Ha az embernek nincs párja, gyereke, családja, akkor mi értelme az életnek? Csak a létfenntartás? (beszélgetős fórum)

bármi, amit ő annak érez. az élet célja maga a létezés.

mindenki hozzáteszi a magáét valahogy a világhoz

Ha a javak halmozása célt ad valaki életének, akkor az ő életének az értelme a javak halmozása.

Más célokat is lehet keresni, találni. A lényeg az "önmegvalósítás".

Leírtad a lényeget: "Nekünk jó így."

A legfontosabb az, hogy szeretetben éltek.

Magának mert örömet okoz. Jól mondod. Mondjuk ez megadatik a családban élőnek is és akinek gyerekei annak azoknak is. Semmiben nem szenvedtem hiányt mert van párom, családom, gyerekem. Sőt.

Ráhagyhatja bárkire a vagyonát. Irjon végrendeletet és azok kapják akiket ő megnevez.

Van anyám, van gyerekem, unokáim és testvérem is. Nem biztos, hogy szeretnék velük együtt lakni, pedig nagyon szeretjük egymást és kötődünk egymáshoz.

Amit leirsz családmodellt a háború, előtt / után volt divat. Ma már kevés helyen él együtt több generáció. Szerintem az infrastruktúrája csak nagyon vidéken van meg. De lehet, hogy már ott sem. A fiatalok szeretnének a saját lábukra állni, függetlenedni és ez igy van rendjén.

Lehet, hogy kb. meg is hülyülnék. Pedig minden nap beszélünk és heti/2 heti szintem látjuk egymást. Közös programok, beszélgetések, stb.

Nekünk jó igy. Csinálja mindenki ami és, ahogy neki(k) megfelel. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

[link]

Töltsd le pdf-ben, vagy vedd meg könyv alakban.

Olvasd el, és választ találsz a kérdésedre.

Nem minden az anyagi javak, a pénz csak eszköz meghatározott célok eléréséhez. Az igazi kincsek nem a buxádban vannak!

Magának, mert örömet okoz.

Nem kell halmozni. Élni kell!

Ismerek ilyent, többet is.

De nem kell fizikailag együtt élni azzal a családtaggal, akit "gondozunk".

Attól még, hogy nem élek az anyámmal, nem érzi magát egyedül.

Párt kereshet, ha hianyzik neki az, hogy egyutt éljen/utazzon/ legyen vkivel.

Lehet kisállata is, ha az oldja a magányt.

Lehetnek barátai, programjai.

Istenőrizz, hogy bájolognod "kelljen"!

Részemről a szerencse, hogy szót váltottunk.

Legyen szép napod!

Csak kíváncsiságból elolvastam egy csomó cikket, és úgy néz ki h egyre többen választják a független életet. Főleg akiknek volt párjuk előzőleg.

[link]

Sokkal több cikk.

[link]

Miért vetted előítéletnek a részemről ? Nem annak szántam. Igen, szerintem negatívan látod a dolgot, ezért írtam, hogy negatív vagy.

Ja, és szerinted én vitatkozni járok a Hoxára? Írtam a véleményemet, ami eltér a te véleményedtől. Semmi hiba.

Ha nem tartod magadra nézve igaznak, amit írtam, lépd át!

Nem gondolom, hogy bájolognom kellene, amikor semmi bántót nem írtam.

Te így látod, én meg másképp.

Köszönöm, hopgy leírtad a gondolataidat!

(A többségtől eltérően én nem vitatkozni járok a Hoxára, így meggyőzni sem akarlak az igazamról, főleg nem úgy, hogy előítéleteid vannak velem szemben. L.: "nagyon negatív vagy".)

Nem díjaznám, ha ma is olyan lenne a családmodell, mint amilyenről írsz.

Nem divat kérdése az, hogy a felnőtt gyerek önálló életet él. Szerintem ez teljesen normális.

Szerinted akkor ma is az lenne az ideális családmodell, amit lefestettél? Egy fedél alatt él több generáció, a nagypapa lenne a család feje, a nagymama meg vezetné a háztartást? Akkor szerinted mi az apa és az anya feladata? Az unokának/unokáknak is el kellene fogadni, hogy a papa a család feje?

Ott aludnának egymás hegyén-hátán, mert esetleg kicsi a ház 3 generációnak? Elképzelni nem tudom. Nem divat kérdése ez, és nem a 20. szd. hozta divatba. Az lenne az ideális, ha a felnőtt gyerek időben leválna a szülőtől, és élné a saját életét.

Ha a felnőtt gyerek külön költözik a szülőtől, attól marad a szeretet. Megette a fene, ha a kötődést az jelenti, ha 3 generáció egymás hegyén-hátán, egymást kerülgetve élnek együtt.

Amit az intézményes gondoskodásról írsz. Ez egy szuper megoldás. Nem úgy kell elképzelni, hogy a szülőt bedugják egy otthonba, és rá sem néznek többet. Amiről te írsz, az nagyon negatív ítélet, nélkülöz minden realitást. Van az a helyzet, amikor a legjobb választás az intézményi elhelyezés.

Nagyon negatív vagy. Ha valaki idősek otthonába kerül, nem azt jelenti, hogy el van felejtve, és magasról tesz rá a gyerek, hogy mi lesz a szülőjével. Ezek az intézmények nem börtönök. Onnan a szülőt ki lehet kérni akár több napra is, ha még olyan állapotban van. Aki pedig sajnálatos módon már nincs olyan állapotban, akkor a legjobb megoldás mindenkinek az intézmény, ahol 24 órás felügyelet alatt szakemberek gondoskodnak a magatehetetlen betegekről.

Az utolsó kérdésedre az a válaszom, hogy nekem olyan személyes ismerősöm nincs, aki együtt mondjuk 28-30 évesen együtt él a szülőjével vagy gyerekével. És ebben semmi negatív nincs, ennek csak előnyei vannak.

Ismered a hagyományos családmodellt? Ahol nem két generáció él egy fedél alatt, hanem három, négy stb.? Ahol felnőtt, családos gyerekek is az apai házban élnek - a családjukkal együtt? Ahol a "család feje" a nagyapa, és a "konyhafőnök" a nagymama? (Amíg az erejükből futja...)

Mióta a 20. század divatba hozta azt, hogy a gyerek "vendég a háznál", s ha felnőtt, önálló életet ajánlatos élnie, azóta váltak az öreg szülők feleslegesekké, főleg ha már gondoskodni sem tudnak magukról.

Persze, van az a bizonyos "intézményes gondoskodás": idősek otthona, nyugdíjasházak, betegség esetén kórház, 'elfekvő"...

Szerintem ilyen módon fejezni be az életet, hogy is mondjam csak... nem egy jó kilátás... Amikor a "szeretteidet" telefonon értesítik, hogy "kedves XY, szomorú kötelességem értesíteni Önt, hogy apukája/anyukája intézményünkben elhunyt"...

Ha megnézzük: az ismerőseink közül hány % az olyan, ahol szülő-gyerek egy háztartásban él?

Az öncélú cél is cél. Miért ne okozhatna valaki örömet magának?

Megmosolyogtattál, más jutott eszembe a kérdésedről..-)))

3 féle ember van ebből a szempontból:

1. Aki szül gyereket, annak onnantól nincs ideje ezen gondolkodni.

2. Aki nem szül, de talál értelmet hobbiban, barátokban, hivatásban...

3. Aki nem szül, és nyavajog, megkeseredik, nem talál magának célt, csak elvegetál halálig.

Szerintem cél lehet az is, hogy jól szórakozzon valaki. Az öncélú cél is cél. Miért ne okozhatna örömet magának?

Sok ilyen mindent tudó cicusra van szükség.

A javak pedig arra valók, h élvezzük őket.

Hansival pedig egyet értek. Nekem is sokáig volt párom, de elvette tőlem a halál.