Hogyan tovább, ezek után? (beszélgetős fórum)

Adott egy átlagos házasság. Nem mondom, hogy nem voltak hullámvölgyek, de legyőztük. Vannak gyerekek, ma már nincsnenek anyagi gondjaink.

De az elmúlt fél év maga a pokol. Én elvesztettem édesapámat, az egyetlen embert aki bármikor feltéltel nélkül szeretett. Támogatom édesanyámat. Ebben a párom partner. Nem nehéz eset édesanyám, nem kavar be nekünk, inkább segít.

Ami bánt. Igen elhiszem sokszor vagyok rosszkedvű, sokszor ingerült. De a párom most zúdítja rám a házasságunk elmúlt 17 év nyomorát.

És nem hallgat meg, és megsértődik, és felhánytorgatja, hogy ki mennyit keres.

Nyilván én a gyerekek születésével feladtam a keresetemet. De nevetséges ez :D Újra dolgozom, nem keresek rosszul.

Viszont, ha bármelyik gyerek beteg csak engem lehet ugrasztani. Fogalma sincs a férjemnek arról, hogy mennyivel kevesebb a jövedelmem, ha egy hétig itthon maradok táppénzen és ápolom a gyerekünket.

De ami a legjobban bánt. Egy hete, durcásan átvonult a gyerekszobába a takarójával és hangosan kijelentette: Már aludni sem akarok melletted!

És ez így megy azóta, ott alszik, én meg itt, a kicsivel.