Tudom mit mondasz.. Én is hiába szerettem, az agyam tudta, hogy nem ő a hozzám való. Mert én 1-2 dologra vágytam volna még, hiányzott valami.. Holott boldog voltam vele, csak jóérzéssel tudok rá gondolni és tényleg nagyon szerettem. De éreztem, valahol mélyen, hogy ez nem elég..
A szakítás után 2 hétig csak sírtam, ezerszer megbántam és hülyének tartottam magam, hogy eldobtam magamtól.. És hiányzott rettenetesen.
Most már azt kell, hogy mondjam, jól tettem és nem bántam meg :)
Hát nem, mert szólnak mellette érvek, nem is kevés és elég döntő érvek ezek.De én más típus vagyok mint ő.Neki tudom, hogy jó így és jó lennék, de nekem??Ha nekem nem elég ami van, az érzelmeim nem olyan mértékűek és azt keresem, ha okos dolog ha nem.
Nos esetemben nem is az a nagy kérdés hogy csaljam vagy ne csaljam.a dolog lényege mélyebben van, lépjek vagy ne lépjek, mert ha lépek az nagy lépés lesz egy olyan pasi irányába aki talán pont hozzám való.