Hogyan mondjam meg a gyerekeknek? (beszélgetős fórum)

" Virtuális " lélekben melletted állok / állunk-nak is van jelentősége.

Sőt nem zárható ki, legalább akkora az ereje, mint ha a körülöttünk élőktől.

Igen, erősnek kell lenned, most ez a feladat, aztán jön a következő és a következő s mindig egyre koncentrálunk.

Megmondtad a gyermekeknek, most ezen túl vagy.

Akkor is csak kicsit.

A kislányoknak szükségük lesz rád.

Örülök, hogy erős hited van. Nincs is mit mondanom, csak annyit, hogy lélekben melletted állok, már ha ez számít valamit most.

Nagyon sajnálom:(

Ez borzasztó.

Végignéztem már ezt én is...

A férjem 44 éves. Magas, mackós... a lányok szerint óriás, aki minden legyőz.

Év eleje óta kb 35 kg mínusznál jár. 2 napja nem tudom felültetni sem. Zavart. Éjszaka kitépte a szondát. A tekintete olyan, mintha nem is ő lelke lenne a testében.

Ma bejöttek az anyósék a gyerekekkel. A nagyobbik lányok némán figyelt, a kisebbik pedig csacsogott, de tudom, h minden rezdülést megérez. Kb. 20 perc múlva levittem őket fagyizni és leültünk egy padra. Elmondtam, hogy bár tudják, nagyon beteg és eddig mindig azt mondtam, h meg fog gyógyulni, de most fel kell készülniük arra, h lehet, nem tudnak segíteni az orvosok.

A nagyobbik lányom egyből megértette. A kisebbikbe még csak most érlelődik.

Katolikus iskolába járnak. Így könnyű volt beszélgetni az angyalokról, akik vigyáznak ránk. Vagy a mennyországról, ahová a lelkünk kerül.

Visszamentünk a kórterembe, beszélgettünk még egy kicsit, majd elmentek.

Pár perce hívott a kisebbik lányom azzal, hogy Isten igazán megtehetné, h minden beteget meggyógyít. Igen megtehetné... ha igaz lenne... de ezt csak hozzá gondoltam. Nekem azt hiszem hitből maradt a legkevesebb. Úgy érzem, h ezt nem érdemeltük meg.

Mindegy.

Mondtam a lányaimnak, h ha hajnal kettőkor akarnak erről beszélni, akkor is itt vagyok. Bármikor itt vagyok. Mindent megoldok majd és mindent elrendezek. Ha ez meg van, akkor majd egyszer egy kicsit én is megzuhanhatok. Addig nem.

Nem tudjuk, milyen állapotban van az apa.

De ha a gyerekek úgy mennek oda, hogy "apa, tényleg meg fogsz halni?" -főleg a kisebb-, az nagyon rosszul jönne ki.

Szerintem fontos azt is tudatosítani a gyerekekben, hogy a halál apának nem fog fájni. Ha meghal, már nem fog neki semmi fájni.

Biztos teljesen más egy idős rokont elveszíteni, mint egy fiatal édesapát, így nem is tudom, hogy hasznos-e bármennyire az, amit ilyen helyzetben mondani tudtam a gyereknek... kisfiamnak 5 évesen csak elmondtam simán, hogy a dédi nagyon beteg és hiába szeretnének az orvosok segíteni neki, már nem tudnak. És már a dédi is fáradt, inkább pihenni szeretne. :( Itt már ő maga kérdezte, hogy meg fog halni? Igen.

Az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér. :'(

Sok erőt kívánok neked!

Ha megoldható lenne egy-két nap bejárhatnának a gyerekek az apjukhoz.

Együttérzek veled. Nekem szeretett nagybátyám haldoklik, ugyancsak rák miatt. Olyan mintha édesapám lenne. A kislányom ötéves, elmondtam neki, hogy nagyon beteg és meg fog halni. Nem kell túlbonyolítani, a gyermekek értelmesek, felfogják. S mi több: kérdeznek. Így nem kell félned attól, hogy mit fogsz mondani. Ha nem beszélsz velük sokkal rosszabb, mint ha őszintén beszélnél és a gyermekek előtt is mutasd ki nyugodtan az érzelmeidet, s majd gyászolj együtt velük. Sokkal könnyebb megélni ezt az időszakot együtt, mint külön-külön, a gyermekeknek most is vannak kérdéseik, de azt is érzik, ha elzárkozol a téma elől és nem mernek kérdezni.

Sok erőt kívánok neked az elkövetketőkben!

Az én fiam 4 éves volt, amikor apukám meghalt. Először próbáltuk azt mondani, hogy a papa már nem tud visszajönni. Két hét után is folyamatosan kérdezett. Akkor elmondtam neki, hogy örökre alszik és nem ébred fel többet, kivittem a temetőbe és megmutattam a sírt is neki. Az ő szintjén mondtam el neki. Tegnap temettük édesanyámat. Az ő halálát egyből elmondtuk. Nem kérdezett sokat, mert hetek óta látta leépülni a nagyit. De ott volt a temetésen és fogta a kezem. Lehet, hogy ő még nem fogott fel mindent.

Ha az édesapa rossz állapotban van, akkor ne legyenek sok ideig a gyerekek a kórházban. Amikor anyu kezdett szó szerint elfogyni, akkor már a fiam sem szívesen ment oda hozzá puszit adni. Egy kicsit mintha (nem biztos, hogy ez a jó kifejezés) idegenkedett volna attól, ahogyan akkor látta a nagyit, ahhoz képest, amit ő megszokott.

Nagyon nehéz ez. Sok erőt kívánok Neked!!!

Akkor csak legyen egy látogatás, és utána lehet talán elmondani... Nehogy megkérdezzék az apjukat, mikor fog meghalni!

Nagyon nehéz lehet, bele sem tudok igazán gondolni. Az én fiam már nagy volt, amikor az apja elment, és váratlanul. Csak utólag tudhatta meg - éjszaka halt meg a kórházban, én sem tudtam elbúcsúzni.

A férjem nem búcsúzik. Kapaszkodik mindenbe, de legfőképpen belém. Mindig itt vagyok vele, csak aludni megyek az öcsémhez.

Vastagbélrák májáttéttel. 6 orvos nézte be a diagnózist. Végstádiumban eszméltek, h a sok apró panaszt össze kellett volna kötni. Soha nem ivott, nem dohányzott.

Alakul a kép persze. Csak azt nem tudom már, h fogom őket elengedni a nagyszülőkkel. 70 km-re lakunk a kórháztól. Nagyon nagy távolság ez a kis lelkük ápolására. Ráadásul a férjem szüleinél vannak, így a nagyiék is extrán kétségbe vannak esve. Néha úgy érzem, h én maradtam egyedül épelméjű.

Nem szeretnék űrt hagyni. Bár azt hiszem ez jelen esetben sehogy sem lehetséges.

9 éves voltam, amikor anyám meghalt. Tudtam, hogy beteg, de hittem, hogy meggyógyul. Amikor haldoklott már, engem elküldtek nyaralni " kíméletből". Nehezen dolgoztam fel, hogy nem tudtam elköszönni.

Tudom, hogy ezt borzasztó látni, de engedd meg a gyerekeidnek, hogy elbúcsúzzanak!

Kedvesen, szelíden, a saját nyelveteken

Nem hiszem, hogy a szavakat a szádba kellene adni

Nem írtad, a férjed tisztaban van-e az állapotával, lenne - e igénye, ereje magának közölni és elkoszonni

Tudom, mindenki más, esetemben én ragaszkodnek hozzá.

Talán elmenni is könnyebb úgy 😨😨😨

Nagyon sok erőt kívánok Neked!

Kezd már kialakulni a közlés módja?

Ha mennek be a kislányok, Te mindenképp menyjél eléjük.

Temetőbe szoktak járni dédihez, de ő 6 éve halott.

A nagyobbik lányom szerintem elsőre felfogta, h elveszíthet, a kicsi szorong, mindenre figyel, de ő nagyon törékeny lélek.

Gyülnek a gondolatok, és nekem is jön hozza valamennyi mindig.

Remélem aki olvassa nem tűnik " ellentmondásosnak " akit írok.

Lányokra a nagyszülők vigyáznak, az jó. Mert kicsit együtt tudsz így lenni a férjeddel.

Abba biztos vagyok, nagyon jó a fülük, és figyelnek, miközben játszanak.

Biztos voltak" lehettek " burkolt elszólások a nagyszülők közt.

Azt se tartom kizártnak épp ezért, túl sokat nem is kéne magyarázni. De valamit kell mondani nekik.

( nálunk is anno az unokák közt, nagy csalódás volt hogy nem mondták el nekik, illetve én se az enyimének, mi történt a nagyapjukkal. mondjuk nálunk a férjemnek kellett volna. de itt nem rólam van szó ).

Ha van a rokonságban már olyan személy akit imádtak, de már nem él, a temetőséta még mindig jónak tűnik. Sokmindent el lehet itt is mesélni nekik.