Gyújtsunk gyertyát hoxás társunk gyermekéért! (beszélgetős fórum)
Én erre voltam a legdühösebb, hogy van másik gyereked.....és miatta....hát én a legtöbb vigaszt a kisfiamtól kaptam és azóta is. És neki is azt mondtam, hogy ne szégyellje, ha beszél a testvére fényképéhez, ne szégyellje ha sírnia kell és beszéljünk róla, mert az mindannyiunknak jobb.
Tegnap, mikor olvastam Rózsáék tragédiáját, itt állt mellettem döbbenten....és sírt! Igenis szabad szomorúnak lennünk a gyerekeink előtt, ha szomorúságot érzünk, mert ők is azt érzik, csak még nem biztos, hogy ki tudják, vagy merik mutatni.
Így van!
Szoros a határ,hogy ilyenkor mi a vigasztaló és mi az ami fájó.
Egy jó példa,a fodrászom mesélte.
az egyik szomszédnak meghalt a 8 éves fia.
Hosszú hónapok után eljutott arra a pontra,hogy elment a fodrászához.A fodrásznak is hasonló korú gyerekei voltak,ráadásul szomszédok.
A gyerekek hangosan kacagtak,ami ugye jó.Erre Ő mondja,hogy de jó kedvük van a gyerekeknek.
A fodrász válaszol:-az XY mesét nézik.
Erre ő elkezdett hangosan zokogni,mert ez a mese volt a kisfia kedvence....:(
Erre a fodrász sem tudott mit reagálni,elkezdett sírni.
Nem gondolta,hogy ilyen szituba kerül.Pedig kínosan vigyázott,hogy a téma még véletlenül se kerüljön szóba.
ezt én is hasonlóan éltem át..
tavaly áprilisban veszitettem el a kisfiamat..
mindenki azt mondta,hogy nem lett volna egészséges,ha életben marad...de..sovány vigasz volt...
utolso kérésként megengedték..hogy mellette lehesek..fogjam a kezét...némán álltam,a fájdalomtol orditott a lelkem....
mivel nekem sem volt szivem otthagyni...hogy hamvasszák...nos..a temetés..
két világ határán történt..menni akartam én is...szállni a gyermekem után..de...maradnom kellett a néma gyász kimondhatatlan fájdalmát magamban hordozva...
Én a temetésen már sírni sem tudtam...
Úgy álltam ott,mintha nem is a testemben lennék.Nem tudom megfogalmazni,de szerintem a drogosok érezhetnek hasonlóan.
Egyik percben azt éreztem,hogy szeretnék mielőbb túl lenni az egészen.Másik percben pedig úgy,hogy ,ha ráteszik a koporsó tetejét,soha többé nem láthatom....
Én tudtam,hogy haldoklik a fiam.Próbáltam készülni rá....:(
Hát igen!Ilyenkor mi a legjobb????
Azt tudom,hogy mi a legrosszabb!
Amikor kerülik az embert,mintha leprás lenne.Persze tudom,hogy azért,mert nem tudnak mit mondani.....
Ilyenkor az ember összeroppan,ha erre még plusz rájön,hogy az ismerősök elfordulnak,na az végzetes lehet.
A másik,amikor lekicsinylik a dolgot....
A szokásos szöveg:
*ugyán már,hát beteg volt!
*jobb így neki!
*Már nem szenved!
*Nekem is halt már meg szerettem!
*Van másik gyereked,miatta nem szabad szomorúnak látszanod!
Ezek azok a szavak,ami ugyan igaz,de akkor,mintha egy kést szúrtak volna belém.....
Igen is gyászolni kell,mert az elnyomott gyász később visszaüthet.Akár évek múlva....
Nagyon megértlek. Nekem a legrosszabb a temetés volt, az még egy újabb traumaként ért a veszteség mellé. Jobb lett volna másképp, csendben, szűk körben...Jobb? Az sem lett volna jobb, de talán nem ér olyan traumaként az egész. Mindig is úgy gondoltam a temetésekre, mint egy tortúrára. Persze, értem, kell, hogy valóságos legyen a felfoghatatlan, ahogy írták valahol, de akkor is, szörnyű, kegyetlen dolog így, ahogy most van.
És természetes, hogy mindenki átérzi Rózsa helyzetét aki ide ír, szerintem tökéletesen egyetértünk. Csak azt mondtam, hogy ilyenkor milyen egyedül tud lenni az ember, a rengeteg valós és igazi jóakarat ellenére is.
Nagyon szépen megfogalmaztad itt és a másik hsz-nél is!!!!!
Mindenki elvesztése nagyon nagy fájdalom, de min más-és más.....sőt mindenki másként éli meg.....
De mikor a gyermekünket veszítjük el, legyen az pici vagy bármennyi éves az a lehető legnagyobb fájdalom......
Nekem ezt 19 boldog év után kellet megélnem....ezért írom azt pár szóval....
"az élet megy tovább, de a szívem fele az folyamatosan vérzik ..............
és így igaz az együttérző szavak azért jólesnek a vérző szívnek........
Tudom a mi Rózsánk is így lesz ezzel!!!!!!
Nagy ölelés Rózsának és mindenkinek aki együtt érez velünk!!!!!
Vessetek meg, de én főleg ezért nem akartam temetést a fiamnak. Itthon van a kertben eltemetve, mi csak a hamvait tudtuk hazahozatni, mert Németországban halt meg.
Szűk családi körben temettük el, de így sem voltam képes azonnal eltemetni....3 év kellett hozzá! Addig itt volt mellettem.
Iszonyatos, még most is belegondolni, hogy többet nem látom. Tudod mi az ami mindig eszembe jut?...a keze....látom, érzem a kezének minden porcikáját.
A "részvétnyilvánítókat" meg meg sem hallgattam annak idején, mert tudtam, hogy nem őszinték.
Itt, akik tudják mi történt és részvétüket nyilvánították, ő róluk tudtam, tudom, hogy igazán így éreznek!
Akik ide írunk Rózsának és Rózsáért, azok mindannyian átérezzük a fájdalmát, mert a naplója alapján ott voltunk vele minden mozdulatában!
Itt mi őszintén mondhatjuk, hogy nagyon sajnáljuk!
Sziasztok!
Én is gyújtottam.
Őszinte részvétem Rózsa :(
<a target='_blank' title='ImageShack - Image And Video Hosting' href='http://img824.imageshack.us/i/gyertyanagy.jpg/'><img src='http://img824.imageshack.us/img824/9307/gyertyanagy.jpg' border='0'/></a>
én is gyújtottam naplómban
A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!
Manócska nyugodj békében .
További ajánlott fórumok:
- Gyújtsuk meg együtt az első adventi gyertyát.
- Ti elvinnétek a 7 hónapos babát magatokkal a temetőbe gyertyát égetni?
- Amikor egy Anya a végsőkig elmegy gyermekéért
- Amikor egy Anya a végsőkig elmegy gyermekéért...(folytatás)
- Tudtok olyan regényeket, ahol az anya meghal a gyermekéért?
- Gyújtsunk gyertyát halottainkért