Fiú gyerek (beszélgetős fórum)
Azért fogadják el, mert így működik az élet. A szülő teljes szeretetet és figyelmet kap addig, mig a gyermek ki nem röpül a családi fészekből.
A gyermekeket el kell engedni, hogy saját életüket éljék. Tanuljanak, szórakozzanak, barátkozzanak, házasodjanak.
Persze, ismerünk mindannyian legalább egy olyan anyukát, aki szándékosan nem az önállóságra neveli a gyermekét és ezzel ömző módon egy életre magához láncolja.
Nem való az anyaság mindenkinek.
Ha egy gyereknek mindig első az anyja, hát élj az édesanyádnak. Nincs ezzel gond, ha felismered.
Azt akarod???
Figyelj, ez nem kívánság műsor. Ami lesz az lesz!
Lényeg, hogy egészséges legyen.
Amúgy majd a gyermek neveléseden sok fog múlni.
Sok múlik rajta, milyen kapcsolat alakul ki köztetek.
Nem lehetsz önző, sem fiúval sem lánnyal.
De bizony! Az élet előrefelé megy!
A fiadnak új élete, új családja és gyerekei lesznek!
A Te dolgod, hogy megértsd és segítsd őket ebben!
A menyedet is!
Mert különben rossz anyós leszel és egyedül maradsz!
Szerintem borzasztóan önzően állsz a dologhoz...
Egy nő mindig fontosabb, ebbe nyugodj bele, kivéve ha a fiú egy elkényeztetett anyuka kedvence...
A szarna rád, és hogy valaki más fontosabb, nem ugyanazt jelenti, de ez leginkább az anyán múlik, ha rátelepszel, akkor mielőbb szabadulni próbál, és feléd sem néz...
Nálunk is a férjemnek fontosabbak vagyunk, mint a szülei, de ez nagyon nem jelenti, hogy velük nem foglalkozik.
Nekem is fiam van, a barátnője meg olyan, mintha a lányom lenne, néha közelebb érzem, mint a saját fiamat.
Teljesen gáz vagy!
Bármennyire szomorú, az a természetes, hogy az ember eltemeti a szüleit.
Igen, neked kell előbb elmenni, nem a feleségének.
Bár ezzel a gondolkozással jobb, ha nem vállalsz gyereket.
Se fiút, se lányt.
Bocsáss meg, de ez hülyeség. Miért szarna rád? Úgy nevelted? Erre tanítottad?
Fogadd el, ahogy már irták, hogy a házastárs és a saját gyerek prioritást élvez, ez mindenkinél így működik. De ez nem jelenti azt, hogy rád "szarna".
A halállal kapcsolatban: az ember előbb-utóbb elveszíti a szüleit. Ez az élet rendje. Tehát nyilván könnyebben megbékélünk a szüleink halálával, mintha a férjünket/feleségünket, vagy Isten ne adja, a gyerekünket veszítnénk el. Ez utóbbit nem is tudom, hogy lehet ép ésszel kibírni.
Miért szarna rád? Az anyja vagy. Jó esetben az ember fia és a lánya sem szarik a szüleire.
Szerintem engedd el ezt a hülyeséget és nyugodj meg.
Ez nem igaz, nem akarlak megsérteni, hogy hülyeség. A házassággal nem szűnnek meg a korábbi családi kötelékek.
Én többször kötöttem házasságot,minden férjem rendkivül " anyás " volt ( nem emiatt váltun k el ), én ennek rendkivül örültem, több időt tölthettem én is a szüleimmel, ill. fordithattam magamra. Mindkét részről természetesnek vettük. Ha a fiam egyszer megnősül, én is elvárom. Fel sem merül, hogy a házasságkötése időpontjától számára én nem létezem, csak a felesége,
A népies mondások nem az erősségem, de sosem hallottam, mégcsak hasonlót sem. Inkább azt, hogy a fiú
inkább anyás, de ez sem hihető.
Először is, nem te határozod meg, hogy fiad, vagy lányod születik, úgyhogy ez kipipálva.
Másodszor vedd tudomásul, hogy ha a gyerekünk megházasodik, akkor neki a férje/felesége lesz a fontosabb és a saját gyerekei, nem pedig mi, a szülők.
Ez természetes és így van nagyon jól.
Velünk is ez történt fiatalon és nyilván veled is, másokkal is.
Azt se felejtsd, hogy a gyerekünk mindég a gyerekünk marad és úgy szeret bennünket, mint ahogyan a szülőt szeretni kell.
A házastársát meg egészen másként, őt szerelemmel. A kettő nem ugyanaz.
Ne legyél féltékeny, értsd meg őket, örülj a boldogságuknak és akkor nem veszíted el őket.