Hogyan lehetne bebeszélni magamnak, hogy örüljek az életnek, mikor csak azt várom, mikor telik már le? (beszélgetős fórum)

Nem is azt mondtam, hogy most kezdődik.

Anno mikor kezdődött bezárkóztál, most pedig egy élettelen keserű ember lettél.

Csoda, hogy egyedül vagy?

Szóval egy kezdődő depivel bezárkóztál.

Ezt magadnak csináltad.

Édesanyádat sem keresed?

Gondolod neki jó?

Neki jó fájdalmat okozni?

Óóó, hát menj vele!

Csak addig kell pasizni, amíg megy a buli, aztán elköszönni és hazamenni, azaz nem kell szexelni;)

Szerintem ez már egy kis lépés a gyógyulás felé, hogy kiírtad magadból, indítottál egy fórumot, felismerted a problémát és segítséget kérsz!

Ez már valami!

Igen,köszönöm!

5 év szenvedés után újra tud járni, és dolgozni:D

Ráadásul nőkkel is ismerkedik;)

Miért nem költözöl közelebb a gyerekeidhez? Lehet, hogy az a bajod, hogy távol vannak tőled?

Ugye nem azért költöztek messzire, mert mindig rossz kedvű vagy?

Testvéred, barátnőd nincs?

Velük is csinálhatnál programokat, hogy kizökkenj ebből az állapotból.

Nem hinném lesznek unokák, de ha leszek is nagyon messze.

Tudom, hogy rossz ez a gyerekeimnek, de nem tudok más lenni, mindig a halál van az eszemben.Nem lehet élni örök ké sírva. Testvéred már jól van?

Nem olvastam el a kommenteket. Nem szerethet mindenki mindenkit, de ettől még meg kell látni a jót és a szépet. Biztos nagyon sokan szeretnek téged, velük tölts időt, legyenek céljaid. Sajnos annyira hamar elszáll az élet, inkább próbáld meg élvezni, amíg lehet. Esetleg fordulj szakemberhez, kérj segítséget. Menni fog, én drukkolok neked!

Ez biztos csak egy átmeneti időszak nálad, de "örökké nem eshet!"

Persze, hogy észreveszik, hogy csak megjátszod magad.

A vidámságot nem lehet erőltetni. Az szívből jön. Nálad nem szívből jön, ezért nem is hiteles.

tényleg nem tudom, mi lehet a megoldás számodra. Már leírtam, hogy szerintem mit kellene csinálnod.

Vegyél erőt magadon! Más nem fog tudni kihozni ebből a helyzetedből. Neked kell megtenned az első lépést. Az pedig szakemberhez fordulás.

A tesóm elég beteg volt az elmúlt 3 évben. Férfi létére sokszor sírva hívott fel. Mindig azt hittem, hogy valami szörnyűség történt és kiderült, hogy nem történt semmi, csak a változatlan állapota miatt zuhant magába...

Halálra idegesített, már én is ott tartottam, hogy a kardomba dőlök.

Meg is mondtam neki, hogy ezt nem teheti velem. Rossz neki, tudom, de nekem is van egy életem és nekem is fontos az egészségem, ahogy neki szintén nagyon fontos az én egészségem, mert ha én lebetegszek, akkor ő teljesen egyedül marad és nem csak nem tud kitakarítani magának, de még egy orvoshoz sem tud majd eljutni egyedül, így kapja össze magát és kíméljen meg az ilyen depressziós viselkedéstől.

Neked is ezt tudom csak tanácsolni. Ne tedd tönkre a környezeted is! Pl. a gyerekedet. Tudod milyen érzés nekik ez az egész? Mit szólsz majd ahhoz, ha ő betegebb lesz, mint te? Miért akarod, hogy így legyen? Ha másért nem, akkor ő miattuk szedd össze magad. Igyekezz jókedvű lenni, érdeklődő. Örülj, hogy nincs nagy bajod. Ugye nincs? Örülj, hogy jól vagy fizikálisan és nincs súlyos betegséged. Dolgozol? Örülj neki, hogy tudsz!

Unokák nincsenek? Mi lesz, ha lesznek? Várod már, hogy babázhass újra?