Hogyan zajlik az abortusz? (tudásbázis kérdés)
Szia, én viszont egyáltalán nem értek egyet azzal amiket a gyerekszülés elleni érvként leírtál, ha ugyanis mindenki az anyagiak tükrében vállalna utódot, van egy olyan gyanúm, hogy záros határidőn belül kihalna az emberiség, illetve csak nyugdíjasok meg 50 feletti korosztály létezne, ami nem tudni egy idő után hova vezetne.
Ha Te mint magánember úgy döntesz hogy nem óhajtasz szülni se most se késöbb se soha, azzal semmi gond, minden további nélkül megteheted, jogod van hozzá.
Ezzel csak az a baj,hogy azt nem tudni holnap mi lesz,nem hogy 20-25 év múlva.És most nem csak anyagiakra gondolok.
Annyira egyetértek veled mindenben, amit itt ebben a topikban leírtál, hogy az hihetetlen. Mintha én írtam volna a sorokat. Ez igen! Végre egy felelősségteljes ember.
Tudom, minden ember azt írja, hogy "ha az anyagi oldalára várok, sosem lesz". Én ilyenkor azt mondom, akkor ne legyen! És ezt tényleg komolyan gondolom. Mert tegyük fel, hogy valaki bevállalja szegény körülmények közé szül. Ok, még kicsi lehet el is lesznek, és utána? Iskoláztatás, ne adj isten valamilyen betegség.... két ember élete helyett három megy tönkre... az áltlános dolgokról nem is beszélve... számítógép, nyelvórák, szakkör, pláne, ha valamiben tehetséges is. Ha az embernek 20-25 évre előre biztosnak látszik a jövője (kieső kereset és munkanélkülivé válás esetén is), akkor igen, legyen, ha nem, akkor ne. Ilyenkor jön a hőbörgés, de kérdem én, miért a felelőséggel gondolkodók fizessék majd utána a felelőtlen emberek segélyeit, iskolázási támogatásait, ingyen étkeztetését, stb, stb.....
Tudom ez mind durván hangzik, de realista. Ha tényleg mindenki úgy vállalná be, nem lenne itt olyan topik, hogy "Mikor jön meg a családi pótlék?" és társai.... emberek éhenhalása múlik 2-3000 forinton. Igen, ilyen ember ne vállaljon gyereket!
Van benne igazság,de ha az anyagi oldalát nézzük az egész életen át változó általában.Vannak mély pontok is,nincsen élethosszig tartó biztos munkahely sem,és ha csak az anyagi szempontot vennénk figyelembe,akkor csak a felső tízezer szülhetne csak a szegényebbeknek pedig nem adódna meg a lehetőség,hogy gyermekük legyen.
Azt viszont és sem engedném,hogy érzelmileg instabil ember vállaljon gyereket,mert annyit lehet hallani,hogy pici babákat megölnek és bántalmaznak.
Igaz mi nem vagyunk anyagilag jó helyzetben,de nem tartozunk a szegények legaljához,de törekszünk a jobbra.
Igen, ez így igaz. Bár én amondó vagyok, hogy sokkal több nő szül gyereket, mint aki képes anyagilag és érzelmileg is biztosítani a gyerek jövőjét. Nem tudom, hogy miért pont ez nincs feltételekhez kötve. Már egy kutya tartásához is alkalmassági kell, a gyereket meg mindenki szülheti, aztán csak nőnek mint a gaz a kertben.
Én biztos, hogy nem engedném olyan embereknek, akik mentálisan, anyagilag nem megfelelőek egy gyerek felnevelésére.... sokkal jobban járna mindenki, legfőképpen a gyerek...
Egyetlen nőt sincs joga senkinek sem terhességre kényszeríteni,mert az emberi méltósággal ellentétes.
Akkor egy kicsit bizony igen,mert te nem is akarsz gyereket,aminek biztos meg van az oka.
Így érthető te miért vagy abortusz párti.
Hát a te életed,a te döntésed.
Azért általában a nők terveznek gyereket,vagy nem tervezik előre de mégis lesz.
Nem tudom. Én kicsit kakukktojás vagyok ezen az oldalon olyan szempontból, hogy semennyire nem érdekel a gyerektéma. Boldog házasságban élek, de ha terhes maradnék elvetetném, a férjem sem akar gyereket. Ha valaki dönteni akarna az életemről, hogy szülnöm kell, akkor is, ha nem akarom, mert nem veszélyezteti az egészségem, vagy bármi más okból, nagyon dühös lennék. Az én életem, az én testem, az én döntésem! Persze ki tudja mit takarna az "alapos indok"...
Persze,hogy mindenkit másképp viseli meg az abortusz.
A tinikkel teljesen egyetértek,amit írtál,ezt már én is kifejtettem.
Igaz,akinek már van,mint nekem is,nem lesz abortusz párti,igaz mind 2 gyerekemnél felmereült az abortusz.De akármikor rájuk nézek eszembe jut,hogy nem vetettem el őket,ezt a két gyönyörűséget.
És ha újra terhes lennék,fel sem merülne az abortusz gondolata.
Megértem én azt is,aki védekezik és úgy esik teherbe,és nem akarja,meg gondolom ilyenkor betegség is felmerülhet.
Nem vagyok ellene,de mellette sem.Én szívem szerint csak akkor engedélyezném az abortuszt,ha veszélyezteti az anya egézségét,vagy a baba beteg,vagy ha esetleg bűncselekmény következménye a terhesség.És más esetleges alapos indokkal.
Szerintem az esetek kis %-a az, akit kényszerítenek az abortuszra. A nem várt terhesség megszakítása nem jár különösebb lelki töréssel, mert tettek ellene, tehát nem akarják.
Szerintem nem kellene ehhez ekkora traumákat gyártani és tragédiaként felvezetni. Inkább az a tragédia, hogy emberek tinédzser korú gyerekeit nem tudják megtanítani a felelősségteljes szexuális életre és nem figyelnek rájuk annyira, hogy megelőzhetőek legyenek ezek a dolgok.
Egy nő, aki akar gyereket, vagy van neki, vagy nem sikerül neki, mindig is kivont karddal fog harcolni az abortusz ellen!
Ebben így igazad van.
De akkor amikor az embert arra akarják kényszeríteni,hogy elvetesse,akkor nem arra a kis embrióra gondol,hanem egy kis lényre,aki küzd az életéért.
De valószínűleg nem összehasonlítható egy megszületett, életképes, kifejlett gyermekkel. Attól, hogy egy szerve már esetleg működik, még nem nevezhető embernek... nem életképes.
Az meg, hogy a "gyerek nem tehet róla".... még nem gyerek, csak egy kezdemény.
szerintem ez csak felfogás kérdése,mert pár hetesen már dobog a szíve,az szerintem nem csak egy kezdemény,hanem már egy pici emberke.
Én nem kövezlek meg. Mindenkinek van saját véleménye. Aki védekezés mellett esik teherbe, szerintem minden lelkiismeret furdalás nélkül elvetetheti, mert nem akarta...
Ha teherbe esnék én is elvetetném, mivel teszek ellene, hogy ne legyek az...
Az meg, hogy a "gyerek nem tehet róla".... még nem gyerek, csak egy kezdemény.
Nem hiszem, hogy egy nemi erőszak után vigyorogva bemenne a kórházba... Nem is kell megtartani annak, aki nem akarta, de csak az esetek nagyon kis százaléka ilyen, a legtöbb esetben a felelőtlenség az ok. Én is voltam 16 éves, sőt még szexeltem is, és nem bánom, hogy nem kellett szembenéznem ilyen helyzettel. De biztos én gondolom rosszul, hogy az élet az élet, és ha megcsináltam, akkor vállaljam a következményeit. Még egyszer mondom, kövezzetek meg, de ez a véleményem.
És hány meg hány nő marad terhes védekezés mellett?? És a nemi erőszak??? Had ne kelljen már annak megtartani, aki eredendően nem akarta.....
Az a baj,hogy a fiatalok felelőtlenek(tiszt. kivételnel),azt hiszik,hogy ők nem eshetnek teherbe,szülői tudomás nélkül ketyintenek,mert ha épp elméjű szülö tudja,hogy a gyereke már szexuálisan aktív,akkor gondoskodik a fogamzásgátlásról,és aztán amikor beütt a ménykő,úgy megy abortuszra,mint egy dolgozatírásra.
Nagy baj igen.Ha visszatekerhetném az időt,azt a terhességet kihagytam volna.Egy tini még nem érzi ennek a súlyát.
Szia! Azt érzem, hogy a soraid engem igazolnak. A kórházban egyszer álltam a folyosón, és azt vettem észre, hogy sorakoznak a tinilányok, és mutogatják a befizetett csekkjeiket. Pár perc alatt rájöttem, hogy miről is van szó. Mérhetetlen dühöt éreztem. Nem a lányok iránt (akik egyébként felettébb jókedvűek voltak) hanem a világ iránt, hogy én akartam, és ez lett a vége, ők meg önként és dalolva megölik a kicsit. Látszott rajtuk, hogy fel sem fogják, hogy mi történik. Ez szerintem elég baj.
Én 16 évesen felelőtlenül terhes lettem és elvetettem.Azóta már van 2 gyerekem.Engem nem rázott meg akkoriban az abortusz,mert fiatal voltam,nem tudtam,hogy mit is jelent ez.Mármint nem a procedúra,hanem hogy megölöl a gyerekemet,nem éreztem a felelősséget.
Most már biztos nem tudnám megtenni,azt hogy elvetessek egy gyereket.A másodikat nem akarta a párom megtartani,úgy volt,hogy elvetetem,de minden este sírtam az én kicsi bogaramért,és százszor bocsánatot kértem tőle,hogy ne haragudjon rám,hogy ilyet akarok vele tenni(most is könny szökik a szemembe,csak ha belegondolok)most már 1 éves,ugyanis a műtét előtti napon megmondtam az uramnak,hogy én tuti nem ölöm meg a gyerekem.Szerintem bele is haltam volna.
Sőt, nagyon szeretnék "véletlenül" terhes lenni. Nekem eddig nagyon sokat kellett "dolgozni" értük. Én tudom, milyen az, hogy akarom, de nincs. Attól nincs rosszabb érzés a világon. Ezen nem segít az sem, ha tele vagy pénzzel. Szeretet kell, és semmi más. SZERINTEM.
Ezért írtam, hogy ez az én véleményem!! Velem is előfordulhat, hogy védekezés mellett teherbe esek, de én akkor el sem gondolkoznék azon, hogy elvetessen-e. Én megtartanám, és kész. Nincs jogom megölni!!!! Mindenki azt csinál amit akar, de én nem mennék abortuszra, és kész. Elég volt ennyi ebből az élményből. A gyerek nem tehet a problémámról... Ennyi
Védekezés mellett is teherbe lehet esni, velem is pontosan ez történt. Honnan tudod te azt, hogy kinek milyen problémája van?!!!!
Ezek után általános véleményem az abortuszról: Senkinek nincs joga megölni egy babát. Védekezni kell, nem pedig abortuszra menni!!! Már bocsánat, de ha megcsinálni van esze, akkor nevelje is fel tisztességesen!!! Ha pedig a védekezés ellenére is becsúszik, akkor az a baba élni akar, már az is csoda, hogy megfogant. Aki pedig ennyire élni akar, az megérdemli az életet!!! Én megszülném a 12. babót is, ha jönne, bár nekem erre esélyem sincs! Ha pedig nem akarok, akkor védekezek! Tabletta, óvszer, spirál...és még sorolhatnám a lehetőségeket. Senkit nem akarok megbántani, ez a véleményem.
Sziasztok! Olvasgatom itt az írásaitokat, és úgy gondoltam, leírom az én történetem. Van egy 27 hós lányom, aki 6 év! kőkemény próbálkozás után született meg. Én voltam a legboldogabb ember a földön, nem vagyunk gazdagok, de mindent megadunk neki, ami csak tőlünk telik!!! Bár szerintem az érzelmi biztonság, a szeretet sokkal fontosabb, mint az anyagiak. Mi is fizetésből élünk, fizetjük a hitelt, stb... mint manapság a legtöbb ember. De, fizettem magánorvost (életem legjobb döntése volt), és aki azt mondja, hogy inkább költöttem volna azt a pénzt a gyerekre, annak mondom, hogy igenis rá költöttem. De most nem ez a téma. Amikor a lányom 2 éves lett, összehoztunk egy TERVEZETT kistesót neki. Minden nagyon jó, és szép volt. A 12 . héten mondták, hogy fiú, (na, gondoltam, kész a kollekció)minden eredményem nagyon jó volt, repültem a boldogságtól...egészen a 18. hétig. Ott egy sima UH-n közölték, hogy nincs szívverése a babának (elhalt) Hallottam, hogy mit mond az orvos, de nem jutott el az agyamig. Csak annyit értettem, hogy az én ici-pici babácskám, akit én annyira szeretek, egyszerűen MEGHALT. Senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje. Meg kell szülni, ez volt az orvosi "vélemény". 2 nap múlva befeküdtem, és kezdődött a tortúra. Laminária, tágító zselé, oxitocin infúzió, laminária, tágító zselé, oxitocin... és ez ment 4 napon át. Én már szültem, mégis tettek fel lmináriát.A szívem, a lelkem ott meghalt egy kicsit. Csak a lányomra gondoltam, akit x napja nem láttam, és a kisfiamra, akit még halála után is úgy megkínoznak, hogy az emberhez nem méltó... Ez hét végén volt, a magán orvosommal beszéltem telefonon, de nem tudott bejönni, mert külföldön volt. Mondta, hogy műtsenek meg a kórházban, ne kínozzanak. De nem műtöttek, szerintem a dokimat várták, csak a válogatott kínzásokat kaptam. 4 nap alatt 1 újjnyit tágultam...Kedd reggel megjött a dokim, és azt mondta, hogy 10 perc múlva műtét. Úgy is lett. Elaltattak, és felébresztettek. Ennyire emlékszem, és ez jó is van így. Arra emlékszem, hogy nagyon sírtam utána, és a babámat kértem vissza. A férjem vigasztalt, már amennyire tőle telt, hiszen belül ő is kérte vissza a fiát. Másnap jöhettem haza. Nem fájt semmi, csak a szívem, de az már sosem múlik el. A lányom nélkül nem éltem volna túl!!!! Ennek most 3 hete, még elég friss az élmény, sírva írom ezeket a mondatokat. Én, aki teljesen ellenzem az abortuszt, és soha nem lennék képes megölni egy babát, bementem egy műtőbe, és otthagytam a halott babámat. Nem tudok mit kezdeni ezzel... nem láthattam a kis arcát, az első mosolyát, nem hallhattam sírni, csak az emlékeim vannak. Az a 4 db UH kép, a 2 db csík a teszten, és az érzés, ahogy rugdosott a pocakomban. Soha nem felejtem el, mert ő is ÉLT. Igaz, hogy csak 18 hetet, de élt. Hát így lettem én egy Angyal anyukája.
Szia, az utolsó mondatot nem tudom megérteni és elfogadni sem, kivéve ha a magzatnak élettel összeegyezhetetlen betegsége van, vagy az anya életét veszélyezteti a terhesség és a szülés.
Azért ha 100 % ikrek lettek volna, akkor megtartot- tam volna ...
Nekem elég régen volt már, még nem volt gyerekem, de rosszkor jött volna a baba. Elaltattak, nem emlékszem semmire. Édesanyám és az "apa" elkisértek, megvártak, a mütét után 1-2 óra múlva hazamehettem. Az orvosok nővérek nagyon normálisak voltak, semmi utóhatása nem volt, és 10 évvel később ráadásul úgy estem teherbe, hogy nem is terveztük. Szvsz nincs rajta mit sajnálni, egy rosszkor időzitett gyerek tönkreteszi a nő életét, karrierjét, ha megszülöm, nem tudok tanulni ( vagy csak sokkal körülményesebben )
Ennek közel 30 éle de soha nem gondoltam arra, hogy mit vesztettem , mert nem szültem meg.
Azt meg elég beteg gondolatnak tartom, hogy egy egyetemista hordja ki a gyereket, szülje meg és adja örökbe, csak a a saját és a családja jó hirét tenné tönkre egy életre. Nem gyilkoltattam én meg senkit, csak egy szerencsétlen véletlen baleset következményétől szabadultam meg. Ne legyen lelkiismeret furdalása senkinek, egy nő életébe 1-2 abortusz belefér.
Már leírtam egyszer de leírom újra. Szóval bemegy a kórházba, ott felveszik, felmegy az osztályra. Levetkőzik stb. majd a nőgyógyász megvizsgálja, aztán felraknak neki egy lamináriát. Ez folyamatosan tágul, így tágítja a méhszájat is a beavatkozáshoz. Ha jól tudom 24 órát bent kell lennie, tehát másnap reggel fogják műteni. Amíg tágul menstruációs görcsei lesznek. Másnap reggel ahogy sorra kerül viszik a műtőbe, ha kész visszaviszik az ágyába, ott fog ébredni. Aznap bent kell maradnia, és éjszakára is, másnap reggel hazamehet, tehát összesen két éjszakát kell bent töltenie.
További ajánlott fórumok: