Halk válasz egy fórum kérdésre (beszélgetős fórum)

Fájdalmasan szép történet. A mostani eszemmel, ha én lennék az a nő, akkor A nyugalmat választanám a másik férfi oldalán. Nagyon bonyolult a gyerek miatt, de a gyerekeknek nagyon jó adó-vevőik vannak.

A gyerek sem lehet mát kicsi,lassan kiröppen, és akkor a lány megint "egyedül" marad. Mindenkinek egy élete van, és azt élni kellene amíg lehet. (persze , ha gyereket ez nem viseli meg, mert nem ő kérte az életet) és felelősséggel tartozunk. Nehéz, de mérlegelni kell.

Szia, köszi :D

Érdekes és szerintem nem egyedi történet :)

Szerintem a lány bevallja a férjének végül, hogy azért szeretne menni, mert összejött a régi barátjával és minden formában szereti már.

A férj kiborul, veszekedések lesznek, viták, nem hangosak, de lesznek.

A férj ragaszkodna, mert fél az egyedülléttől, és ha ő nem lehet boldog, a másik se legyen az, ezért inkább marad, a fele olyan boldog házasságban.

Az asszony él tovább vele, néha találkoznak a régi baráttal, alkalmanként összebújnak, de mivel a nőben több a sajnálat a férje iránt, no meg vele sokáig nagyon boldognak érezte magát, nem hagyja el.

Egy este a férje közli, barátnője van, válni akar.

Most az asszony omlik össze, hiszen évek teltek el, és azóta boldogtalan, most pedig a férje hagyja itt.

nem az elmenetel, hanem az eddig már eltölthető

boldog élet hiánya miatt.

Elengedi, majd megkeresi a fiút, aki örömmel kezd ismét udvarolni neki és mire ismét ágyba kerülnek, már olyan szerelmesek újra, mint annak idején sem lettek volna.

Na?

Szia, Katinkaboszi!

Olvastam a "fórum összefoglalódat".Nagyon tetszett!

Erről az egészről nekem is eszembe jutott egy történet.Gondoltam megosztom veled-veletek- hátha elmondjátok mi ez?

A történet 16 évvel ezelőtt indul egy szeptemberi nap.

Egy fiú és egy lány teljesen véletlenül, találkoznak.A lány ahogy kell fülig szerelmes lesz és látszólag a fiú is.

Kb egy hónap múlva-októbert írunk- a srác közli a lánnyal, hogy neki már-volt is és- van valakije és azt a másikat választja.

A lány összetört.Saját magát meggyőzve azzal, hogy nem illettek össze-a másik szebb ,gazdagabb stb. Próbálja elfogadni.

Eltelt pár hónap, -Valentin nap- a lány lekési a buszt,és amíg várja a következőt-kb 2 óra- arra jön a srác.A lánynak még mindig fáj a dolog ,de Valentin nap van....megengedi, hogy hazavigye.

A lány megbocsátott, de valamiért kötődik a "fájdalomhoz".Messze jár suliba, kolis, és amikor csak teheti ír a fiúnak.Vidám baráti leveleket, csak, hogy elmondja neki mi van vele.

Telnek az évek.a lánynak is jönnek barátok, a srácnak is vannak barátnői.

A lány összejön valakivel, komoly a dolog, szereti, úgy érzi"rangban" épp összeillenek.

Ritkábban jár már haza, sok időt tölt az új baráttal.

Közben otthon,- szinte minden hétvégén -a szülői házban látogató van.

A fiú aki anno mást választott keresi, tudja , mikor megy haza hétvégén, és várja.De a lány már nem jön mindig.Boldog lett!!(?)

Eltelik 5 év, a véletlen ügy hozza ,hogy a lány aki épp hazafelé tart a szüleihez- már albérletben él a párjával- összefut a sráccal.

Nagyon örül neki, mint mindig amikor látja-és a dolog kölcsönös.

A fiú próbálja meghódítani a lányt de ő -még a múltra gondolva nem enged a csábításnak.

Élnek tovább mindenki a saját életét.

5 évente -mintha időzítve lenne a dolog -találkoznak. Örülnek, a másiknak, a fiú folyamatos ostrom alatt tartja a lányt, de Ő hajthatatlan.

Már férjnél van. Megvan ami kell. Idővel gyerek születik.

És jönnek az eddig észre nem vett hibák!

Ott voltak ugyan addig is ,de van egy gyerek, neki minta példa kell, és a már anyuka, rájön, hogy nem ezt a példát akarta a fiának.(a folyamatos harc a mindennapokkal, a párja pesszimizmusa,"az elég sajátos" dolgokhoz való hozzáállás.. De azért boldog....boldogtalan boldog!!!

Elérkezett a bűvös 5. év.

Közösségi oldal, ismerősnek jelöli, az A SRÁC.

Beszélgetnek 1 hónapon át csak beszélgetnek.

Kiderül ,bár a fiúnak is voltak "komoly" kapcsolatai , már egyedül van egy ideje.

Egy hónap után a lány hazautazik ,és lehet a lelki mélypont ,lehet a sok éves ostrom hatására, de már nem ellenkezik.

Működik a dolog, ahogy még soha senkivel!!!

(A lelke örül, nem is a teste.)

És rájön mindig is ez volt ami HOZZÁ húzta.

ő folyton ellentmondott, csak mert nem tartotta méltónak magát ahhoz a fiúhoz ,aki éveken át kereste, várta, és bár voltak kapcsolatai sokat gondolt a lányra.

És most ,hogy beteljesült a minek be kellett, működik a kémia, mindketten boldogok.

DE!!A lánynak családja van ,férje aki szereti , és aki miatt annyit változott.(saját magát is feladva)

Jött a múlt, és Ők nem akarják egymást megváltoztatni!

Mindig is annak szerették a másikat aki, és nem azért akivé lesz vagy lehet.17 év kellett ,hogy ez a lány észrevegye,- és hogy a fiú bevallja ő mindig is őt kereste!Voltak szerelmei, de mind meg akarta változtatni, de a lány évekig olyannak szerette, amilyen.

Dönteni kell!!a lány párja képtelen elengedni őt,

és nem lát más kiutat mint a vég.Meg sem próbálja

az új élet gondolatát.

Igen ,ő is szerelmes- vagy csak ragaszkodik?

De a lány már csak töredékét tudja adni annak az embernek aki többet is kaphatna mástól, és többet is érdemel.Megbántotta a lány, és most menni akar!

Dönteni kell???

Marad a család, és a további harcok- az élettel

felfogással, a problémakezeléssel;-mert van egy gyerek és ne nőjön fel csonka családban,és bár a párját még valahol szereti-fáj is ,hogy fájdalmat okoz neki- nem képes már vele lenni.

Vagy lép egy Új világba, ami bár nem lesz könnyű az elején,tudja, érzi,hogy boldog lesz utána.

Az Igazi, nagy I-vel!!

Ez az a sztori???

De mi a vége??

Pontosan és nem egyenlő az IQ-val.Nagyon nem.

Egyébként az előző hozzászõláod tőlem loptad?:)Viccet félretéve,ugyanezt írtam valakinek a mostani kapcsolatomról.Pontosan azt,h nagyon boldog vok és ha most elhagyna,akkor is azt mondanám,h megérte ez a 7év is,mert gyönyörű volt.Az az igazi szerelem és jó választás,akitől kapsz annyit,h ha bármi miatt vége lenne,nem èrzed azt,h csak elvesztegetted rá az idődet,életed,stb.

Még annyi,mert a hűség mindig felmerül.Nem döntés,mert ha igazán szerelmes vagy,akkor kisértés sincs.Nem küzdeni kell,h egy kapcsolatot megtartsunk,nem azért nem lépünk félre,mert tiszteljüm a másikat,hanem mert igazán szeretjük,de akkor abban nincs semmi mártirkodás.Nekem soha nem volt igényem még a gondolatra sem,mert egyszerűen boldog vok és ennél többet senki nem adhat.Már fiatalon is kevesen voltunk,akik hittek a sírig tartò szerelemben,ami nem alakul át szeretetté.És igazam volt,mert hiába vunk együtt ugyanazzal,mégis a szerelmeskedés mindig csodálatos.Biztonságot ad,h ismer,viszont mindig ugyanannyira izgatò és nem az ismeretlentől,nem új dolgoktól,hanem a belőle áradó szenvedêlytől,ami nekem szól.

Mit tettem? Háát, nem vagyok rá büszke, de egy ideig bizony hárman voltunk párban. Fiatal voltam no... már nem így intézném. Meghasonlottam. Normális erkölcsű csaj (nő ) vagyok, nem hittem, hogy ez velem történik. Nem mentség, de a szüleim példáját látva azt hittem, az első nagy szerelem az igazi is lesz az életemben. Nem így lett, nehéz volt bevallani magamnak is. Én túl jó példát láttam, a szüleim sese vitatkoztak, veszekedtem máig nagy szerelemben élnek. Azt hittem az Ő példájukat könnyű követni. Mivel nem láttam a konfliktusokat köztük, én se tudtam hogyan intézzem a dolgom.

Volt ebben az időszakban olyan is, amikor magamat nem tudtam hová tenni. Már-már azt hittem én ilyen "megcsalós" típus vagyok. Szégyeltem, hogy nem tudok megállni az egykori párom mellett. Aztán döntöttem. Minden ismerősöm hülyének nézett, a volt pasi kiborult (sajna máig nem szedte össze magát) és váltottam. Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem vagyok hűtlen típus, csak nem a megfelelő helyen voltam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy jó útra terelt. Most 7 év házasság után is szerelmes vagyok a férjembe. Nekem Ő az igazi remélem (úgy érzem) ez kölcsönös. A lelkem másik fele, persze felvértezve minden tipikus férfi tulajdonsággal. Imádok Vele lenni, és bár vannak időnként kísértések, egy pillanatra se inognék meg. Amúgy ha eddig a napig tartott volna csak a szerelmünk akkor is megérte volna...

Persze, hogy tudom. Van szerencsém néhányhoz. Na nem, mint szexpartner, csak simán, mint emberekhez.

Sosem mondom, hogy egyik nem jobb, mint a másik. Felőlem moshatod magad, ahogy akarod, ne beszélj ostobaságot, magadnak főleg ne hazudj. Ha a nőd barátja, neked a haverod, akkor ne etess hülyeséggel, hogy nem tudtad, szakítottak vagy sem. Az eq, ha egyenlő az IQ-val akkor én úgy gondolom a személyiséghez, erkölcsi morálhoz semmi köze mekkora IQ-val rendelkezik valaki. Elvégezhet 6 egyetemet valaki, ha az intelligenciája meg a béka popója alatt van.

Az én nagy hibám az hogy könnyen féltékennyé lehet tenni és gyorsan kiborulok miatta. Amúgy ezt kb. fél mondattal el lehet intézni, ha ugye a nő tényleg engem akar, kb. fél perc alatt.. :)

Ez meg lehet hogy egy női fórum (amikor regeltem egészségügyi dolog miatt tettem, nem is figyeltem bevallom), de olvastam itt elég érdekes dolgokat, megcsalásos témák, meg hasonlók, amiken meg őszintén én döbbentem meg meg el is borzadtam, mert az ilyen dolgok nálam a nem normális témához tartoznak, viszont másoknak meg ez a természetes.. :) Hiába az erkölcsi normák sajnos torzultak és szerintem nem a pasiknál.. most már a csajok szedik fel a srácokat buliban és dobják őket egy éjszaka után :)

Amúgy amit leírtam az alapján le kellett volna jönnie hogy én nem tölténytartónak néztem őt, az meg hogy mások annak nézik, azért megdolgozott :)

Figyelj vannak inkorrekt emberek meg olyanok akik azt hiszik bármit megtehetnek.. pedig nem :)

Természetesen így fogok tenni, levegőnek fogom nézni mert sajnos mást nem tudok csinálni, pedig nem vagyok ilyen. Ismerem, meg fog pukkadni ez miatt.. mert ő a végzet asszonyának hiszi magát aki minden pasinak kell.. beszélgettem srácokkal, egy menetre igen, soknak kéne :D. Pár hónapja melózik itt de már olyan történetek keringenek róla (hozzáteszem az egyik srác aki próbált tőle távol tartani osztálytársam volt szakközépben meg technikumban, most meg egy másik soron gépbeállító, van egy csinos és fiatal barátnője és nem az a pletyis típus, de pl. az ő ismerősei közül az én "szerelmem" kiszúrt egy srácot és elkezdte böködni face-en keresztül, értitek, a nő, ez mekkora gáz, a böködés jelentését ismerjük ugye, a srác, meg aki pizzafutár, a volt osztálytársamat kérdezgette hogy ki ez a csaj :D..) ami másokról évek alatt sem indul ki. Majdnem szétválasztott egy párt, pedig akkor még elvileg haverommal kevert, meg hasonlók.

Nem prostit keresek (ruhavásárlás és akkor lehet már meg lett volna nekem is) hanem barátnőt meg párt magamnak.

Jah ez egy érdekes történet... csak hát sajnos nekem elég rosszul jött ki mert ilyen szempontból amúgy sem vagyok egy alfa hím típus.. :) Mindegy, remélem majd a következő normális lesz.. mármint aki az ismerkedés szakaszában is rám összpontosít és nem tart még 5 embert.. :)

Édesem, a mai világban elég nehéz igazi pasit találni.

Sajnos kimossa az agyukat ez a sok film és tévénézés, amiben csak azt látják, hogy kell macsónak lenni, átlépni a nőkön és hasonló.

A legnehezebb, amikor figyelni kell arra, mit mondunk és kinek, főleg hol.

Egyébként képzeld el, egy beszélgetés alatt figyelmeztettek, ez már nam női portál többé :D

Nos, remélem az, akit érint mindez, olvassa a hozzászólásokat és erőt ad neki a döntéshez.

Igen, két oldala van mindennek, de mindez feltételezés, hogy aztán mi lesz a végén?

Engem érdekelne :D

Érdekes cikk és tényleg van benne sok igazság!

Mondjuk én ilyen esetben, azért megnézném azt az oldalt is, hogy miért várt rá a lány ilyen sokáig? Ha ez nem (az ő részéről) akkor mi az őszinte szerelem? A fiú oldalát pedig nem biztos, hogy (amennyiben így vagyunk többségben) nekünk nőknek meg kellene érteni. Sok dolog van, amit felesleges is próbálnunk megérteni, mert férfiak és nők vagyunk. Alapvető különbségekkel. Nem tudhatjuk, hogy az a fiú milyen érzéseken mehetett át az alatt amíg (a mi szemünkben játszadosának tűnve) kereste a helyét. És az okát sem tudhatjuk. És ha esetleg tényleg csak szórakozna, akkor annyira nem is "nem fair" tőle, hogy legalább ezt nem a házassága alatt teszi, és addigra már kiegyensúlyozott életet él.

A lány részéről pedig szerintem az az érzés az érdekes, hogy mi vezethette el oda, hogy észrevegye a másik fiút?

Nem azt mondom, hogy az "ördög köztünk jár és kísért minket", de ha úgy tetszik ezt is mondhatjuk. Mindig kapunk kísértést, mielőtt egy végleges, komolny (főleg ilyen egész életet meghatározó) döntést kell meghoznunk. És hogy kiálljuk-e annak a próbája, hogy valóban értékelni fogjuk-e, amiért ennyit kűzdöttünk.

Szerintem ebben az esetben az első teendő, amit meg kellene próbálni, hagyni a fiút had menyjen, és a jelenlegi életre koncentrálni, lehetőséget adni, hogy ami régen volt visszatérjen. Ha pedig nem tér vissza elfogadni ezt, és nem összezavarni mindent egy feltételezésért. Az élet úgyis úgy alakítja a dolgokat ahogy kell (és ez a kijelentés nem egyenlő azzal, hogy hagyni kell mindent, nem törődömnek lenni, csupán annyit, hogy vannak dolgok, amik felett nincs "hatalmunk", és ezt be kell látni.)

Ugyehogyugye?

Mindig tudtam, hogy Rád, számíthatok :D

Nekem nem lenne bajom a mai ifjakkal, hiszen mi is mások voltunk, lazábban a szüleinknél.

Nekem annyi a gondom, hogy sok butasággal hagyják teletömni a fejüket, olvasás nuku.

Jó, van aki olvas is.

Mert lassan már ritka is, sajnos.

Igaza van mindkettőtöknek:-)

Van ilyen is olyan is mindkét nemnél.

Az erkölcsök színvonala viszont egyre süllyed.

Sok szépségtől esik el a fiatalság ezzel.

A " tölténytartó " csak jól szemlélteti, minek nézik a fiúk azt, aki fűnek fának odatartja.

Katinka is ritkaságnak tartja a meggondolt fiút és lányt, teljes joggal,sajna.

Viszont a mai apukák már ismét olyanok lettek,mint a mi korunkban :)

Aztán ahogy van még lány, aki nem fekszik le az első alkalommal, azért még akad ilyen fiú is :)

Sajnos a szememben,illetve nem sajnos ez is gusztustalan, ha valaki a volt párjáról csak rosszat ír miközben magát nem győzi fényezni. Az meg egyenesen gusztustalan, leírom egy életem egy halálom, hogy"tölténytartónak nevezed) a primitívség határát súrolja nálam.

Nekem rólad semmi pozitív nem jött le,hogy a viharba jött ide, hogy te hogy nézel ki?