Hogy lehet az extrovertáltak tudtára adni, hogy nem vagy társalgós kedvedben anélkül, hogy megsértenéd őket? (beszélgetős fórum)
Igazad lehet.
Gyakran előfordul, hogy túlzóan magyarázkodom.
Lekezdtem egy tesztet, de nem minden kérdésre van megfelelő válaszlehetőség. Pl.erre:
Vacsora közben egy olyan téma kerül szóba, amiben egyáltalán nem vagy jártas. Mit teszel?
A teszt lehetőségei nem tartalmazzák a válaszomat: figyelmesen hallgatok.
Ahogy az introvertáltaknak. És, ahogy bárkinek.
"Most nincs kedvem beszélgeti". Ennyi.
Megsértődik? És? Majd megbékül:)
Na, kitöltöttem egy tesztet és igaz;)
"Extrovertáltként szeretsz a figyelem középpontjában lenni, szívesen felvállalod a 'parti lelke' szerepet. Nagyon élvezed a változatosságot, sok 'közeli, személyes' barátod van és szívesen csevegsz teljesen idegenekkel is. Energiát merítesz abból, hogy emberek vesznek körül és nyüzsöghetsz. Ha egyedül vagy, hamar elunod magad. Szabadidődet szívesebben töltöd aktívan, mások társaságában. A külső ingerek stimulálnak, így gyorsan beszélsz, gondolkodsz és cselekszel."
Én már gyerekkoromban hallottam erről a két kategóriáról. Azaz bő 55 évvel ezelőtt már létezett ez a besorolás. Szóval nem tudom, mennyire "most divatos skatulyázás".
Viszont amióta a tudatára ébredtem, azóta jobban kijövök magammal.
A szűk család ismer, tágabb család nincs. És régóta itthonról dolgozom. Nem nagyon van konfrontáció.
Ezt az anyagot szoktam terjeszteni, ha szóba kerül:
Én kerekperec megmondom, hogy nincs kedvem beszélgetni, általában nincs is, legfeljebb a családommal és veletek.
H.o.-nak egyetlen előnye, hogy nem kell másokat hallgatni.A napi 8-10 órás itthonlétben nincs is igéynem arra, hogy bárkihez szóljak, ujabban a cirmosgyerekkel társalgok napközben.
Fogalmam sincs, hogy én melyik csoportba tartozok, mivel szerintem ez egy most divatos skatulyázás;)
Nekem van olyan, hogy szeretek beszélni, beszélni, beszélni...
De olyan is van, hogy nincs kedvem.
Szeretem meghallgatni a környezetembe lévőket, de van olyan is, hogy épp nincs kedvem hozzá.
Nem kell semmit mondanom, mert a reakcióim alapján észre veszik, hogy most nem vagyok vevő, illetve én is érzékelem, ha más épp nem kíváncsi rám. Nem kell semmit mondani.
De ha történetesen nem veszi észre valaki, hogy most ne, akkor simán mondom, hogy bocs, most nem érek rá. Vagy azt, hogy most hagyj, mert hisztis vagyook.;)
Megesik olyan is, hogy felkelek és érzem, hogy ma senki ne szóljon hozzám, ilyenkor én lazán közlöm a férjemmel, gyerekemmel, kollégákkal és bárkivel előre, hogy ma senki ne szóljon hozzám!
Még nem volt gond abból, hogy szóltam;)
Azt ki lehet védeni.
Velem előfordult már, hogy a másik csak kedvesen és teljesen ártalmatlan témákban akart volna beszélgetni, én meg nem.
Alighanem ki kell találni valami nem bántó elutasítást.
"Ne haragudj, semmi bajom, csak szeretnék kicsit magam lenni." vagy hasonlót.
Az sem árt,ha a környezetünk esetleg tudja, hogy introvertált vagyok.
Pl. én emiatt nem szeretek élőszóban chatelni. A mailt simán megválaszolom, amikor sort tudok rá keríteni, de hogy valaki megcsörgessen és akkor beszélgessünk vagy két órát, azt nem viselem jól.
Egyedül az egyik húgom az, aki telefonon hív néha, de ő sem él vissza a lehetőséggel, mindig megkérdezi, jókor hív-e. És nem sértődik meg,ha azt kérem,hívjon máskor.
Igazából ez tényleg probléma.
Az érzékenyebbje egy rövid válaszból érzi az elutasítást, de azt hiszi, haragszom.