Gyermeket szeretnék...de mire? Akinek nincs munkája az mire is tudna vállalni egy kisbabát? Szerinted? (beszélgetős fórum)
Én se olvastam nagyon vissza, de egy biztos: soha nem lesz ideális idő, helyzet a baba vállalására. Ez az én tapasztalatom 2 gyerek után, meg az ismerőseimé, akiknek szintén van gyerkőcük. Gondoljatok bele, hogy nem csak a várásnál adódnak rossz helyzetek, hanem akkor is, ha bölcsisek, ovisok, iskolások... Gond mindig van/lesz.
Ha csak a munkán múlna a gyermekvállalás, nagy bajban lenne az ország népesedése...
Nem kell várni túl sokáig a babával, mert egyszer csak arra kelünk fel, hogy kicsúsztunk. ( Ilyen ismerősöm is van.) Amilyen szeretetet tud adni egy baba, az pótolhatatlan.
Nem olvastam el az egész topikot mert a vége felé már nagyon eltértek a tárgytól, átcsaptak az indulatok személyeskedésbe.
Viszont az alapgondolat engem is elgondolkodtatott.
Hasonló cipőben járok: babát szeretnénk, viszont az anyagi hátterünk nem éppen ideális egy babának. Főleg úgy, hogy fiatalként elterveztem, hogy akkor lesz gyerekem, ha majd dolgozom, sokat keresek, mindenből az újat tudom megadni neki, stb. stb. Na hát ebből szinte nem lesz semmi sem. Nincs saját lakásunk, albérletben vagyunk, ahol még külön szobát sem kap. Persze, majd nagyobba költözünk, ha találunk a környéken valami olcsót. Azt, hogy miből fogom megvenni neki a dolgait, nem tudom. Így is mindig tartozom (igaz, csak a családban és nincs hitelünk - szerintem ez nagyon fontos kérdés), de úgy vagyok vele, hogy ezt majd akkor megoldom. Ha le kell valamiről mondanom, majd lemondok.
A munkámat viszont nem szívesen adnám fel. Nincs az a lehetőségem, hogy elmegyek 3 évre, majd ott folytatom, ahol abbahagytam. Kezdhetnék mindent elölről, szinte nulla tapasztalattal.Így szeretnék hamar visszamenni dolgozni. Az a lehetőség, hogy más megy el helyettem gyesre, vagy babysittert fogadok. Az előbbi jól hangzik, de mégis kit kérhetnék meg rá, az utóbbi meg többet keresne csak rajtam, mint amennyit én keresek.
Szóval ezek miatt a jövőt én sem látom, de úgy vagyok vele, hogy igenis belevágok :)
Én ha akarnám őket most kizárhatnák,mert olyan dolgokkal jöttek, amit más nemtudhat és ez undorító és kész máso előtt bemocskolni, persze annak égjen a pofája aki ezeket írja..én tudom milyen vagyok...a többi me levan pipálva.
Ezek után jobban megnézem kikel beszélgetek!
Egy dolgot, azért szerintem itt beszéljünkmeg gyorsan!
Én nem egy átlag nő vagyok, a párom sem egy átlag férfi..
Mi mindketten sajnos nem vagyunk egészségesek!
innentől fogva szerintemnem kell írni, hogy mik a gondok?
A párom heti két alaklommal dolgozik...és kap valamit de a szociális jutattásokat is csökkentették, sőt én ide be sem vagyok jelentve,mert onnantól bizony a párom sem kapna egy fillért sem.
Én gyerekkorom óta mozgéássérült vagyok sokszor műtöttek, én 20 ezer ftból élek..
tehát nincs mit álmodozzak, hisz tudomnekem duplán nehezebb mint egészséges épp társaimnak!
itt sajnos már kicsit más a téma,mert inkább már szociális témáról beszélünk.
mi nem az a klasszikus pár vagyunk, akik tudnak 100% ban dolgozni tehát nekünk még több segítségre lenne szükségünk.
Én ezzel a lábbal...előre láthatólag nehezebben fogok boldogulni mint más nők!
Én már ahogy növöget a terhesség, nem tudok pl dolgozni, vásásrolni..stb..
Szóval itt szimpla egyszerű életről beszélünk, nem luxusról meg ilyenek.
nekem az állam nem fizeti semmit, se cip, se kezelés, tehát 20 ezerből kell élni!
nem panaszkodni szeretnék,csak hogy egyesek világosabban lássanak, mert látom nagyon halvány a látásuk!
ha olyan helyzet adódna, igenis neki adnám az ételt mint magamnak, egy kis fogyókúra sosem árt..
én így értettem.
Semmi baj nincs azzal, ahogyan gondolkodsz. Ha jól emlékszem, pár hónapja volt egy topicod, ahol írtad, hogy a párodnak van valami egészségi problémája, ha jól emlékszem, talán a tüdeje nem működik egészen?
Én úgy gondolom, abszolút felelősségteljesen gondolsz a család alapításra. Ebben a pillanatban valószínűleg nem kellene teljes mértékben a párodra hárítani a felelősséget, hogy rajt a múlik a család anyagi biztonsága, nem biztos, hogy jót tenne neki a stressz.
Koncentrálj arra, hogy legyen munkád, mert kell az a gyerek. Minden gondolatod arra irányuljon. Ne itt vitatkozz, mert úgyis lesz olyan aki "leoszt", keresd azt a munkát mindenhol, minden pillanatban. Majd meglesz. És a bébi is, ha nem most, akkor majd egy év, két év, öt év múlva. Inkább később, jobb körülmények közé, mint most a nagy bizonytalanságra. Szerintem nem túl funny egy gyereknek, ha még a háromszáz forintos mandarin is elérhetetlen álom.
Én zsíros kenyeren nőttem fel, de nem éreztem, hogy nélkülözök!
de ez a világ más...rohadt egy anyagias valami...minden egyre drágább, a számlák jönnek..csak győzd fizetni...
Minőségi étel?
mit nevezünk annak?
én normális kajákat eszek, de nem tscos gazdaságos élelmiszert veszünk...
Pl az én kontkatlencsém sajnos nem luxus, hanem ez van erre nincs támogatás de én ezzel látok, a látáshoz szükséges!
Ilyenekről nem mondhatok le hisz ha nincs lencsé vak vagyok, és én nem 1dioptriás szemüveget viselnék sajnos...így nekem ez olyan mint a viz....az élethez..ha már itt tartunk...akkor...ezekrúl nem mondok le soha!
neked mi az étel?
Én úgy vagyok, hogy azért meválogatom, hogy mit eszek és mennyiért?
mert van zöldség olcsón, és van zöldség drágán, inkább veszek jó minőséget, amiből mondjuk csak egyet veszek de tudom, hogy az finom volt.
Én mindég mérlegelek!
természetesen,hogy nem szeretnék lemondani semmiről, a gyerek ez nem erről szól,már ne haragudj!
Most, ezt úgy írod, hogy születik egy babád, onnantól kezdve te már nem létezel csak a pici!
Ilyen nincs, a nőnek utánna is kell élnie..
én nem érzem magamat önzőnek, de én nem fogok lemondani semmiről..ha a gyermek kap egy banánt akkor én is veszek magamnak egyet..tehát...olyan nincs, hogy csak a gyerek...mert én is megóhajthatok pl pont azt amit a baba is szeret.
Az már majom szeretet lenne ha csak neki adnék mindent!
Egyformán ha ő kap akkor kapjon az anyuka is és az apuka is..az már már tészta ha pl én neki adom...mert látom, hogy szereti pl a banánt!
ha úgy alakulna, sztem nem érdekelne a pénz...valahogy lenne!
van egy mondás, hogy ahova gondok jönnek rossz így mondani értsétek jól oda jönek a megoldások is.