni, hogy megtaláljam azt, ami bennem van? Akkor boldog lennék, igazából! És örökké. :)
Ez most nem neked szól, csak a te hsz-edre, nem személyeskedés. :) Ne magyarázzunk, hogy azt nem kell keresni, meg az elmét le kell építeni, mivel szerintem ez hozzá tartozik az emberi élethez. Lehet, hogy nem a gondolataim vagyok, de hozzám tartoznak és szerintem többet mutatnak belőlem, mint egy szeplő az orromon. És mint mindig most is állítom, hogy nagyon sokan emberként működünk (elmével, testtel, lélekkel stb.), mimásként is tudnánk, nem is értem. Épp ezért nem kedvelem a mai túlelszállt világot. Szeretem a szép történeteket meg a nagy szavakat, csak megtanultam hosszú életem során :DDD, hogy ez egy olyan környezetben/világban lehet segítség, ami még messze van... legalábbis tőlem. Aki meg benne él, az meg megtudja ezt érteni és nem bánt miatta. És utálom, hogy minden oldalról kénytelen vagyok levédeni magam és magyarázkodnom kell, de én akkor is azt érzem, hogy most jól vagyok, függetlenül ettől még gondolkodok és érzek... szóval élek.
Nem kedvelem ezt a nagyot mondok, de más számára lehet semmit stílust. Mi az a szemét? Mi az a jelen? Nekem nem jön át, de másnak átmehet és segíthet, ez csak egyéni szubjektív vélemény. Kicsit fel is húzott ez a film akkor, és azért be is könnyztem rajta sokszor. Azért tetszett, mert megmozgatott, valamilyen szinten hatott. :)
„Ha elérem, amit akarok: boldog leszek. Igazából! És örökké. És ez így is lesz. Mert sikerülni fog!” – mondja a film főhőse. A Mester pedig áll vele szemben... nem szól egy szót sem... „csak” jelen van.
És most? Hallja a saját lélegzetét?
– „Dobd ki a szemetet. Mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól, ami számít: a jelentől” – mondja a fiú Mestere. – „Az ember nem az, amit gondol – csak azt hiszi. És ez sok keserűség forrása.”
– „Nem a gondolataim vagyok?” – kérdezi tőle a fiú. A Mester válasza:
– „Persze, hogy nem. Az elme csak egy reflexszerv. Mindenre reagál. Több millió kósza gondolattal tölti meg a fejünket naponta. Ezek pont annyira árulják el, kik vagyunk, mint egy szeplő az orrunk hegyén. Az emberek rettegnek attól, ami bennük van. Pedig csak ott találják meg azt, amire szükségük van.
Köszi, jó film, nekem tetszett.
Nekem az a film azt üzenete, hogy ne agyaljunk csak legyünk mindig a jelenben.
Dan Millman – A békés harcos útja
Egyszer már én is betettem. De nem emlékszem, hogy melyik fórumra :)
Ezt mintha olvastam volna, nagyon ismerős mondat.
Miből van?