Férjnél vagyok, de más férfira vágyom (beszélgetős fórum)

Hát ti már rég nem nyomjátok el az ösztönöket, legalábbis én nem nevezném így, ha a kollégám (csak férfi van egyébként) homlokon csókolna, és simogatna, és felhívna, hogy kezd belém szeretni.

Ha valóban el akarod kerülni, akkor felmondasz, és mész máshova, úgyis csak pár hónapja vagy ott.

Ez az egyik része, de hogy én nem maradnék egy olyan emberrel aki napi szinten üvöltözik velem, az biztos. Gondolom még fiatal vagy, nincs gyerek most van idő keresni egy olyat, aki jól bánik veled.

A "nem történhetne semmi köztem és egy házas férfi között" részen is már rég túl vagytok, de én speciel emiatt nem ítéllek el, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor ez nem számít, és hát azért mert mindkét ember házas, nem biztos, hogy egymásnak vannak teremtve, sok olyat láttunk, hogy elvált mindkettő és boldogan, kivirulva élnek valaki mással. Hogy ehhez mi az a löket, ami kell, talán egy kolléga, aki megmutatja milyen a másik, persze közel sem biztos, hogy olyan főnyeremény lenne, ha együtt lennétek, mert a "tilosban" mindig van valami extrém izgalom, és várakozás...

Engem mindig az érdekel az ilyen történetekben, hogy miért kellet összeházasodni valakivel, ha nem vele akar valaki élni?

1 évig volt idő a házasság előtt megismerni a másikat, nem tudom elhinni, hogy nem volt elég, és azt sem, hogy abban az 1 évben más volt, mint ami a következő 2 évben.

És hát egy nős férfi, akinek kicsi gyereke van. Pont sikerült egy olyat találnod, akinek picsoghatsz...

3 méter távolságból nehéz hátat simogatni, puszit adni homlokra.

Egyébként ebben semmi rosszat nem látok, és abban sem, amit mondott (kezdek beléd szeretni).

A lényeg ebben a kezdek! Ami miatt neked valóban meg kellene tartanod a 3 méter távolságot, nem bátorítani, stb.

Biztos te is bedőlsz annak, hogy manapság csak az az ember boldog, aki megcsal, meleg, hármasban csinálja, stb., pedig nem így van.

Azt gondolom, hogy mindegy mit írunk itt, a döntés úgy is a tiéd és szerintem kíváncsi sem vagy nagyon a véleményekre (ki és mit tenne)...

Emberek vagyunk, uralkodunk magunkon.

Már aki...

Ösztön...

Csinálj amit akarsz!

Nem vagy hűséges.

Talán segít ha tartósan a másik nő helyébe képzeled magad.

Bár ha ez a férfi kikacsint akkor lesz más ha nem te.

De ez ne nyugtasson meg.

Kecsegtető az új szerelem. Viszont a hétköznapok problémái azt is ugyanúgy meg fogják ölni. Egy kapcsolat sem marad életben ha nem gondozzák. Ellenben minden házasságot tönkre lehet tenni veszekedéssel. Ha ugyanazt a kedvességet, megértést, gyengédséget mutatnád a férjed felé, mint amit most egy másik nő férje felé, akkor a párod újra beléd szeretne, és újra meghitt és boldog lenne a házasságod.

Meddig lehet elnyomni az ösztönöket?

Azért nem vagyunk állatok, hogy megbirkózzunk az ösztöneinkkel. Különben az elemi vágyak úgy rángatnának minket zsinóron, mint egy bábot. Mindig jön egy újabb fellángolás, és ha mindig utána megyünk, akkor sok rövidtávú kapcsolatban lesz részünk.

Hagyod, hogy hazavigyen, simogat stb. ez nem éppen 3 méter távolság... jobb ha elfelejted és nem a további problémákat keresed.

A férjed sokat dolgozik, nyilván ezért feszült. Úgy tűnik az sem esik jól neki, hogy cseszteted abban a kis időben amíg otthon van. Neked pedig több segítség kellene. Sajnálom. Egyikőtöknek sem könnyű.

Egy biztos. Ez a házas férfi nem old meg semmit. csak nagyobb lesz a szar. Eddig csak "hétköznapi" gondjaitok voltak, ha összejönnél vele lenne sok más egyéb gond is.

Valahogy próbáljátok megoldani a hétköznapjaitokat. Együtt biztos menni fog. Figyeljetek a másikra.

Talán gondolj arra, hogy az ember nem ösztönlény. Gondolkodik. Ha a férjeddel valóban csak annyi a probléma amit leírtál és veled is, és a helyedben lennék, én próbálnám lecsökkenteni az otthoni feladatok mennyiségét. Pl. a garázsépítéshez hívnék segítséget. Megfizetném. Ha túl nagy a kert, már pedig tudom hogy túl nagy mert nekem is volt munka mellett kertem, háztartásom, ha nem megy, nem kellene az egészet művelni, vagy végső esetben semennyit. Tudom hogy nagyon jó az otthon termett zöldség-gyümölcs, de a kapcsolat nem mehet rá. A férj meg ha alig van otthon, biztos hogy nem szekálnám az otthoni feladatokkal. Örülnék ha pihen, és lesném minden kívánságát, mert értem is dolgozik.

Nem tudhatod hogy a munkatársad hogy viselkedik otthon, és hogy viselkedne veled. Meglehet azért keres külső kapcsolatot, mert otthonról szabadulna. Úgy ahogy nincs rád írva az otthoni feszkó és hogy hogyan viszonyulsz a férjedhez, munkahelyen ő sem mutatja ki ezt. Sőt aki ismerkedni akar, igyekszik kifelé a legszebbet, legjobbat mutatni magából, főleg ha menekülő utat keres. Mennél nagyobb a gáz otthon, annál inkább így van.

Nőjél fel, és próbálj mögé nézni a dolgoknak. És nézzél magadba is, mert egy kapcsolat megromlása mindig 2 emberen múlik. Pont mint a boldogság is.

Sziasztok!

Három éve ismerkedtem meg a férjemmel, két éve vagyunk házasok. Tavaly nyáron elvesztettem valakit, aki nagyon közel állt hozzám. Ezt azóta sem tudtam feldolgozni, azóta is minden pillanatban iszonyatosan hiányzik, aminek következtében instabil vagyok lelkileg.

Úgy alakult az életem, hogy néhány hónapja munkahelyet váltottam, ahol megismerkedtem egy férfival. Első látásra szimpatikus volt, és sajnos ott tartunk, hogy akaratlanul is reagál a testem a hangjára is. Többször haza vitt, de sosem hívtam be, és munkában is alapvetően megtartottuk eddig a három méter távolságot. Az utóbbi időben azonban egyre többször előfordul, hogy "véletlenül" megsimogatja a hátam, a karom, vagy éppen megpuszilja a homlokom, és ezek az apró mozdulatok nagyon jól esnek.

A férjemmel a házasságom nem működik megfelelően. Nagyon hirtelen ember, apróságokon is felmérgeli magát, olyankor ordibál, tör-zúz, ami a keze ügyébe kerül. Van olyan időszak, amikor ez mindennapos. Másrészt nagyon próbálja megteremteni nekünk az anyagi biztonságot, így rengeteget dolgozik, sokszor hétvégén sincs otthon. Így feszült, fáradt, morcos. A hétvégén közölte többek között azt is, hogy sokszor kedve sincs haza jönni, mert egyfeszt piszkálom, amiért nem csinál otthon semmit. Ami egyébként részben igaz is, de nem tudok mindent egyedül megoldani, hiába is próbálom. Kertes házban élünk, én látom el az összes állatot, csinálom a kertet, de a garázs építésében pl. kértem segítséget, amit azóta sem fejezett be (nyilván kiborultam emiatt).

Nem tudom, hogy mit tegyek. Amikor csendes, nyugodt éppen az életünk, nem kérdés, hogy szeretném rendbe tenni a házasságom. Amikor azonban ordítozások közepette indulok reggel dolgozni, akkor szó szerint alig várom, hogy a kollega beérjen, és végre biztonságban érezzem magam mellette.

Kétségek között vagyok. A napokban a férjem az ügyeleten kötött ki, ameddig én otthon sírtam, féltem, hogy elveszítem.

A dolog pikantériája, hogy a munkatársam is házas, egy kicsi gyermekkel. Elmondása szerint nem csalta meg eddig a párját, azonban tegnap este azzal hívott fel, hogy kezd belém szeretni.

Először kategórikusan elutasítottam a közeledését (annak ellenére, hogy a vonzalom iszonyatosan megvan), mert sosem léptem félre, de ha szingli lennék, akkor sem történhetne semmi egy házas férfi és köztem.

Mit tennétek? Hogy lehet ezen túllendülni? Meddig lehet elnyomni az ösztönöket?