Hiányzik egy testvér (beszélgetős fórum)

Csakis a kérdés miatt. Amilyen testvéreket felsoroltam, no ilyenek nekem nem hiányoznak.

Azért ne mondd már, hogy 700 ezer semmire nem elég, ez ugyanaz, mintha valaki azt mondja; 30 ezret fizetett és semmit nem vett.

Ha 700 ezret keresnék, akkor sem dolgoznék 3 műszakban, inkább tanulnék, hogy legalább 500-at megkeressek.

Ez a testvérség dolog ahogy az utánad következő írta, intelligencián múlik. Nem gondoltam, hogy olvasod az ilyen fórumokat.

Van testvérem, intelligencián múlik a viszony, nemcsak a szülőkön. Ha a szüleinken múlott volna tesómmal meg sem ismernénk egymást az utcán, ehhez képest nagyon sokat járunk össze, van hogy együtt is nyaralunk.

Mondjuk örökségen sem fogunk összeveszni soha, örülünk ha nem mínusz lesz az örökség.

Megkérdezhetem miért osztod ezt meg másokkal az interneten? Persze te dolgod, csak hű…😩

700 ezer forint amúgy lófax még két személynek is. Hidd el. Kivéve ha az ember csak enni meg aludni jár haza. De ha nem, akkor semmire nem elég. Gyerekkel ennyiből ki se jönnénk.

Gyerekem él a családdal, kb. 700 ezret keresnek, 1 6. éves gyerek van.

A felesége testvérééknél a férj havi 2 millát keres, 2 gyerekük van, de mikor az apukájuk meghalt, a menyem testvére kérte a Romániában gyártott autó felét.:((

Férjemnek is van testvére, soha nem hívják fel egymást csak úgy, vagy megkérdezzék, mi újság, hogy vagytok? Ez 44 éve így van.

Barátnőmnek is van testvére, de az a kapcsolat sem szerettette meg velem a testvért. 80 és 85 évesek, de 52 éve látom, hogy nem felhőtlen a viszonyuk. Ott nem a pénz, egyszerűen más természetűek, ahogy férjemék is.

Lehet, csúnya dolog, de mikor szüleim után örököltem, kifejezetten örültem, hogy nincs testvérem. Gyerekkoromban néha eszembe jutott, hogy egy báty jó lenne, de ugye ez csak az elgondolás szintjén.

Fiam is egyke, unoka is.

Pontosan!

A házastárs még véletlenül sem mond olyat, hogy ne, mert tudja, hogy a testvér szent;)

Pont így ,mi is.

Anya arra tanított,hogy csak mi vagyunk egymásnak.

Most a kicsinek(40 éves😁),lett némi pénzügyi problémája.

Kérni sem kellett összezártunk és felajánlottuk a segítséget.És ezt nem kell a házastárssal sem megbeszélni ,mert a testvér szent.

Hiába nem találkozunk sokáig ,mert más országban élünk ,de ha baj van ott vannak abban a pillanatban.

Nem tudom,de ez így természetes szerintem.

Sosem veszekedünk a tesóimmal.

Nem értünk egyet bizonyos témákban, de elmerjük mondani a véleményünket, amit nem azért teszünk, hogy egymásnak feszüljünk és leüvöltsük egymás fejét. Nem sértegetjük egymást.

Van, hogy ritkábban beszélünk vagy találkozunk a különböző életritmusunk miatt, de ha bármi olyan esemény van, akkor ismét "megfogjuk" egymás kezét és nem engedjük el, ahogy annak idején tanították a szüleink, hogyan kell egymásra vigyázni;)

Igen, tudom, hogy nem ez a jellemző, de mi így működünk;)

Annak kell, akinek nincs. Nem halmozunk. Azért nem "szúrunk" ki a másikkal, hogy nekünk több legyen.

Végül is, egyikünk sem lett volna sokkal gazdagabb, ha harmadolunk egy lakás árat, bár nekünk több pénzünk lett volna, de a bátyánk továbbra is albérletben lakott volna, mert a harmada nem lett volna elég egy lakásra.

Ez egy szép, nagyvonalú gesztus.

Az esetek nagy részében nem ez a jellemző.

Nálunk nem volt kifizetés. Nálunk nem volt érdekes a pénz.

Bármelyikünké lett volna, nem kellett volna kifizetnie a másik kettőt.

Mi az alapján döntöttünk, hogy kinek van szüksége rá.

Nekem és a húgunknak is volt már lakásunk, a tesómnak még nem, így az övé lett, és nem kellett kifizetnie minket.

Van rá esély. De sajnos arra is van esély, hogy ellenségeket gyűjtesz be általuk, esetleg ugyanúgy elmagányosodásra ítélnek. Szerencsére én jó viszonyt ápolok a testvéreimmel, de ismerek olyat is, akinek az életét keseríti meg. Nyilván az sem mindennapos, de ő meg egykeként járt volna jobban.

Ilyen helyzetben mindig csak az egyik oldalt ismerjük. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy milyen lett volna egykeként felnőni, vagy egy rossz testvéri kapcsolatot.

Az én fiam is egyke, de vannak unokatesói, illetve az unokatesóim gyerekei.

Valahol tudatosan úgy irányítgattam mindig, hogy jó viszony legyen velük, mert így lesznek rokonai.

A bátyám fiaival nagyon szoros a kapcsolatuk, mintha testvérek lennének. Közel is laknak, sokat találkoznak, szoktak együtt szórakozni, segítenek egymásnak.

Jó, ehhez az is kellett, hogy az én bátyám is így nevelje a gyerekeit.