Hogyan lehet jól megélni azt, hogy másodjára sem sikerült a házasságom? (beszélgetős fórum)

Valakinek negyedjére sem jön össze....

"Ha eltudnék menni már elmentem volna,"

"Csak" ezt az egy dolgot kell MOST megoldanod,semmi mást!

Mint írtam már többször ajánlottam a terápiát,mert ebbe nyakig benne vagyok én is,valamit elrontottunk ketten.

Azt mondja ő nem fog dilodokihoz menni.

Amin korábban elsiklottam,az mára kb pokol lett.

Rettenetes dühkitörései vannak,amit utána felvált a mártírkodás.

Amig udvarolt korábban párszor ezt láttam mikor az apjával élt,de mivel rózsaszín volt minden elsiklottam felette,plussz megmagyarázta hogy azért és azért mert az apja hülye.

Viszont ahogy leirtam ebbe 50-50%-ban benne vagyunk mindketten,annyi külömbséggel hogy én hajlandó lennék lépni.

Természetesen azzal is tisztában vagyok hogy a fő kulcs a beszèlgetés lenne,ami köztünk nem megy.

Pl a tegnapi nap margójára:

Kérdeztem,hogy nem kellenne beszèlnünk?

-Mit beszèljünk?ő bocsánatot kért ennél többet nem tud tenni(mondja ő)

A bocsánat számomra nullával egyenlő már,hisz pár nap múlva ugyanaz megtörténik.

Szerintem ő változott hatalmasat,és ezer százalék hogy nincs senkije mielőtt az jönne válasznak.

Az okot nem tudom miért,biztos benne is rengeteg sérelem van,de el sem mondja.

Persze ő folytatná,ő azt hiszi hogy bocsánatot kér és ma minden szép lesz,pedig bennem (is) már annyi seb van ami ezzel nem orvosolható.

Jól megélni azt, hogy nem működik egy kapcsolat/házasság? Nagyon nehéz helyzetben vagy, fogalmam sincs, mit tennék. Már az nagyban segítené a megoldás felé vezető utat, ha kicsit tudnátok beszélni. Talán megértené, hogy a lelki sérüléseket - akár a picit éri, akár Téged - bocsánatkéréssel nem tudja semmissé tenni.

Egyébként ő szeretné Veled folytatni? Mert annak egyik fő kulcsa épp a kommunikáció.

Őszintén?

Ezt nem lehet jól megélni. Kutya-macska barátság.

Nem régóta vagyunk egy pár,és vállalom hogy hibát hibára halmoztunk mindketten.

Persze az elején minden csodaszép volt,de valami rettenetesen elromlott és csak egyre rosszabb.

Ami még neheziti a dolgot hogy még albérletben lakunk és hiába mondom hogy szeretném ha válnánk mindig itt marad.

Sajnos én sehova sem tudok menni,csak itt maradni a gyerekekkel.

Ami szörnyen nehéz lesz,mert a közös még nincs 2 éves kvázi biztos az éhhalál,de már semmi sem érdekel csak az hogy ennek vége legyen.(egyébként dolgozom,és bölcsis már)

Nagyon hosszú ideje próbálkoztam,mert úgy érzem mi nem tudjuk megoldani a gondjainkat,terápiáról hallani sem akar.

Nyilván egykor a mindenem volt,de be kell látnom hogy nem vagyunk egy szinten.

Nulla probléma megoldás,nincs kommunikáció-

A legnehezebben elviselhető dolog a féltékenysége,ami indikolatlan,de napi szinten vádaskodik.

A volt férjemmel 15 évig voltunk együtt,benne vagyok én is nyakig hogy megint nem sikerült,mellette pedig rettenetes kudarcként élem meg.

Viszont a gyerekeknek ez nem jó,teljesen rámennek,de nem tudom mit tegyek ha van egy ilyen cirkusz,ő x óra múlva bocsánatot kér,már nem tudok megbocsájtani mert 2 nap múlva újra negtörténik,hiába kérem hogy költözzön el nem teszi.

Teljesen mélyponton vagyok………