Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
Nincs kártékonyabb, mint a tévedhetetlen ember. Hiányzik belőle a legtöbb: az önismeret.
Az odaadásnak csakis akkor van értelme, ha az növeli önmagunk és mások értékét.
Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!
A BARÁTSÁG
A barátság az egyetlen olyan kapcsolat,
amely kölcsönös, szabad választással jön létre.
Nem velünk születik, mi teremtjük.
Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.
Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel,
hogy találkoztunk már valahol.
Hogy ismerem Őt!
Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van.
Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban.
De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
(Müller Péter)
Addig, míg igazán szeretünk: repülünk.
"Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. Van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is."
"A fanatizmus éppen az a könyörtelen, hipnotikus erő, amellyel ezt a kétséget tűzzel-vassal el akarja pusztítani mind önmagában, mind másokban. Ezért törekszik, ezért nem hallgat meg senkit, ezért nem tűr ellenvéleményeket, ezért nem bocsát meg, ezért tapos el kívül-belül minden gyengeséget, józanságot, esendőséget, ezért gyűlöl minden másságot, mert állandóan önmaga ellen él, és retteg attól, hogy az első védtelen pillanatában olyan tükörbe néz, ahol megláthatja saját magát."
/Müller Péter/
Ismeritek a játékot! Belepörgetek a könyvbe, rábökök egy sorra és ez jön ki! A legelső értelmes mondat és megvan a napi manuális üzenetem. Imádom. :)
"Ahhoz, hogy eljussunk a paradicsomba, le kell rázni, el kell felejteni, sőt, ha szükséges ki kell irtani a pszichénket. Ez véres munka, de megéri."
/Müller Péter/
(Ez most ilyen volt. Csak nektek.)
Figyelj a jelenre! Figyelj magadra! Figyelj másokra! A nagy dolgok észrevétlenül lépnek az életedbe! Ne várd a csodát, ha nem úgy élsz, hogy minden pillanatodban a csoda lehetősége rejlik.
... megérzed talán, hogy a bajod, kudarcod, nehézséged és fájdalmad nem értelmetlen. Valamiért kaptad. Azért, hogy több legyél: gazdagabb, fényesebb, valódibb, szeretetre méltóbb. A szó igazi értelmében boldogabb. Hogy hazatalálj.
Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát.
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
Minden ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát, mint te. Minden más benne. Hiába a barátod. Hiába a szerelmed.
Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz. Minden nevetés: felszabadulás.
Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat.
Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás.
Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?
Csak más megfogalmazásban értette. Ez nem feltétlenül rossz, de szerintem nem egészen pontos. Ezért is javítja többször a könyveit. Bevallja magának hogy olykor nem elégedett azzal amit leírt. Pedig oltári bölcs egy fazon.
Nincs kártékonyabb, mint a tévedhetetlen ember. Hiányzik belőle a legtöbb: az önismeret.
Na ezzel a megfogalmazásával nem értek egyet. Mert a lélekben találhatók a bűnök. Szokták mondani "bűnös lélek". Egyedül a szellem (magasabb ÉN) ami romlatlan. Ez hatja és égeti át a lelket. "Via purgativa."
Ha a kéz bűnt követ el: a kéz bűnös. Ha a szem bűnt követ el: a szem bűnös. Ha a félelem bűnt követ el: a félelem a bűnös, s ha a vágy bűnre hajlik: a vágy a bűnös. De a lélek soha.
Ahol az emberi viszonyokban megjelenik a hatalom, onnan a szeretet eltűnik.
Addig, míg igazán szeretünk: repülünk.
"Én hajlamos vagyok az emberekben csakis a jót látni. Ma már tudom: ez azért van, mert a saját poklomban nem vagyok járatos. Nem ismertem föl magamban a legaljasabb, a legmocskosabb, a legsötétebb és a legkönyörtelenebb erőket, amelyek mindenkiben, bennem is, megvannak, s amelyek a földi életet egyre jobban uralják. Nem megjárni a pokol köreit nem jóságot jelent - csak gyávaságot."
/Müller Péter/
Minden szerelem a Nagy Találkozás ígéretével kecsegtet! Még a szalmalángszerű föllobbanás is "Ő az!" élmény...
"Az igaz szeretetben, Buddha köpenye alatt hűvös van. Nekünk még nagyon hiányzik a testmeleg."
/Müller Péter/
Honnan lehet fölismerni, hogy szereted az embereket? Onnan, hogy senki sem teljesen idegen számodra. És ezért könnyen találsz az emberek között ismerőst. És az ismerősödből könnyen lesz barátod. És a barátodból társad.
További ajánlott fórumok: