Gyermeket szeretnék...de mire? Akinek nincs munkája az mire is tudna vállalni egy kisbabát? Szerinted? (beszélgetős fórum)
Minden igaz, amit írsz. Az ember lemond bármiről a gyerekéért. Csak egyre nem gondolsz (valószínűleg azért, mert, mint írod, nincs még gyereked): a gyereknek is rengeteg dologról le kell mondania. Én ezért nem merem bevállalni a másodikat. Novemberben kezdtük az ovit. Havonta 5-7000 Ft a kaja, attól függően, hogy hány napot járt a gyerek. Havonta 400 Ft (nem sok, de néha nincs ennyi sem) az óvodai kellékekre (papírok, írószerek....), hetente kell vinni gyümölcsöt, és ez még csak az óvoda. Hol van a ruháztatás, az itthoni táplálkozás, a játékok, ne adj' Isten, néha egy mozi, vagy más, kultúrprogram. Mindezek nélkül persze lehet élni (élünk is, évek óta), csak nem úgy, mint XY csoporttárs az oviból. És jönnek a kérdések: "Anya, az én kabátom miért nem olyan, mint a ...-é?" "Anya, nekem is lesz új csizmám?" "Anya, mi is elmegyünk majd oda?" És mi a válasz minderre? "Kicsikém, tudod, hogy nekünk nincs annyi pénzünk." És tudja. Korát meghazudtolóan tudja. Olyannyira, hogy ha akar valamit, előbb megkérdezi: "Anya, mikor lesz családi pótlék?" És felkiált az automatánál, mikor leveszem a pénzt, hogy "Van péééééénz!!!!"
Szóval sokmindenről le lehet mondani, és nem kell a gyereket aranyban járatni, de félek, hogy eljön majd a nap, amikor az én gyerekem is nekem szegezi a kérdést, hogy miért nem bírtunk neki jobb körülményeket biztosítani? Még nem tudom, mit fogok válaszolni.
Ettől függetlenül, én is azt gondolom, hogy egy gyereket mindenkinek vállalni kellene, akinek az egészsége engedi. Átformál, más emberré tesz, tanít, nevel. És értelmet ad mindennek.
nagy igazságokat írsz! Teljesen egyetértek!! Erről nincs mit írnom még! Mintha én szóltam volna belőled!
(hasonló helyzetből adódóan)
Szép és napos időt mindenkinek!
Na szóval: ma már kicsit higgadtabban, és a fórumra iróktól elnézést kérve!
Az otthoni helyzetről tudom, hogy nagyon nem jó, és nem tudni, hová tart, feltételezem nem felfelé ivelő az ország helyzete. DE, én változatlanul azt gondolom, hogy akinek eljött az idő, és őszintén, tiszta szivéből gyermeket szeretne, az MINDENT beáldoz ennek. Nem azt mondom, hogy ne egyen az ember, és persze jönnek a számlák is, de mihelyst megszületik egy gyermek (feltételezem, sőt még ugyebár nincs gyerekem, ahogy ezt tegnap megtudhattátok -bár eü-i okok miatt, tehát nem én tehetek róla) onnantól kezdve a szülők élete örök lemondással jár. Csakhogy én boldogan vállalom ezeket a lemondásokat. Elárulom Nektek az okát is: egy méhen kivülim volt, majd utána 3 vetélésem és 2 biokémiai terhességem (ezért volt borzasztó a tegnapi hozzászólás, mert én nem tehetek róla, hogy még nincs). Ebből azért lehet ám gondolni, hogy mennyire vágyunk egy gyermekre.
Felteszek Nektek egy kérdést:
Ha kiderülne valamelyikőtökről, hogy ikreket vár, mit tennétek? Elvetetnétek az egyiket (ha meg lehetne tenni), mondván, hogy csak egyre van pénz, vagy megtartanátok mind a kettőt?
Szerintem nagyon sokan most azt válaszolják, hogy megtartanák mind a kettőt. Persze félve a jövőtől, ami tökéletesen megalapozott félelem lenne. Arról kezdenétek el gondolkodni, hogy miről mondjatok le ugye? De szerintem nem lennétek képesek anyagi okokra hivatkozva elvetetni az egyik babát. Én erről próbáltam tegnap irni (erről is).
Régen sem volt rózsás a helyzet. Nekem sok ismerősöm dolgozott önkormányzatoknál, én magam is dolgoztam. Nem utalgattak ám csak úgy ki lakásokat. Voltak szociális pályázatra félre tett lakások, amiket meg lehetett pályázni, egy olyan kérdőivet kitöltve, amin indokolni kellett a pályázás miértjét is. Majd kimentek környezettanulmányra, hogy ellenőrizzék, valós alapon fekszik-e mindaz, ami a kérdőiven volt. S bár legalább voltak szociális alapon pályázható lakások, nem osztogatták ám őket puszira. Leginkább azok kapták már akkor is, akik úgymond csókosak voltak. Tudom, mert vagyongazdálkodási osztályon dolgoztam. Na és ismerősöm, amikor bement a kerületi önkormányzatához (3 gyereke van, az albérletét akkor mondta fel a tulajdonosa, tehát az utcára került volna), úgy kirúgták, csak lesett. Azzal indokolták, hogy nem megalapozott az igénye a lakásra. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy az otthoni helyzet már jó ideje rossz. A sokak szerint átkosként minősitett kommunizmusban azért legalább annyi volt, hogy valóban mindenkinek volt munkája, sőt, ahogy valaki irta is, kötelező volt dolgozni. Én mindezek tudatában is az elsőt az életemben a gyermekáldásnak tartom, és azon vagyok, hogy egy életen át lemondhassak minden olyanról, ami nem igazán fontos ahhoz, hogy létezzek.
Hát az szélsőség. De valóban le vagy maradva, mondjuk egy egyetemet végzetthez is.
Mi kábé egyidősek vagyunk. Én se kapkodtam el.
Hát nagyon nehéz a kérdés, amit írsz. Nem is tudom, mit tennék.
akiknek nagy szájuk volt hallgassák meg a rádiós felvételt!
mert nagyon benne van a fórum témája!
Kiszámíthatóság!
Eltarts
Nyugaton a bébiszittert az állam fizeti!
Hoppácska!