Hogy kezeljük az új párunk előző kapcsolatából jövő gyermeket? (beszélgetős fórum)

gondolj bele a gyerek helyzetébe.

apja elhagyta anyut, aki azóta egyedül él, kihajtja a belét, hogy megadjon neki mindent, gondolom, kisebb baja is nagyobb annál, h pasizzon. eközben apuka már a második (gondolom, fiatalabb) barátnőt villantja.

Először úgy értelmeztem hogy a fórumindító hosszú hónapok óta pedálozik a kislány kedvébe járva...

Nem az elvált kategóriával van a gond csak azzal hogyha két ember kapcsolata így megromlik azért nem csak az egyik felelős...

ha minden nő így gondolkodna, egy elvált pasi se találna új barátnőt :P

amúgy sztem sem kell erőltetni. annak a kislánynak a topikindító az a személy, akit az apja helyettük szeret :(

Ühüm, akkor innen fúj a szél. :( Nagyon gáz felfogás... Az ilyen nő fogja száz körömmel láncolni majd magához a gyereket, ha az felnő, és lelkileg terrorizálni...

Talán érdemes neked is ott lenni. Talán azért ilyen, mert azt hiszi, hogy az a normális, ahogyan az anyja él... Biztos neki is vannak a suliban barátai, meg plátó szerelmei. Az apjának kéne megértetni vele az ő nyelvezetén, hogy már ő, gyerekként is maga választja ki a kis barátait, meg a szerelmeit, és ebbe nem szól bele senki. A szülei se.

Talán az is segíthet, ha kéritek, hogy mondja el, mi a baja veled. Azon túl, hogy nem szeret. Indokolja meg az okokat. SZerinte miben kéne változzál. Stb. Ha ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, talán rá fog jönni, hogy buta dolog amit csinál.

Még esetleg segíthet egy pszichologus is, aki talán jó tanácsokat tud adni... Nagyon nehéz a helyzet, és jó tanácsot is nehéz adni, hiszen minden gyerek, minden ember más és más...

Hát sajnálom, nagyon nehéz lehet nyitott szívvel állni egy ilyen helyzet előtt, és kedvesnek lenni akkor, amikor ennyire undokok veled... Próbálj arra gondolni, hogy ez a gyerkőc teljesen ártatlan, és valószínűleg az anyja tanítja ezekre. Nem gonosz ő, hisz egy gyerek se gonosz. Biztos neki is nehéz ok nélkül haragot táplálni. Hidd el, ha ezt megoldjátok valahogy, kis megnyílik feléd, akkor nagyon sok csodában lehet majd részed általa.

A párom kislánya annyi pluszt adott nekem érzelmileg, hogy le se tudom írni. Nagyon szeretem.

Ne add fel, nehogy erre menjen rá a kapcsolatotok. Azért lehet ez még jó is.

Ez akkor működne ha a gyerek nyitott lenne felém. Többször próbálkoztam azzal, hogy nincs e kedve mondjuk mesét nézni, nagy rajongója a Violettának, de ha felajánlom hogy nézzük együtt közli, hogy nincs kedve.

Szóval ha társast felajánlanám csak falakba ütköznék nagy valószínűséggel, de megpróbálom a hétvégén, hátha szerencsém lesz :)

Az exfeleségnek nincs párja, miután elváltak nem is volt egyáltalán kapcsolata. Elvileg ő a gyereknek akar élni.

Gondolom ebből fakad a rosszindulata is. Beszélgetni az apja többször beszélgetett a kislánnyal, de még így hármasban, tehát velem nem. Megpróbáljuk.

Sajnos anyukával nem lehet erről beszélni, párom többször próbálta, azt hiszem a nagy ellenségeskedés miatt nem tudják rendezni a dolgaikat.

Én ebbe a részébe nem akarok belefolyni csak egy normális kapcsolatot akarok a gyerekkel kialakítani. Én abban reménykedek, hogy idővel oldódik és rá fog jönni, hogy én nem azért vagyok ott hogy neki rossz legyen.

Sajnos borzasztó ellenséges velem, nem beszél hozzám, elutasít mindent.

De jó, amit írsz.

Igen, a társasozás szerintem is nagyon jó ötlet. Mi is, a közös programokon kívül nagyon sokat társasozunk, játszunk hármasban. Illetve csinálunk mindenfél csajos dolgokat, egymás hajának befonása, stb. Amihez kedve van a kislánynak. Persze ezeket úgy, hogy neki mindig van rá kedve. Ha valamire nincsen kedve a gyereknek, akkor szerintem kár erőltetni.

Mi se bújtunk egymás szájába. A kislány mindig apa kezét fogja, én meg apa másik kezét. Aztán volt olyan is, hogy kettőnk közé ment, és az egyik kezét én fogtam, a másikat meg apa. :)

Én egy 13 éves lányt és egy 17 éves fiút "kaptam" a saját 5 éves lányom mellé :)

3 gyerek jól kijön egymással, különösebb ráhatás nélkül

De nagyon jól írod, hogy nem bújunk egymás szájába a gyerekek előtt, csak puszikat kapok az arcomra, én pedig a vállára adom. Amit lehet együtt csinálunk, főzés, filmnézés. A nagy lánnyal leültem társasozni ésúgy csináltam, mint aki nem ismeri a játékot, szelíden tanított és nagyon büszke volt, hogy van amiben okosabb, hirtelen egyenrangú felek lettünk. Ha sétálunk mindenki a saját gyereke kezét fogja, vagy csak halad mellette.

Tényleg nem egyszerű, ám nem lehetetlen :) Én nagyon megszerettem mind a két gyereket, most épp azon dolgozunk hogy legyen egy szép kertes házunk ahol 5en együtt élhetünk.

Szia!

Én is ilyen szituációban voltam. Kaptam egy 9 éves kisleányt a kapcsolattal együtt. Ott is rossz a viszony, de a lányka nagyon apás.

Az eljén én is nagyon izgultam, nem tudtam hogyan kezeljem a helyzetet. Igyekeztem természetesen viselkedni a gyerkőccel, és kedves is voltam vele, viszont hagytam, hogy ő közeledjen felém. Ennek már több mint 2 éve, és nagyon-nagyon szeretjük egymást! :) Nekem szerencsém volt, mert soha nem volt a gyerkőc ellenséges velem, sőt! Az én párom pl. elmondta neki anno, hogy ha ott vagyok, akkor nekem is szót kell fogadnia, stb. De ez magától működött is. :)

Szerintem ezt a problémát nem neked, hanem első sorban a párodnak kellene valahogy kezelni, megoldani. Anyukának van párja esetleg? Mint elvált szülők gyermeke, én azt tudom javasolni, hogy talán le kellene ülnie a párodnak a gyerekkel, vagy hármasban is leülhetnétek, és elmondhatnátok neki, hogy attól még, hogy anya és apa nincsenek együtt, őt még ugyan úgy szeretik. Viszont mindkettőjüknek joga van a boldogsághoz, anyának, és apának is. Kérjétek meg, hogy mondja el, hogy mi az ami nem tetszik neki, mi az ami bántja, és beszéljétek vele át. Ha esetleg van valami reális sérelme, félelme, azt is át lehetne vele beszélni, és lehetne közösen megoldásokat találni. El lehetne neki mondani azt is, hogy később, ha ő felnőtt nő lesz, akkor apa se fogja megszabni, hogy ki legyen a szerelme, és nem fogja elvárni, hogy mondjon le róla csak azért, mert esetleg neki nem tetszik. Ha anya együtt él az új partnerével, vagy van neki valakije, akkor őt is fel lehet hozni példának. De az anyukáját szerintem semmi esetre ne szidjátok, mert a gyereknek nem erre van szüksége... Akkor se tegyétek, ha ő ellenetek hangolja a gyereket.

10 évesen már elég értelmes ahhoz, hogy ezeket megértse. Az, hogy téged ilyenkor kizárnak, szerintem semmire nem megoldás. A kapcsolatotokat rombolja, a lány felé meg egy igazolás azzal kapcsolatban, hogy beleszólhat a felnőttek életébe, és irányíthatja azt. Holott ez nem így van.

Lehet, hogy hülyeségeket mondtam, hiszen nekem személy szerint nincsen gyerekem. De magam is voltam gyerekként ilyesmi helyzetben, és a kislány által pontosan jól tudom, hogy 10 évesen már bőven értelmes annyira, hogy ezeket megértse és el tudja fogadni.

Köszönöm a tanácsaidat, én is úgy gondolom, hogy előtte nem 'nyaljuk-faljuk' egymást, de azért nem is vagyunk 1 méterre egymástól, de majd akkor valahogy még inkább megpróbálom távlotartani magam a páromtól.

Sajnos nincs közös témánk, ha kérdezek vagy mondok valamit sokszor úgy tesz mintha nem hallaná, az apja szól neki ilyenkor, hogy legyen szíves figyelni és válaszolni. Olyankor beszél velem, de látszik hogy nehezére esik.

Legyetek barátnők. Csak van valami közös téma, ami érdekli a kislányt, bármi.

Én is kaptam a házasságomba egy kislányt, ő még kisebb volt. Ma már 48 éves, de úgy szeretjük egymást, mintha anya/lány lennénk. Pedig az apjával már el is váltunk. Visszaemlékszem, annak idején, ha nálunk volt a kislány, nem bújtam az apjához, hagytam, hadd szeretgesse a kislány. Mert az tuti irigységet váltott volna ki belőle. Megbeszéltük, milyen ételeket szeret, amit lehetett együtt készítettünk...

Bocsi, de hátha találsz valami használhatót.

Jah, és türelem, türelem.

Sziasztok!

Tavaly ősszel ismertem meg a mostani párom, aki elvált és ebből a kapcsolatból van egy 10 éves kislánya.

Nekem ez a szituáció nagyon új, mivel nekem nincs gyerekem és egy előző kapcsolataimban se kerültem ilyen helyzetbe.

Sokat gondolkoztam, hogy miként lehetne helyesen viselkedni, azt tudom, hogy az anyja nem akarok, mert az már van neki, de szeretném ha elfogadna és amennyire lehet jóban lennék.

Sajnos ez nagyon nehezen megy, bár a válásuk nem most zalott le és már volt a páromnak egy másik hosszabb 2 éves kapcsolata utána, akinek szintén nem sikerült a kislány szívébe lopózni. Sajnos az anyuka szítja az utálatot a gyerekben. Nagyon rossz kapcsolatban van a párom és az exfelesége, gondolom a nő részéről ez a bosszú. Beszélni nem lehet vele.

Viszont én meg tanácstalan vagyok, próbálok kedves lenni a kislánnyal, ésszerű határokon belül a kedvére tenni. Moziba megyünk, állatkertbe; gyereksziget stb Ennek ellenére elutasító velem. Az apja többször próbált vele beszélni, de akkor meg kitört a hiszti.

Az utóbbi időben mondtam páromnak, hogy inkább menjenek csak ketten ide-oda, nem akarom hogy tovább romoljon a helyzet, de közbe meg bánt ez az egész dolog.

Volt valaki hasonló helyzetben? Mi segített? Mi segíthet? Szívesen vennék minden jó tanácsot.

Köszönöm