Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Katka nincs ott meleg ? a konzervnek ? mert a lekvár az elviseli a szekrénytetejét / apai nagyanyámnál ott volt a nővérének a szobájába , lett belőlük fincsi gyümölcssajt :) /

Nagynénéméknek , míg volt itt a faluba 1 pici nyaralójuk ott a pincéjük 1 csoda klassz helység volt ők oda pakolásztak :) jó ! az már rég volt :)

Én mehettem barátnőkhöz, de nem is emlékszem, mikorra kellett otthon lennem. Nem volt nagy szigor, de nem is mehettem mindig, csak ha Anyu már otthon volt.

"Szüleim" se volt, csak Anyu. Nem is emlékszem apai jelenlétre, kivéve a németországi 3 évet, de a mostohaapám sem volt sokat otthon. Építészként akart boldogulni, a tervezőirodában, ahová felvették, bele kellett feküdnie a munkába.

Katka ! volt 1 kolléganénim , ő mesélte hajdanán h hívták 1 régi neves ügyvédhez bejárónőnek ? háztartást vezetni ? nemtom már , de kb 40 éve volt !

...minden kolléganőm aki itt a faluban volt járt takarítani ! valahova / a sógornőm is ! / azt még meg is értem ha valami olyan cél volt , v olyan komoly kiadás , v annyira nyomorúságos életük , h muszáj volt ! de a legtöbbnek nem ! csak arra h kicsit lazább legyen az élet :( az egyik főnöknőm ajánlott nekem is , én + voltam olyan lusta dög ? h eszem ágába se volt ! inkább megpróbáltam azt jobban beosztani , ami volt / és ma is az a véleményem , h csinálhattam volna jobban is ! lehettem volna sokkal ügyesebb is ! voltak előttem jó példák ! / igaz , h nincsen nyaralónk .... de azért ami szükséges az megvan és én örülök annak is :) /

Ez az, amit nem engedtek nekünk: a szomszédolást. Mindig azt mondták a szüleink, hívd el ide hozzánk a barátnődet, tudtok itt is labdázni, meg fogócskázni, stb. de minket nem engedtek el otthonról. Csak úgy kb. kamasz-korunkban mehettünk először, de akkor is pontosan meghatározott időpontra otthon kellett lenni.

Egy vasárnap d.u. jött a nyári zápor, a barátnőm édesanyja nem engedett el, várjuk meg az eső végét, persze elkéstem otthonról, a köv. 3 hétben a kapunk kívül nem mehettem.

Azt mondták, láttad, hogy készülődik az eső, indultál volna el hamarabb. :)) (Sírtam mint a záporeső!)

Nálunk úgy alakult, hogy Nagymama felköltözött Pestre Tolna megyéből, miután Nagyapa meghalt. Vezette a háztartást aztán egészen haláláig.

Abban a 3 évben, amit Németországban töltöttünk, egyedül volt, de a jövedelmét IBUSZ-on át való szállásadással oldotta meg. Nem volt saját nyugdíja, csak egy kis járadéka, akkor pár száz Ft.

Miután hazajöttünk, én ötödikes lettem, a két húgom még akkor kicsi, és a budapesti belvárosban laktunk.

Ménkű nagy belmagasságú lakás volt, az ablaktisztításhoz, a nagy függönyök levételéhez eleve segítséget kellett hívni, később Anyu, hogy Nagymamának segítsen, heti egy-két alkalomra bejárónőt szerzett.

Hát ha akartam volna, se nagyon fértem volna a házimunkához, de nem is kapacitáltak. A mosást az ex által Németországból utánunk küldött automata mosógép intézte.

Amikor Nagymama meghalt, akkor és azután is volt bejárónő, a porszívózást, a mosást azért megcsináltam, ha Anyu dolgozott, és felügyeltem a húgaimat, míg Anyu dolgozott.

Én szerettem volna nyári munkával kis zsebpénzt keresni kamaszkoromban, de valahogy nem találtam lehetőséget. Anyu az ilyesminek nem járt utána. De amúgy is jobb volt, ha otthon voltam, a nyári szünetben a két húgom is otthon volt. Az apjukhoz felváltva jártak nyaranta, egyszerre nem engedte őket az NSZK-ba az éber hatóság.

...megboldogult gyerekkoromban mindig a szomszédba lógtam / többnyire ! míg annyira kicsi voltam , h nem mehettem volna , átmásztam a kapun , bedrótozták , akkor + a kerítésen ! szegény Mamikám ! / azért amikor otthon voltam megragadt bennem amit láttam Mamikámtól , viszont mindig nyitott szemmel szomszédoltam :) és ott is ragadt rám ez + az :) mi soha nem főztünk olyat pl h kötözött leves , de láttam h barátnőm anyuja hogyan készíti , aztán majd kb 50 év múlva itt a neten találkoztam vele , / már a kötözöttel :) /

1x a papától kaptam 2 akkora pofont mert nem mentem haza kapálni !!!! az eső előtt ! de ő + állandóan a trafikosnéninél ücsörgött !!! haragudtam is rá ! v ha nem ült ott , akkor otthon ordibált ! de kapálni ő se segített !!!

Minket bizony befogtak: nővéremmel együtt a házimunkában (mosás, főzés, vasalás, takarítás) sorban, ami jött, a bátyáimat a ház körüli férfi munkába (kertásás, tűzifa vágás, zár javítás, hasonlók)

És persze kb. 12-13 éves koromtól nyári szünetben 1-1 hónap mezőgazdasági munka. Kertészetben kapáltuk a gyomot, vagy a szomszéd város Áll. Gazd.-ban kukoricát címereztünk, hasonlókat. Persze az ott keresett pénz a mienk volt. Emlékszem abból vettem az első karórámat, és ugye mennyivel jobban becsültem, mint amit a szüleimtől kaptam volna. De mellette ugyanúgy elmehettünk hétvégén moziba, vagy tánc délutánra a barátnővel, vagy éppen csak egy fagyira beültünk valahova, tehát nem voltunk ketrecbe zárva, de amit kellett, azt megtanítottak nekünk.

Engem Nagymama nagyra tartott, már kicsi koromban eldöntötte, hogy diplomás, értelmiségi férjem lesz.

Nem fogtak be semmilyen munkára.

Mondjuk a pesti lakásban nem is lett volna kettőnek hely a konyhában, ami talán inkább főzőfülke volt... Főzni a falusi nyaralás alkalmával tanultam megy egy nyáron, amikor eluntam magam és kértem, hadd tanuljak főzni.

Szóval kemény munkára nem szoktattak, sőt semmilyenre sem. Érettségi után viszont dolgozni mentem, nem is felvételiztem egyetemre.

Sziaaaa Terike! Tudom el-el tűnök, de látod csak kullogok utánatok! :D

A zellert megcsíptem. Felvágva lefagyasztottam. Ott vettem a sárgarépát és a fehéret is. Ez utóbbit azt hiszem 2 hete 800-ért. Na erre is nagyon büszke voltam, mert a piacon már 1500-1600 volt az olyan szép. Viszont a fagyasztóm már fullon van. Most meg ezért rágom a körmöm és barátkozok a gondolattal, hogy a szobába betegyek egy fagyasztószekrényt. Látod ebben sem változtam ha nincs gondom, csinálok én magamnak! :)