Hogyan lehetne bebeszélni magamnak, hogy örüljek az életnek, mikor csak azt várom, mikor telik már le? (beszélgetős fórum)

Mindenre csak vágysz és arra vársz, hogy eléd rakják ezüst tálcán...

Nem fogják! Old meg az életed!

Te tényleg azért nyafogsz, mert nincs egy társad, akivel úgy sem szeretkeznél?

Él az anyukád, élnek a gyerekeid, úgy tűnik, hogy egészségesek vagytok. Mit akarsz még?

Ha nem számít a szex, ahogy írod, akkor minek a társ?

Elég egy jó barát vagy barátnő, akinek nem picsogsz örökösen és éled az életedet.

Mások súlyos betegségben szenvednek, elveszítik a szeretteiket, stb. És még sem csinálják azt, amit te.

Jó dolgodban már nem tudod, hogy min siránkozz?

Tökéletes. Én is leginkább a híradó + az ismeret terjesztő csatornák. Van még újabban az atv-n a "Géniusz" c. vetélkedő játék...

Leginkább a Travel S. csatornán mostanában a "Kincskeresők a kígyók szigetén", ill. az "Expedíció az ismeretlenbe", és a National G.-on a "Dr. Pol" állatorvos sorozatot...

De most inkább egy tanmesét írnék neked:

Amikor az öreg muzsik nagyon beteg lett, és imádkozott az Úrhoz, mentse meg az életét, az Úr megigérte neki, hogy nem fog meghalni. A kórházban az orvosok sorra jártak hozzá, vizsgálták, különböző gyógymódokat javasoltak, de a muzsik mind elküldte, mert majd az Úr... hiszen megígérte. De a kis öreg csak meghalt, és odafönt: Uram! megígérted, hogy megmented az életemet, mégis meghaltam! Mire az Úr: én odaküldtem hozzád a világ összes specialistáját, de te mindegyiket elzavartad!!!!

Vedd észre, hogy itt vagyunk, segítünk, csak indulj el! Azért jöttél ide közénk, azért vagyunk itt, hogy találkozzunk, hogy mutassunk utat.

- Menj el egy agykontroll tanfolyamra, mert ott majd megtanulod, hogy kell odafigyelned a fejedben kavargó gondolatokra. És amikor sötét gondolat forog a fejedben, hogyan kell azokat megállítani, kicserélni szebbre, jobbra.

- tanulj meg jógázni, mert azzal együtt megtanulod azt is, hogyan kell saját lelkedre odafigyelni, és hogyan kell rákérdezni, és megérteni, merre kell haladnod az életed során, mert mindenkinek meg van az életben a maga feladata, és főleg az a hely, ahol az ő helye van...

- tanuld meg szeretni önmagadat, és dicsérd magad!!! minden egyes apró kis eredményért, amit elérsz az úton, és állj a tükör elé, mondd ki hangosan: "Ügyes vagy... (Klári, Ági...) miközben megveregeted a saját válladat. És merj sírni, ha sírnod kell. Az elsírt könnyek ELmossák!!! a bánatot a lelkedből.

Kezdj hozzá, indulj el! Menni fog. Mi itt vagyunk neked.

Végig olvastam minden hozzászólást, minden válaszodat ami eddig a percig itt olvasható. Hiába is írnak neked akármit, te ragaszkodsz a saját kis gödrödhöz, aminek az alján csücsülsz, és úgy csinálsz, mintha segítségért kiáltanál.

Nagyon sokan kimásztak már egyedül is az ilyen gödrökből, most nem kezdem el részletezni, hogy nekem hány évembe telt, de büszkén mondhatom: megcsináltam!

De ahogy olvaslak, te a:

- száddal azt mondod, hogy: segítsetek, húzzatok ki a gödörből. - eszedbe nem jut: hogy ahhoz neked is lépegetned kellene, mert azt helyetted senki nem fogja tudni megtenni.

- lelked mélyén: attól rettegsz, mi lesz ha valaki mégis kirángat onnét, hiszen azután senki nem fog téged sajnálni???

Ez utóbbira azt mondod, ez nem igaz! Pedig így van, a tudatalatti ettől fél, és ezért félsz boldog lenni.

Vagy megfogadod a tanácsokat, elindulsz valamelyik irányba, felfelé, minden nap, minden héten egy-egy kicsit felfelé, miközben minden lehetséges segítséget, feléd nyújtott kezet megragadsz, megfogadsz, és mászol-mászol felfelé.

Vagy valóban ott ragadsz, és az élet elmegy melletted. Majd amikor már olyan öreg leszel, hogy hiába akarnál lépegetni, akkor már nem lesz fizikai erőd, akkor fogod igazán sajnálni, hogy nem tetted meg, amikor még tehetted volna.

Gondold végig, hogyan akarod életed hátralevő részét élni. Most még nem vagy elkésve. Most még tudsz változtatni. Most még képes vagy rá! Hát indulj el! Csak az első lépés a nehéz! Utána már menni fog! Gyere, állj fel, és indulj!

Jól értelmezed a közmondást. Ha nem teszel semmiért, nem lesz semmi. Ugyanis semmiből nem lesz semmi, kivenni pedig csak abból tudunk, amibe teszünk. Így van ez az emberi kapcsolatokkal is.

Gondolod hogy nekem varázsvessz7ő ütésre lett amim van? Vagy addig ültem a semmin egy csendes sarokban míg el nem múlt? Nem. Mindenért meg kellett dolgoznom az életben. Nagyon keveseknek adatik meg hogy anyuciék a segge alá tolják a jómódot.

Ha csak vágysz a jó dolgokra, akkor ennyi volt. Kicsit többet kell értük tenni ha azt akarjuk hogy meg is legyenek.

Akkor vágyj másra (is)! Kisebb, elérhetö dolgokra. Mozdulj ki valamerre a holtpontról. Ne arra figyelj, ami a legjobban hiányzik.

Mi történt? Volt párod, de elveszítetted? Szerelmes vagy és nem kellesz neki? Van valami hibád, amitöl csúnyának tartod magad. Börhiba. Duci vagy? Túl sovany? Levették a melled?

Jöttél ide írni,,akkor csak van benned 1 parányi akarás,,valahol.

Miket szoktál csinálni ,amit kicsit szeretsz legalább,olvasni jó filmeket nézni,,vagy ha már itt vagy a hoxán akkor kicsit beszélgetni másokkal,ahogy mi is tesszük??

Itt a baj!

Csak keseregsz, és vársz a csodára!

Felnőtt ember vagy, rájöhettél volna már, hogy mindenért tenni kell!

Így ne csodálkozz!

Lehetsz bomba ő, de így nem fog menni!

"Egyszer a tanítvány megkérdezte a mestert:

- Sokat kell még várni arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak?

- Hát, ha várunk, akkor sokat! - felelte a mester."

/Kínai közmondás/

Tettem érte, hogy így legyen!

Nem varázsütésre történt.

Te is állj fel. Rajtad múlik!

Akkor miért dagonyázol benne?

Azt hiszed nekem nem volt ilyen?

Hogy nem volt értelme még élni sem?

Volt, de láttam mit művelek magammal és a környezetemmel és megráztam magam.

Elvonult a sötét felleg és értelmet nyert minden.

Pedig ahogy az ismert musicalben is hallható:

,, Az élet szép, az élet minden,

S míg létezhet, a Földön ember

A Lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét!

Lesz út, lélektől-lélekig,

Lesz kinek megtanítsd világod titkait.

Az élet szép, az élet minden,

Mondhatják, hogy semmid nincsen,

a legnagyobb kincs örökké tiéd!"

Nem is akarod.

Még egyszer mondom:szeretsz szenvedni!

Benned meg sincs a szándék, hogy változtass az életeden, hiába javasolnak itt bármilyen módszert, mindenre van kifogás.

Sajnáltatod magad, de nem teszel semmit azért, hogy jobban érezd magad. Mi mit tehetnénk?