Így hogy lehet leélni egy életet? Párkapcsolatban mindig hasonló a gond és a munkában, mindenben rosszul teljesítek. (beszélgetős fórum)

Nem volt baj, hogy beteg,de már láttam, hogy mi okozta és úgy vagyok vele, hogy az alkoholista haljon meg máshol a saját hülyeségében.

Jó ember is lehetett volna belőle ital nélkül. De nem értem őt. Tudta,hogy ivott az exem és az összes ilyet leszólta előttem. Hogy gondolta hogy kell mégegy ilyen ember mellém? Meg azt,higy nem veszem észre a jelekből, hogy iszik? Egyszer találtam üveget a táskájában, de nem mertem megnézni, mi az. Ha hozott haza italt, akkor a táskáját ahol volt, eltakarta székkel vagy párnával. Na meg plusz pohár volt elmosva, mint amit hasznàlt. Utàlom, ha hülyének néznek, ezért haborgok néha még magamban.

Tőle úgy látom könnyebben szabadultak, mint az előző alkoholistától. Ő volt az ígergetős, aki nem törődött bele, hogy hagyjon.

De mind alkoholista ilyen? Nem lehet tőlük szabadulni? Ez is valami betegség náluk? Rengeteg helyről ezt hallom. Ismerősök által.

Nagyon szépen leírtad, hogy teljesen más az életviteletek + alkohol súlyosbítja a problémákat. Igaz a mondás, hogy lakva ismerni meg az embert, ütköznek az eltérések. Kulturáltan, veszekedés nélkül nyugodtan elnondhatod neki, hogy nem erre számítottál, mindkettőtöknek jobb, ha elválnak útjaitok. Minél előbb, annál gyorsabban elfelejtődik.

Viszont számíts arra, ha neki kényelmes volt, hogy ígérgetni, alkudozni fog.

Ott lett belőle elegem, hogy hazudott, ha nem voltam itthon ivott és tagadta. Aztán már minden idegesített. Az főképp, hogy alkoholszag volt, szobában áradt belőle, meg sokszor azt hitte, hogy füstölővel el tudja nyomni. Éjjel felébredem a bűzre, zavart és ideges is lettem, úgy hogy aludtam volna ki magam. Hiába volt kedves, de pazarlóan is élt. Pl minek kellett heti minimum 4x mosni, amikor nem dolgozott, tappenzen volt. Megvan a saját hobbim, ami nem a tévézés, hanem a sport. Nem viszem túlzásba, de képes vagyok korábban kelni ezert, hogy legyen időm rá és másra is. De este nem vette figyelembe, mert fekvés után képes volt órákat beszélgetni arra nem gondolva, hogy korán kelek. Amikor szoktam, azt mondta, hogy ő nem álmos. Másnap a nappaliban volt fent sokáig, ott aludt. Ha lefekszem én aludni,nem trecselni. Már annyira fáradt voltam mellette,hogy fekvés után 5 perc alatt el tudtam volna aludni, ha csendben marad. Aztán csakmondta, mondta a szöveget és valamijét úgy dobálta az ágyra közben, hogy az huppant folyamatosan es nem volt jó érzés a félálom közeli állapotban. Elég összevissza munkarendben dolgozom. Páran mondták, hogy váltsak olyanra,ami 1 vagy 2 műszak, kevesebb pénzért, mert ketten vagyunk,úgy könnyebb. De nincs az a férfi, akit én valaha biztosra mondtam volna,hogy együtt leszünk sokáig, főleg az italosokat. Örülök, hogy nem váltottam munkahelyet. Nélküle szerintem sokkal kipihentebb vagyok és mellette van időm mindenre, pl a házimunka rendszeres elvégzésére. Ő is segített benne,de közben nem tudtam csinálni sok mindent a folyton fáradtságtól. Azt mondta,hogy nekem nem tetszik soha semmi, miközben ő rinyálta végig a telet, mert sportcipője volt csak és fázott folyton. Szeretek sétálni, télen is. Ő meg már hamar megunta. Kutyával ezelőtt is rengeteget sétáltunk, nem szaladtunk be a hideg elől.

Masik idegesítő dolga az volt, hogy olyan volt, mint öreganyám a falun. Mindig azt nézte, ki mit csinál. Zörgést hallott, futott az ablakhoz. Utcán is ha kutyát vitte, észre sem vette, ha kaki pisil, húzta, mert az embereket bámulta. Szóltam neki és nem vette jó néven. Azt mondta, hogy nem csak a kutyát fogja lesni. Oké, de ha épp nyomja a kulát, ne tépje szegényt.

Kedves rendes ember a hazugságot levéve, csak más világ. Állandóan fogyni akart, pedig alig eszik. Nem akartam beszólni, hogy azért nagy a hasa, mert piál. Valószínűleg már évek óta és ezért lettek olyan súlyos betegségei, hogy hónapok óta nem dolgozhat. Erre meg gyógyszer mellett is ivott. Igaz ritkábban,mint előtte. De volt,hogy reggel nagy táskával ment a boltba, semmit nem vett,csak éreztem rajta a szagot. Piáért rohangált. Aztán egyszer beszólt, hogy nincs kedve vezetni. Mert már ivott,mert éreztem rajta. Én fáradt voltam. Mondtam neki,higy akkor nem megyünk sehova. Volt,hogy kocsival ment valahova és lerakta az autót, akkor ihatta meg amit vett és jött haza. Friss alkohol szaga volt. Rágóval, cukorral próbálta elnyomni.

Na ez volt a fő gond vele.

Ezt a reszt amugy hol olvastad?

En a leirtakbol csak annyit latok, hogy kolcsonosen nem tudják elviselni egymast.

Dehogy nem használ ki. Azzal, hogy az önbecsülésedet a földbe döngöli, te igyekszel mindenben igazodni hozzá, te vagy, aki maximálisan megpróbál alkalmazkodni... és ezzel elérte azt, hogy ő dirigál... és még albérletet sem fizet, max. beszáll a közös költségbe, közös kajába.

Ha albérletben lakna nálad, mennyivel többe kerülne neki, és még a dolgaidba sem dumálhatna bele.

Te félsz a magánytól.

Azt írod, ő lakik tenálad, mert neki nincs saját lakása. Mégis te alkalmazkodsz hozzá, te próbálsz megfelelni őneki, te töröd magad, hogy köztetek minden rendben legyen... Ő pedig eljátssza a tökéletest, miközben téged a földbe tapos.

Milyen kapcsolat ez? Ez nem párkapcsolat, hanem egy maximálisan alá-fölérendelt viszony, ő dirigál, és te szó nélkül eltűrsz neki bármit.

Vedd észre, hogy maximálisan kihasznál, tönkretesz idegileg, emberileg. És sajnos nagyon úgy néz ki, hogy mindezt alaposan átgondolva, szándékosan csinálja veled. És minél tovább tűröd, annál inkább tönkremégy mellette.

Ha nem tudsz változtatni,,akkor mi lesz a kiút?

Mert úgy látom ha mást találsz az sem jó ,,ha meg hasonlót az sem lesz egyszerű.

Na és? Felnőtt ember, oldja meg!

Ez így nem párkapcsolat, hanem kihasználás. Pakold össze a cuccait és annyi!

Kérdésre röviden válaszolva: nem.

Mivel te keptelen vagy alkalmazkodni, keress nyámnyilát, akinek a kilenc is páros, ha te mondod. Sajnálom, nulla az alkalmazkodóképesseged.

Ne haragudj, de nem értelek!

Miért élsz vele, ha ennyire nem feleltek meg egymásnak? Tele van mindkettőtök élete csalódottsággal, mindketten csak a másikat hibáztatjátok az örökös, napi viták, torzsalkodások, vélemény-eltérések miatt... nagyon sokan élnek külön, és csak olyankor találkoznak (mennek egymáshoz), amikor úgy érzik, hogy kellemesen tudják tölteni együtt az estét.

Nem kell egymás idegeire menni! Élje mindkettőtök a saját életritmusát, és kész!