Hogyan szoktassuk le a kisgyerekünket, hogy ne a szülővel aludjon, hanem egyedül? (tudásbázis kérdés)

Amikor az ikreket szültem, velük együtt öten voltunk egy kétszobás lakásban. Velünk aludtak egy szobában, de a saját ágyukban. Kétévesek voltak, amikor elköltöztünk, saját szobát kaptak, nagyon okosak voltak, megértették, hogy ezentúl ez az övék, itt fognak aludni. Semmi gond nem volt.

A kisfiammal más a helyzet. Szülés végén elaltattak, mert a lepény nem vált le és már este 9 óra is elmúlt, mire magamhoz tértem. Azt az éjszakát külön töltöttük.:( Baba-mamás szobába kerültem és nem adtam be éjszakára, a vizsgálatokon, fürdetésen kívül velem volt, mellettem is aludt. Mire hazakerültünk, egyre rosszabbul voltam, a gátmetszés helyén csúnya tályogom lett, az ágyból nem tudtam felkelni. Csöppem akkor is velünk aludt, igaz a kiságya mellettünk volt, de egyszerűen nem akart abban aludni. Szerintem már akkorra kialakult egyfajta kötődés. Mikor jobban lettem, próbáltam átvinni egy másik szobába az ágyát, de állandóan felkelt éjjel szopni (sokáig többször is), mire megetettem, visszavittem, kiment az álom a szememből, reggelre úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Próbáltam sírni hagyni, de nem volt szívem a második éjszaka után - a lelkét is kiordította, én meg jártam a köröket a folyosón... Arról nem is beszélve, hogy a két nővére és az apukájuk is szeretett volna pihenni. Így hát velem alszik, az éjszakai szopi(k) is gyorsan megvan(nak), legtöbbször én is belealszom, sokkal jobban pihenünk mindnyájan. Mostanában azt veszem észre, hogy az esti altatós szopinál gyorsan megszívja magát és már félálomban kéri magát a helyére. Szerintem ez már az első lépés lesz afelé, hogy előbb-utóbb saját ágyikót kapjon majd és egyedül el tudjon aludni. Csak ki kell várni azt az időt, amikor az együtt alvást igénylő babák elég érettek lesznek erre. Mi sem vagyunk egyformák, mindenkinek megvannak az elalvási rituláéi, ki itt, ki ott, ki kemény ágyon, ki puhábban, ki a partnerével, ki nélküle szeret aludni, hogy lehetne minden picitől elvárni azt, hogy szépen, menetrendszerűen elaludjon az általunk kijelölt helyen és ágyikóban - egyedül? Ez az én véleményem.:))

Szia

Rendben van ,megvagy értve ,valószinü ,én nem értettem ,hogy miért is minden az ellenközöje ,és miért is olyan ellentmondásos.Csak furcsa volt ,hogy te voltál ki olyan kimérten megcáfolóan válaszolt.A másik fórum ,Káros-e ha cumisövegböl Nesquik kakaós tejet iszik a kisgyerek.Ez lenne az ,de remélem ,hogy megértjük egymást és nincsen harag.Nem szeretnék ,ugy nézni be ide ,hogy van valaki ,akivel nemértjük meg egymást.Minden jót nektek.

Nem szokásom sértegetni. Attól, hogy nem egyeznek esetleg vélemények, még el lehet normálisan beszélgetni. Ilyenkor szoktam odatenni a mosolygós smileyt, hogy senki ne vegye magára, s pláne ne sértésnek! :))) ( Mint most se :)) )

Melyik lenne a másik fórum? Írok egy párba. :))

Szia

Ugy érzödöt mintha sértésnek szántad volna mindkét fórumomba amihez hozzá szoltál.Ez bántott csak.Én nem vitázni vagyok itten ,hanem elbeszélgetni ötleteket szerezni ,és tapasztalatokat gyüjteni .És kicsit rosszul érintett .

Így nem. Viszont azt hiszem, aki sír a szoptatás gondolatától, az

- vagy lelkileg sérült valahol, valamikor és pszichológushoz kéne mennie, feltárni és megszüntetni az okát

- vagy rosszul csinál vmit technikailag (pl csak a bimbó vége van a baba szájában), és a testi fájdalomtól fél előre. Ilyenkor szoptatási tanácsadót kell megkeresni.

Félni a szoptatástól nem hiszem, hogy normális. Mindenképp segítségre van szüksége. Lehet akár egy gyerekágyi depresszió is, pl.

Off:

Valóban a szoptatás, ha megy, mindenképpen jobb, és sajnos propagálni kell, a nagy emancipáció után. A "primitívek" meg azóta is szépen szoptatnak!:)

???????????

Írtam egyetlen mondatot (viccesen), aminek a végén ez állt. :))

Ebből ezt a következtetést vontad le? Érdekes...:)))

Off:

Igazad van bizonyos értelemben, de azért inkább a 6 hónapos korig való teljes szoptatásnak legyen jó reklámja, mint a tápszerezésnek! Szerintem. Mégiscsak természetesebb, egészségesebb....

Sajnos tényleg hozzáállás kérdése is, s nagyon nem értem, akiből ez hiányzik. "Primitív" embereknél fel se merül annak lehetősége, hogy a saját tápláló forrását mással helyettesítse önszántából.

Örülök, hogy nem eszel embert!:))) Én sem!;)

Te és én vállaljuk a "kényelmetlenséget", de van, aki nem. A környezetemből is tudnék példát mondani rá: 2 hétig szoptatott, pedig tudott volna, de abbahagyta. Ő nem azt látja, hogy a gyermekének jobb lett volna, hanem azt, hogy így nincs annnyira megkötve, más is meg tudja etetni a babát, nem formátalanodik el a melle, stb. (hozzáteszem, ez az illető végigdohányozta a tehességét.)

Számomra is rejtély, hogy miért áll neki valaki inkább tápszert kutylni, ha szoptathatna is (férjem unokahúga az elsőt nem nagyon tudta, a második szépen szopik, odáig van a boldogságtól, hogy így mennyivel jobb és könnyebb).

De akkor sem hiszem, hogy szép emlék lenne és ugyanolyan hasznos a gyerek LELKI fejlődése szempontjából, ha az anya minden szoptatást kényszerként, a testén tett erőszakként élne meg. (Volt, aki elmesélte, már minden szoptatás előtt sírt, hogy oda kell ülnie!) Szerinted így is szoptatni kell/-ene?

Nem akarlak megenni :)

Azért nem értelek, mert a Sears-könyvön kívül sehol nem találkoztam vele, hogy a szakirodalom az együttalvást propagálná. Biztos más újságokat olvasunk :)

Szoptatás 6 hóig: erről kicsit más a véleményem. Azt írod:

,,Szerintem ez is döntés kérdése! Aki nem akar szoptatni, az nem is fogja szívesen csinálni, nyűgnek fogja érezni, úgy semmi értelme. Én elhiszem, hogy az anyák 95 %-a tudna szoptatni, de a hozzáállás is kell. Ha ilyen-olyan okoknál fogva nem akar szoptatni, inkább ne tegyem."

Ha gyereket szülök, akkor vállaljam már azt a ,,kényelmetlenséget", hogy _ha módomban áll_, legalább fél éves koráig szoptatom! Mert itt nem rólam van szó, az én kényelmem itt ne számítson már, csakis a baba egészsége!

(továbbra sem eszem embert :P)

Mielőtt megennél: én szpotatok. :))

De ettől függetlenül az a véleményem, hogy igenis mindenhol, még a gyerek egészségügyi kiskönyvében és a bébiételen is azt olvasod, hogy 6 hónapig lehetőleg csak anyatej és blablabla. Szerintem ez is döntés kérdése! Aki nem akar szoptatni, az nem is fogja szívesen csinálni, nyűgnek fogja érezni, úgy semmi értelme. Én elhiszem, hogy az anyák 95 %-a tudna szoptatni, de a hozzáállás is kell. Ha ilyen-olyan okoknál fogva nem akar szoptatni, inkább ne tegyem. Hiszem, hogy csak abból lesz valóban szép végeredmény, amibe az ember szívét-lelkét beleteszi, és a gyerek táplálása, nevelése ebből a szempontból kiemelkedően fontos.

És hogy ne legyek teljesen off: az együttalvással ugyanez a helyzet. Bármilyen egészséggel, életmóddal foglakozó újságot veszek a kezembe, biztosan hivatkoznak benne legalább egy olyan friss kutatási erdményre, amin még meg sem száradt a tinta. Ezek mind azt bizonyítják, hogy egészségesebb, nyugodtabb, jobban tanuló, stb. gyerek lesz abból, aki csecsemőként a szülők között alszik. 5-6 éve is olvastam ilyen újságokat, és sehol egyetlen betű sem volt erről akkoriban.

Én nem értem, hol láttad ezt sulykolni. Sőt, szerintem a szoptatást sem sulykolják eléggé :-/

Az együttalvás abszolút alkat, habitus dolga, nem ,,divat". Nincs propagandája.

Végre valaki!:))

Ez az együttalvós dolog kezd olyan lenni, mint a szoptatás: mindenhol azt sulykolják, és aki nem így csinálja, egy idő után kezdi kényelmetlenül érezni magát a bőrében.

Én úgy gondolom, mindenki hallgasson az ösztöneire, próbálja ki ezt is, azt is, aztán a tapasztalatainak megfelelően döntsön.

A fiam fél méterre aludt tőlünk a kiságyban 5 hónapig, minden moccanását hallottam, de nem kellett aggódni, hogy ráfekszünk, lelökjük, stb. (elég kicsi ágyunk volt akkoriban) Aztán elköltöztünk és itt a saját szobájában alszik, továbbra is fél méterre tőlünk (csak van még közte egy fal is), nyitott ajtónál. Így is mindent hallunk, ha kell. De esténként mindig benézek hozzá, mielőtt én is lefeküdnék, és bizony békésen, mozdulatlanul, egyenletesen szuszogva alszik a maga kis kuckójában. Míg, ha magunk közé vesszük össze-vissza forgolódik, sőt, alig akar elaludni.

Nem is tudnék már egyedül, gyerektelenül aludni. Máűr a kórházban sem adtam le a legkisebbet éjszakára, már ott együttaludtunk.

Úgyhogy én nem akarom leszoktatni.