Gyereknevelésben az arany középút kivitelezhető? (beszélgetős fórum)

sztem akinek jok az antennai a gyereke fele, es van erzeke a gyerekneveleshez, emlekszik meg h ot mik zavartak kamaszkoraban, akkor annak konnyebben megy.

aki mas vilagbol jott, mas tarsadalmi szokasokbol, annak nehezebben.

en azt mondom csinald ahogy erzed, ne foglalkozz senki velemenyevel ;) a gyerek ugyis tukrot tart eled, fogod tudni merre valtoztass ha kell ;)

sok sikert :)

Hibakat elkuvetunk, de mondd meg, es kijavutjuk.

Ennel tobbet nem lehet tenni.

Problémamentes gyerekem volt. Nem volt mit tiltani, nem kellett korlátozni. Tudom ritka az ilyen. Szerintem attól függ, milyen intelligenciával születik a gyerek.

Sokan gondolják olyan lesz a gyerek, amilyenné nevelik vagy amilyen mintát lát. Tévedés. Én sosem akartam a szüleimet mintázni. Szeretet nem kaptam, a nevelés a pofonnal és a nadrágszíjjal volt egyenlő. Mikor elkezdtek verni, abból tudtam hogy valamit nem jól csinálok. A verés addig ismétlődött, amíg nem jöttem rá mi nem tetszik nekik. Én más anya voltam, és a gyerekem is másmilyen. Én semkinek a megírt módszere szerint sem neveltem a fiamat. Csak szerettem. És szeretem most is. Most 44 éves és teljesen jó még mindig a kapcsolatunk. Azt gyanítom, ez már így is marad. :)

Nem megy könnyen, de törekszem megtalálni az egyensúlyt. Próbálok következetes lenni, szabályok szerint élünk. De változik az ember, pár éve egy adott szituációról még úgy gondoltam, hogy az a helyes, aztán most, hogy benne vagyok egy kamasszal, már látom, hogy nem is biztos, hogy igazam volt.

Szóval rugalmasság és szabályok, szerintem ez a kettő nagyon fontos, ezt mindenki magához, és a gyerekeihez igazítva alkalmazhatja.

Nem tudom, hány éves a "gyerek", de szerintem ez a legnehezebb. Én sosem voltam igazán szigorú anya, de a keretek/elvárások mindig megvoltak, amit tartani kellettek. Pl. nem kellett minden lépéséről beszámolni, de ha azt mondta, hogy x órára hazaér, olyan nem volt, hogy ne jelezte volna, ha nem ér addigra haza, nekem ez volt az egyik legfontosabb, hogy tudjam, hogy megvan, és ne aggódjak.

Én mindig abban hittem, hogy kell a gyereknek szabad teret adni a megfelelő korlátokkal, ahogy az életben is van. Ezzel szerintem felkészíted, hogy nagy átlagban nem azt csinál később sem, amit mindig szeretne, hanem vannak feladatok/kötelességek.

Szerintem a társadalomnak és a leendő párjának is szívességet teszel azzal, ha nem hagysz mindent rá, még akkor is, ha ma a gyerekeknek konkrétan mindent lehet...

Dehogy megy könnyen!

Egyre nehezebb ahogy nől.