Hogyan szoktassuk le a kisgyerekünket, hogy ne a szülővel aludjon, hanem egyedül? (tudásbázis kérdés)

Passz, nemigen voltam ilyen helyzetben. Ha mégis fájt valahol, akkor szopi közben forgolódtam, lehetőleg úgy, hogy a babót ez ne érintse.

Esetleg párnák használatával se jutnál előbbre? Hát mögé, láb közé, vagy máshogy, hogy ne fájjon.

Amúgy én se szerettem fekve szoptatni, csakis hulla kómás éjjeli állapotokban tettem, félig aludva. Ha ilyenkor fotelbe kikúsztam, képes voltam ott is elaludni a babával együtt, de azt veszélyesebbnek gondoltam a kicsire nézve (legurulhat az ölemből, ha túl mélyen elaludnék), ráadásul ébredés után nehezebb volt moccanni is.

Nekem egy bajom van: nem tudok és nem is szeretek fekve szoptatni. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a császár után, nem tudtam oldalt feküdni két napig (meg utána sem nagyon), mert a belém dugdosott csövek hol ezt, hol azt a fájó részemet húzták.

Meg nem is igazán találom meg a jó pozíciót, egy idő után vagy a derekam fáj, vagy a forgóm görcsöl be (rosszabb esetben mindkettő).

Mi a legjobb megoldás erre?

Most akkor kell kipihent anyuka vagy sem? egyik mondatod üti a másikat.

Nem gondolom, hogy lusta lennék, amiért nem akarok éjszaka felkelni, felébredni és úgy szoptatni x alkalommal. Igenis így tudom a legtöbbet pihenni, ha velem alszik a baba. Mi szükség egy kialvatlan morcos anyára? 3 gyerek igényeit kell kielégítenem.

A babának -meggyőződésem- nagyon is kedvére való az anyja közelsége. Mi is szeretünk összebújni azzal, akit a legjobban szeretünk, nem igaz?

Egy nagy franciaágy kérdése, és jól elfér apa-anya-baba együtt. Egyéb intim együttlétekre meg lehet más helyet és időt is találni.

Én is így gondoltam egészen addig, míg kb. óránként nem kellett kelnem egy álló éven át a legkisebb babámhoz. Na, akkor emiatt a legelején ő is köztünk aludt egy darabig (meg előtte a középső gyerekünk is), s ezt lehet lustaságnak is nevezni, de bizony nem mindegy, hogy óránként felkel az ember, s hajlong a kiságyba be, vagy félálomban érzékeli a szopni akaró babát, s tud félig-meddig aludni mellette. Így volt számomra pihentetőbb, s ez a tesók, párom érdeke is volt egyben. :)

Igaz, ez az időszak kb. 6 hét volt mindkét esetben, amikor az éjjeli folytonos szopás beállt arra, hogy kb. kétszer kelt már csak fel a baba. Onnantól szépen vissza is kerültek a saját ágyukba. :)

Én még mindig nem értem, miért KELL vissza- illetve átszoktatni a gyereket, ha nem akarja. Pláne, amikor elalszik a saját ágyában, de éjjel a szülőkhöz átvándorol. Ott érzi magát biztonságban, védelemben.

Azért, mert azt mondják sokan, hogy a szobájában a "helye"? Én nem aludtam a szüleimmel soha, de mindig irigykedve gondoltam vissza már felnőttként azokra az osztálytársaimra, akiknél természetes volt éjjel átköltözni hozzájuk. Mi a tesómmal mex. reggel kicsit heverésztünk anyuék agyában, de aztán ki lettünk paterolva, mert meg KELL ágyazni... KELL... KELL... KELL...

A kisfiam még csak 3 hónapos, de nálam semmi sem KÖTELEZŐ és semmit sem KELL. Biztos nem lesz ettől elcseszett gyerek, hogy később is engedek a kis kívánságának e téren. Amikor nagy lesz, már úgysem akar majd ölelgetni sem, mert ciki lesz. Hogy fog akkor hiányozni... Addig legalább kiélvezem a helyzetet, legyen miből emlékeket meríteni. :)

De látod, ezt sem lehet mindenkire érvényesen kijelenteni, hogy egyszerűbb, ha nem szoknak be a szülői ágyba.

Nagyjából semmit sem aludtam volna az utóbbi 9 hónapban, ha kirakom onnan a legkisebbet.

Én arról beszéltem, hogy nem lehetetlen, csak nehezen lehet a saját ágyukhoz szoktatni...

De nem szólok bele, hisz a gyerekvállalás nincs tervbevéve számomra. Csak arra akartam kilukadni, hogy egyszerűbb, ha nem is szoknak a szülői ágyhoz, anyuék tapasztalata, és sok ismerős tapasztalata szerint.

Azért az nem ennyi, hogy ,,örülj neki, szerencséd volt", ebben azért van némi szülői munka is. És nem _vissza_szoktak, hanem akkor szoktak oda először.

Meg különben is, egynél több gyerekkel aludni nem kényelmes.

Minden gyerek más és más, csak az ismerőseimről írtak, nagyon nehezen szokott vissza mindegyiknek a gyereke a saját ágyába.

Örülj neki, hogy a tieid visszaszoktak simán...

Nem is volt harag :)

Csak úgy általánosságban írtam, hogy sosem értem, mit kell ezen csodálkozni.

És már írtam korábban, hogy ezt nem lehet erőltetni, aki nem tud a babával, az ne próbálja, mert akkor ő maga semmit sem alszik.

Szóval én nem propagálok ilyen szinten az együttalvás mellett, csak mondom, hogy nálunk ez kitűnően működk.

Nincs gond avval, ha együtt alszol vele, csak nagyobb korában nem tudod majd visszaszoktatni a saját ágyába... :(.

Nem vagyok gyakorló anyuka, csak abból tudok kiindulni amit látok ismerősöknél. Bátyáméknál pont ez van, odaszoktatták a gyerkőcöt egész kicsi korától az ágyukba, most már nagyobb de nem alszik egyedül, mert azonnal hiszti van.

Nálunk anyum nem szoktatott minket az ágyukba, pedig szeretett velünk aludni :), pontosan ezért volt a kiságy az ágyuk mellett közvetlen.

:n nem `rtam, hogy hogyaz baj, ha valaki a kisbabájával alszik, azt sem hogy elítélendő. Sőt, nem is csodálkozok ezen, DE én nem tudok vele aludni. Néha szeretnék, ő sem tud velem aludbűni, mert mond folyamatosan és játszani akar.

Aki szeret ígu aludni, aludjon.

Most béke van?

Lehetett érezni a hozzászólás stílusán....

Osztom véleményed Jamina. Mindannyian mások vagyunk, másképpen tartjuk helyesnek a dolgokat...

Eleinte hagytam, hogy a gyerekek nálunk aludjanak el és utána átvittük őket a saját ágyukba.Aztán volt, hogy éjszaka hol egyik, hol másik költözködött újra át.Aztán mikor már több éjszakán keresztül én aludtam a gyerekágyba, mert már négyen nem fértünk el a mi nagy ágyunkon, akkor drasztikus módszerrel egyik napról a másikra "kényszerítettem" őket, hogy igenis a saját szobájukban, a saját ágyukban kell elaludni.

Drasztikus módszer: hozta a gyerek a párnáját, takaróját és mászott volna az ágyra én meg fogtam és mindenestől visszavittem a szobájába és lefektettem, betakartam a saját ágyába.

Bevált, bár eleinte hosszabb ideig tartott az elalvás, de ma már kb. fél óra és alszanak a vacsi után.

Én is úgy voltam mint Erás, hogy szülés után alig tudtam mozognikb. hétig. A kicsim éjszka többször is felkelt és ma is felkel pedig elmúlott éves. Akkoriban a férjem szokta büfiztetni amíg nekem nem ment úgy a mozgás. De az éjszakai felkelések miatt, ami volt, hogy 1-2 óránként történt én is odatettem magunkhoz. Most is ott alszik de most is felkel legalább 1* de inkább 2*. A nagyobbik fiam 4 éves ő nem szopizott csak nagyon keveset, vele alvás terén nem is volt gond,most már külön szobában alszik semmi probléma nincs vele. Remélem a kicsi is rájön, hogy a naggyal akarjon aludni, én erőszakkal nem akarom. Pedig nekem is kényelmesebb lenne.De a gyerekek nagyon érzékenyek.Én a nagyobbat próbáltam oviba szoktatni de annyira kikészült, hogy elszakítom a testvérétől, hogy éjszaka nem aludt, sírt és elkezdett kumkodni.Az oivi abba maradt, ők fiúk és csak 22 hónap van köztük nagyon jól elvannak együtt.A védőnőt kérdeztem erről a kummkodásról mert azt hittem, hogy baj van a szemével és ő mondta, hogy ettől lehet. Van olyan gyarak aki dadogni kezd. Most sokat mesélek neki beszélgetünk és nem erőltetem az ovit. Így vagyok a kicsivel is, nem akarom túl erőszakosan a külön ágyba szoktatást, csakj szép finoman. Nem akarom, hogy neki is ilyen lelki problémát okozzak ezzel.

Különben azt mondta a védőnő, hogy akinél a dadogás, kummkodás stb. hónapokon keresztül fennál azt pszihológushoz kell vinni. Hát bízom benne, hogy nálunk erre nem lesz szükség. Nagyon érzékeny a kicsik lelke.Mindent csak óvatosan finoman próbáljunk,legalább is tapasztalatom szerint, ne drasztikusan!