Isten (beszélgetős fórum)
Vannak tilalmak, ami a testi épségét veszélyezteti, ill, az életét! De ezt is ideje korán el kell magyarázni neki ha kell többször is, és a gyerek nem hülye megérti!
Ha kevésbé veszélyes a dolog, szólok neki, és figyelem mit csinál,betartja -e, ha nem hagyom hogy kipróbálja és mivel nagy a valószínűsége, hogy ilyenkor, nem tudok rá jobb szót, neki megy a falnak, seggre ül, máskor meggondolja tegye-e! Viszont ilyenkor a fájdalmában nem kap vigasztalást tőlem nyalogathatja sebeit!:D
Igen!
Eldöntheti már kezdettől fogva hogy pl. éhes-e?, ha igen, hát enni kér és kap. Mivel tudja, ez mindig így van, tehát kérek = kapok, akkor pont annyit eszik amennyi ahhoz kell hogy jól lakjon és nem többet!És mivel ez így van az édesség... így nincs a csak azért is , illetve a Pavlow kutyája reakció egy cukros zacskó látványától!
Az enyém pl. nem azért nem iszik cola-t mert nincs a hűtőbe hanem mert nem szereti! És az áruház édesség osztályán se fog forgó szemekkel üvölteni a cukorka után, mert mi együtt gusztáljuk milyet vegyünk!
Pl most itt alszik mellettem! Megnyugtatta tegye! Olyat még úgyse látott a történelem, hogy valaki az anyjával alszik még 15 évesen is!(ő most 6 éves) PL mostanában, elmegy aludni a szobájába, de ha rosszat álmodik vissza jön! És? Azért van anyja legyen kihez szaladnia!:D
Amikor az ember élesben csinálja,akkor érzi át igazán,mert akkor már a felelősség is csak az övé.
De hasznosak tudnak lenni a másnál látott tapasztalatok!:)
De jó!:))
Pont ilyesmiről beszéltem.És akkor ezek szerint te ezt csinálod.Én ezt olyan arany középútnak érzem,mert nincsen tiltva semmi,mégsem kap rá a gyerek jobban,mint kellene.!:)
Nincs elnyomva,és még sincs elkényeztetve,így olyan szépen megtanulja a mértékeket!:)
Persze ezt az elvet kell képviselni mikor már megszületik a baba, csak akkor tudod így nevelni!
PL elkezdődik még a szopizásnál! nem szig. 3-óránként! Ha kéri éhes , szomjas hát had szopizzon!..... Persze vannak tilalmak de azt meg kell értenie a gyereknek, és ezáltal kell elfogadnia! Ráadásul ha a gyerek lesz 10 éves és értelmetlen (én így hívom azokat a tiltásokat, amit a szülő felállít de mivel nem tudja 24 ó ellenőrizni így a gyerek nem tartja be!)tiltások tömkelege elé állítják, csak azt érik el nem bízik a szüleiben, és elfordul tőlük! Ráadásul legtöbb szülő bort iszik és vizet prédikál!(lsd dohányzás!)
Aki nem ad húst a gyereknek az felelőtlen!
Még az igen szigorú vallásos előírásokban is benne van hogy pl.megszegheti a böjtöt a terhes asszony és a gyermekek! Ennek pedig oka van!
Én nem erőltetek rá semmit! Nem akarom elnyomni az egyéniségét!
Játékosan időben kezdem a dolgokhoz hozzá szoktatni, közösen mosunk fogat pl. eleinte nagyon örül neki hogy milyen ügyes később meg már természetessé vált!
A csoki téma? Nem tiltom hogy egye ezért nincs kényszeres csoki evése se! Ehet ha megkívánta és annyit ami jól esik! Még soha nem hányta magát tőle össze és mindig tudja mennyi az elég!
És aztán jönnek a kis finomságok.
Ráeröltetés-e a gyerekre, hogy fogatmosson? Ráeröltetés-e, hogy nem ehet csokit, ha azt kívánja?
Ráeröltetés-e, hogy ne nézzen annyi TV-t, ne játszon annyit a számítógépen.
Az elmélet mindig könyebb, mint gyakorlatban eldönteni,hogy mit is nevezünk ráeröltetésnek :)
Szerintem azt kell megtlálni, ahol egyensúlyban van, amit mi adhatunk és amire a gyereknek szüksége van. Van, ami kell belőlünk, nem véletlenül lett a mi gyerekünk, de nyitva kell tartani a megérzéseinket, hogy megérezzük az ő igényeit is.
Mindennek a megoldása a harmónia, amibe bekavar a logika és a berögződések :)
Szerintem ebben semmi szuperszónikus nincsen!:))
A szokásainkat el fogja tanulni,mert a gyerek utánoz,de én a ráeröltetéssel nem értek egyet.
Egyébként a gyereknek nem is kell döntenie,egy bizonyos élet korig,utána már kell,de akkor elvileg már tud is,ha nem tud,akkor lehet neki segíteni,és ötleteket adni.
"A gyerekek sosem voltak valami jók a szüleikre való hallgatásban - de sosem mulasztják el utánozni őket."
/Dan Millman/
:o)
Értem,hogy min gondolkozol.
De erre mondtam,hogy szerintem érdemes felül bírálni a saját döntéseinket is,hogy jó -e ,ha már másra(itt a gyerekünkkel)is hatással van.
És mivel itt a felelősség a miénk,így meg pláne.
Alapból azt adnám neki amit én jónak látok igen,de nincsenek ennyire zárt dolgaim,ha végig nézek az életen.
Tehát ha van valaminek másik oldala is,ami még szintén nem rossz,akkor én nem vetem el,mint pl itt.
Oké, de te is azt adnád a gyerekednek, amit egészségesnek tartassz nem?
Nekem sincs jó érzésem azzal, ha valaki ezt teszi, csak érdekes abba is belegondolni, hogy miért vennék a gyerekemnek húst, ha vega vagyok, közben úgy gondolom, hogy neki is ez a legegészségesebb és nem is panaszkodna, hiszen ő még nem is tudja, hogy mit szeretne.
Szerintem ott kezdődik a baj,hogy azt gondoljuk,hogy a gyerekünknek követnie kell a mi szokásainkat.Ebből kifolyólag,amit mi jónak gondolunk,azt beletesszük a gyerekbe is,és nem hagyjuk,hogy döntsön.Ami irányadásnak jó,de ilyen dolgoknál szerintem nem.
Szerintem itt annyi a lényeg,hogy valahol el kellene ezen néha gondolkodni,hogy biztos az a jó,vagy az az egyetlen út ,amit én tartok járhatónak?