Hiszel a sorsban? (beszélgetős fórum)
Hm..
Volt valami történet, mely szerint (régi régi régi történet), mely szerint az emebreknek négy keze volt,négy lába, egy lelke..
Aztán kihúzták a gyufát valamelyik Istennél, és büntetésből szétszakitotta az embereket...
Azóta van két kezünk, két lábunk, és félbe szakadt, csonka lelkünk..
AZóta keressük a másik felünket mindig...
Hm?
előző válsz alapján: azt is Te irányítod!!!!
De mi van akkor ha én nem akarom, hogy plátói legyen!!!!! És mégis az! Sors vagy én, én vagy sors????
Ahogy, mint mondják: Nevünkben a sorsunk...
Ebben is lehet valami,hm...
A gondolatoknak teremtő ereje van, erre gondolsz?..
Ahogy a kimondott szavaknak is...
Hm..
Sorsnak számit az is, ha elkésel valahonnan, mondjuk, lekésel egy buszt, mert elesel egy kőben?...
És a végén lekésed azt a buszt,amely később a halálba rohan ugymond?...
na ez az amit én sosem tudok megfogalmazni!!!!!!!! ügyes vagy :)))
én is hiszek abban hogy van sorsunk és több életút áll előttünk, és mi választjuk meg melyiken haladunk :))
Sodortasd magad, de tudd az okot arra, hogy sodortatod...
Szerintem.
:)
Hű...
Gyönyörű, köszönjük:)
Igen, van az a mondás: Lehet, hogy valahol eldobsz valamit, mert neked már nem kell, erre valaki, valahol felkiált, Istenem micsoda lehetőség :)
Sajnos arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miért vagyok itt, mi a dolgom, de sokszor hagyom sodortatni magam. Persze ez lehet nem a legjobb módszer :)
Erről ez az idézet jutott eszembe :)
“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)
Hm...
Igen.
Valahogy igy...
Bár, az én életem lehet inkább bokor...
De ágai vannak...;)