Ha így esnél teherbe elvetetnéd? (beszélgetős fórum)
Erre mondhatjak azt, hogy a tabletta es a gumi olcsobb, mint a pelenka.
Itt visszafele nem lehet mar gondolkodni.
Meg csak nem is eroszak.
Ebben a helyzetben nincs jo megoldas anelkul, hogy a forum kiiroja megussza a nehezseget, mert itt a ket rossz kozott donthet.
Vagy valasztja az ab-t es az fog neki fajni, vagy a szulest, netalan az orokbeadast.
Max. az utobbi esetben az szolgalhat a mentsegere es a lelkiismeretenek a nyugtatasara, hogy nem vette el az artatlan magzat eletet.
Barmelyik ujjat harapja meg, fajni fog.
Nagyon. Amig el.
Az viszont szomoru, hogy harom felnott ember nem tudna egy piciket eltartani.
(Az en normaimba nem fer bele sem a prostitucio, sem az abortusz.
Voltam nehez helyzetben, otthon, jovedelem nelkul, betegen (asszonykent) ez a megoldas eszembe sem jutott!)
Itt sokan azt írjátok, hogy örökbe adnatok. Valóban?! 9 hónapig növekszik benned valaki, megszenvedsz a szulessel, majd vád idegenek elviszik. Kepzeletben tegye fel a kezét, aki azt mondja hogy igen, szivfajdalom nélkül odaadnám.
A masik, akik lenézik ezt a szerencsétlen lányt, mert a testet bocsátja áruba, mit tennetek, ha közel s távol semmi munka? Undorítónak nevezitek, meg szegyenteljesnek, de semmi alapotok nincs rá. Mindenki kerülhet szar helyzetbe, amikor a büszkeséggel nem lehet jól lakni.
Végre valaki,aki tudja,miről van szó.Ên is voltam rossz helyzetben,mikor hazajöttem.Itt voltam 2gyerekkel,érettségivel,perfekt angollal,intelligens vagyok,jó a beszêlőkém,de sehol nem talâltam âllást,főleg olyat,ami alkalmazkodott volna az ovihoz,sulihoz.Még árufeltöltőnek is jelentkeztem a Tescoba,de sok helyre túlképzett voltam.Volt,h nyáron szabadtéri éjszakai discòban voltam pultos.De ehhez is az kellett,h előadjam magam.10évet simán le tudtam tagadni,nagyon dekoratív voltam,gyerekekről szó sem esett.De előtte,utâna sokat szenvedtem,mire találtam munkát és közben kaptam egy olyan ajánlatot is,h kitartana vki.Lenne pénz,cserében napközben néha szex.Nagyon elgondolkoztam,de aztán a nagy szâm,meg az unszimpatikus kuncsaft miatt ugrott a dolog.Aztán jöttek olyan párkapcsolati ajánlatok is,h mindent megkapunk,csak legyek a barátnője.De addigra már volt munkám.Viszont nem tudom elítêlni a cikkìròt,mert nekem két vastag arannyaklánc lett örökre a zâlogház tulajdona.Nagyon nehéz volt és ha rögtön kell a pênz és senki nem segít,akkor nem elég,h neki kell szenvednie emiatt,mások még kritizâlják is.Csak senki nem volt olyan helyzetben.Igen,vannak,akik az utcára kerültek.Ők lehetnek büszkêk,h ez lett?Ki nêzi szívesen,h a húga pl.intézetbe kerül,mert nincs hol lakni,stb.?Biztos sokan,a lênyeg,h ő nem teszi szèt a lábát,hanem elővarázsolja a pénzt.A másik,őt talán sokkal szívesebben elfogadnâm menyemnek,mint itt egyeseket.Ő legalább pròbâlt vmit tenni.Nem lopott,csalt,hazudott.
A gyereket megtartanám,én neveltem már egyedül kettőt is.
Jesszus. Sajnálom amin keresztül mentél. Hihetetlen mekkora hajtó erő a gyereked.
De én nem éreznék undort a gyerekkel és apával kapcsolatban. A férfiak egy része amúgy is cserben hagy, ha számítasz rá, ha nem. Ha egyáltalán nincs apa...... hát az sem rosszabb mint egy ilyen mint aki neked jutott ( vagy nekem első körben. De lehet másodikban is. )
Válaszom az alapkérdésre: nem tartanám meg a babát. Valószínűleg undort éreznék az "apával" szemben, és nem akarnám, hogy bármi is bennem maradjon belőle.
Néhányan felvetettétek, hogy nem lehet rá épeszű ok, hogy valaki prostituáltnak álljon. Amit most írni fogok, életemnek annyira sötét része, hogy még a névtelenséget sem éreztem elég biztonságosnak, inkább másik néven regisztráltam a válaszhoz.
Jó néhány évvel ezelőtt egyik napról a másikra három kicsi gyerekkel hagyott el a férjem. Az ikrek másfél évesek voltak, a nagy 3. Közölte, hogy vége, eltűnt, még telefonon sem volt elérhető. Ő volt a kereső a családban, és amikor elment, gyakorlatilag üres volt a pénztárcám. Nem akarom leírni a részleteket. Az első 2 hét, amíg megjött a családi, maga volt a pokol. Kimért adagok a gyerekeknek, nem volt tej, nem volt pelenka, nem volt kitől segítséget kérni. Naponta egyszer ettem valamit, kopogott a szemem az éhségtől. Aztán megjött a pénz, de semmire sem volt elég, ott volt a hitel, a gyerekeknek enni kellett adnom. Elmaradt a rezsi, csúszott a hitel, és még így sem volt pénz a hónap végére. Dolgozni nem tudtam azonnal a kicsik miatt, fél év volt a várakozás a bölcsire. Kikapcsolták az áramot, nem volt karácsonyfa, csak fenyőág a vázában. És a magyarázkodás a nagynak, hogy miért nem jött a Jézuska.
Akkor jutottam el arra a pontra, hogy a testemet bocsátom áruba. Két dolog akadályozott meg benne. Nem tudtam kire bízni a gyerekeket, és azt sem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. De még most is úgy érzem, megtettem volna.
Amikor dolgozni kezdtem, kicsit jobb lett a helyzet, az apjukat is kötelezte a bíroság, hogy fizesse a gyerektartást. De azokban a hónapokban a túlélésre játszottam, és a mai napig éget a szégyen, hogy mit kellett kiállnia a gyerekeimnek, és hogy milyen kevésen múlt, hogy nem vették el őket tőlem.. Nem lett volna túl nagy ár idegeneknek odaadnom magam, csak nekik ne kellett volna ennyit szenvedni.
Nehéz, egy biztos a gyerekem jövőjét tenném előtérbe.
Azon gondolkodnék, mit tudok neki adni a puszta életén kívül. Abban is biztos vagyok, sosem adnék gyermeket örökbe, nem tudnám elviselni a tudatot, hogy nem kísérem az életét végig, nem tudom mennyire fogják szeretni azt a kisembert, aki kicsit én is vagyok.
Különben valaki ítr itt egy cikket arról, hogy örökbe adta a babáját és nem volt valami vidám cikk.
Azt hiszem az sem menne nekem, mert a hormonok nagyon működnek ilyenkor. Sajnálom az előző bejegyzésem nem mindenhol olvasható elég jól. Külföldi billenytyűzeten kínlódok, és a gép sem mindig érzékeli ha leütök egy gombot.
Az előző hozzászólásom előtt nem olvastam végig a fórumot. Most látom milyen helyzetben vagy.
Nem tudom hogy mennyire lehet keresni Magyaroraszágon ezzel a munkával ( meg máshol sem) de van már esetleg megtakarításod?
A családod akikért ezt csinálod A hugod és a két munkanálküli szülőd tudna segíteni neked egy ideig a baba körül ha esetleg ezt a munkát kéne folytatnod értük? Tudják hogy miből segíted őket?
A babának és a családnak sem kell különben ezt tudnia. Gondolom nem faluban élsz. Ha meg egyszer jönnek a kérdések, úgy felelsz mint mindenki más akinek így lett gyereke: Volt egy barátom, akit szerettem, de nem akart gyereket és szakítottunk.
El tudom képzelni az esetedben, hogy ezt kell folytatnod még egy ideig mert a családod nem fog hirtelen talpra állni. A babát meg nem tudod elvetetni, mert te neked az nem megy. Ilyen esezben tényleg gondold át hogy a családod is tud segíteni a baba körül, de egy fél évre ki esel a munkából. Kéne előtte félre tenni, meg azt is végig gondolni, hogy lehetne ebből minnél elöbb kiszállni. Szüleidnek is munkát kell keresniük, nem várhatják hogy megoldod minden gondjukat.
Én tudom hogy a szüleimre midig számíthatok. Ha nálatok ez lehetséges, fogjatok össze.
Szia viktóia.
Nem vagyok lyen helyzetben, de csináltam már véletlenül gyereket, ez nem csak ebben a foglalkozásban eshet meg. Én olyan ember vagyok, aki nem tudna elszámolni önmagával és megtartottam a babámat.
5 éves a lányom, normális életet élek, van azóta valakim, és várjuk a kistasót. Nem bántam meg soha sem a döntést és ha úgy adódott volna, ogy nem tudnám ki az apa, az ma egyáltalán nem zavarna, sőt, talán egyszerűbb is lenne.
Sajnos azonban, ha valaki ebből ál, nem csak aztért kell számot vetnie, amiért más asszonyoknak, lányoknak ilyen setben, hanem azért is, mert abbn az életkörülményben amiben most ő van. Szóval ahogy él. Beleférne egy gyermek? Egy kicsinek gészséges körülményekre van szüksége, nem olyan zaklatott életformára, amire ilyen élet mellett lehetőség van.
Persze minden ember, minden nő és minden prosti is más. Van aki szenved, vernek kényszerítenek, már kicsi gyerek korától erre a munkára ( BIZONY KEDVES HOZZÁSZÓLÓK! EZ NAGYON FÁLYDALMAS TÉMA). Van akinek ez az egyetlen megoldás, van aki maga választja ezt az utat, van aki csak átmenetileg dolgozik ebben a szakmában, meg vannak luxus lányok, rendezett körülményekkel, sok pénzel, nagy lakássál, bébiszitterrel akár, de nem hiszem hogy ez utóbbi gondolozna egy ilyen helyzetben, hiszen neki karierrje van.
Van aki könnyedén befekszik a műtétre, akár többször is egy évben ( igen, ilyet is láttam ) és van aki érzékenyebb, mert mások vagyunk, más körülmények között nőttünk, fel, más az értékrendünk.
Szerintem egy prosti csak akkor tartsa meg a babát, ha ő maga úgy gondolja, másból fog ezután élni, de legalább is a unkálya, nem lesz rossz hatással a kicsire. ( Kicsi mellett amúgy sem tud majd hosszú ideig dolgozni. ) Vagy vegye számításba, hogy hányan várnak kisbabára, és adja örökbe szülés után rögtön.
A világ tényleg nem fekete-fehér, rengeteg az átmenet, az árnyalat. De - most a topik témájától függetlenül írom - a másik végletes gondolkodás viszont az, amikor már semmilyen objektív jó és objektív rossz nem létezik valaki számára. Amikor nem szabad semmit sem elutasítani, amíg ki nem próbáltuk.De hát a két dolog kizárja egymást! Most tényleg nem utasíthatnám el pl. a poligámiát, csak azért mert nem próbáltam? Szerintem igenis logikus és védhető álláspont az, hogy nem kell kipróbálnom a drogokat ahhoz, hogy tudjam, csak ártanak. Még akkor is csak ártanak, ha Baudelaire-re gondolok például.
A prostitúció nem lesz jó vagy elfogadható attól, hogy van rá igény, sőt, hogy mindig is volt rá igény. Magánvéleményem szerint sokkal undorítóbbak azok a férfiak, akik igénybe veszik, mint a nők, akik művelik, de ez más kérdés. Csak annyiban tartozik ide, hogy nyomorult férfiak vágyai semmiképp nem mossák tisztára azt a mocskot, amiben ezek a nők élnek, nem mentség tehát, hogy van rá igény.
Ennek ellenére én a hsz-imban nem a prostituáltakat ítéltem el, végképp nem ismeretlenül a topik indítóját, hanem azt utasítíom vissza nagyon keményen, hogy bárki, akár én is kerülhetek olyan szituációba, hogy ezt a munkát választanám. Erre írtam, hogy nem. Nem, és senki ne próbálja bemagyarázni, hogy de igen. Ugyanis én is elvárhatom, hogy más ne akarjon már jobban ismerni, mint én magamat.
Ezek utan "normalis elet"???
Tobbszor olvastam mar arrol, hogy soha nem tudtak elfelejteni azokat a bizonyos idoket!!
A prostitucio/drog/alkohol/betegseg/alvilag karoltve jar, es az elet elvetele sem idegen tole.
Kiszallni, becsuletes eletet elni ezek utan??
Ki szeretne a fianak ilyen feleseget,
az unokajanak ilyen multu anyát/menyet??
Mert ami kiderulhet, az ki is derul...
csupan ido kerdese, es mindegy, ogy 10-20-akarhany ev mulva.
Mert a fagyi mindig visszanyal.
Ez a fel ev meg talan nem rontott el mindent...
Kiszallni, amig nem keso es tud uj eletet kezdeni, mar ha akar, es nem akar vegkepp a sullyesztobe kerulni.
Gondolom, nem a Hilton luxus lakosztalyaban szolgal.
Új élet kezdődött mikor " ezt " a melót választotta.
Most is, mikor a kihordás, vagy abortusz között választhat. Utóbbit választanám.
" Milyen szulok azok, akik elfogadjak az ilyen penzt? "
Eladták a lányukat.
Az is eszembe jutott : Eldöntötte a terhessége " sorsát ". Megerősítést vár, hányan döntenének úgy, ahogy döntött.....
Nem ismerek olyan elethelyzetet, melyre a prostitucio a megoldas!
Persze urugy, kifogas, magyarazkodas annal inkabb :(
Milyen szulok azok, akik elfogadjak az ilyen penzt?
Az idenyjellegu mezogazdasagi munkan at a betegellatasig, haz koruli teendokon at az idosgondozasig kisebb-nagyobb munkalehetoseg van, melyet el lehet vallalni. Nem lesznek tole krozusok, de becsuletes, tisztesseges munkat nem kell szegyellnie a embernek akar kertet as, akar a magatehetetlen, sulyos beteget furdeti, pelenkazza. Inkabb ez, mint a striheles!
Jol neznenk ki, ha mindenki, akinek anyagi gondja van, az utcan kotne ki!!
Hiszen azt tesszük.
(De mostmár inkább aludnék.)
Jó éjt, Tigris! Bízom benne, hogy sikerül megtalálnod és járnod a számodra legmegfelelöbb utat.