40 évesen nem vagyok férjnél és nincs gyerekem, mégis... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
"A családosok beszónak a gyermekteleneknek, a férjezetlenek meg leszólják azokat, akiknek gyerekeik vannak. "
Általában az előbbi igaz ...
Azokat, akiket az utolsó bekezdésedben említesz nem nevezném szingliknek. A szingliség egy választott életforma nem pedig egy "egyedül maradtam, mert nem kellek senkinek" kategória.
Az igazi szingli nem siránkozik barátok, társaság után, mert van neki. Sőt! Általában nagy társasági életet élnek, mert van idejük magukra, a barátaikra.
Megviselt az élet.. Maradjunk ennyiben. Én már rég elengedtem az olyan dolgokat, mint család.
.
Azt nem tudni
Milyen betegség?
Mondjuk az nem lenne életszerű, hogy heti több fórum nyílik arról, hogy Jajj, de elégedett és boldog vagyok házasként. Ahogy olyan gyakran arról sem nyílnak, hogy szingliként milyen boldog vagyok.
Ellenben arról elég gyakran nyitnak fórumot, hogy hogyan legyek boldog, ha nem kellek senkinek?, hogyan tudnék ismerkedni?, gyereket szeretnék, de nem találok pasit, stb. Tehát a szingliség sem fenékig tejfel.
Biztosan vannak olyan házasságok amik jól sikerültek,kiegyensúlyozottak.Persze minimális probléma biztosan van ott is,de hát hol nincs.Viszont nagyon sok családban ott van a boldogtalanság a "csak azért maradjunk együtt mert közös minden" dolog.
Van aki tényleg vágyhat sok gyerekre mert annyira család centrikus.Viszont mások vagyunk és miért kéne mindenkinek így éreznie.
Nem vetem el,hogy párkapcsolatban legyek,de csak olyannal szeretnék max,akivel nagyon jól érzem magam.A társadalamon elvárása pedig csak úgy nem akarok senkit magamnak.
Mert ha nekik sz@r, neked se legyen jó.😀
Sokan, akik férjhez mennek, bevállalják a gyermekeket + ház, hitel, stb... aztán jönnek a panaszok.
A gyermek/gyermekek mellett elveszti önmagát, nincs ideje semmire (főleg magára nincs). Menjen vissza dolgozni vagy szüljön még egyet? Az apa nem képes a szennyesét egy helyre rakni, elvesztette a munkáját, nincs szex, váljak/ne váljak? mert van a munkahelyen egy pasi, aki mosolyog rám...
Sose bánd, hogy ezekből kimaradtál!
Én sem voltam hajlandó soha ezeket a nyakamba venni. Így is teljes az életem. Azt nem tudom, hogy boldog vagyok-e, de nyugodt, kiegyensúlyozott az életem és annyira kell másokhoz alkalmazkodnom amennyire éppen szükséges. Nem mások határozzák meg az életemet.
Lehetséges.
Én valahogy nem foglalkozom senkivel sem,ki hogyan él vagy kivel él.
Igazából én szeretek így élni,kötetlenül.Nem tartom kizártnak,hogy párra találok valamikor.Voltak is is.Csak valahogy oltan férfival nem sikerül találkozni,akivel szívesen megosztanám az életemet.Nem is keresem,mert nem lételenem.Sokat csodálkoznak rajta,mert szépnek mondanak.Sokaktól hallom,hogy "menj férjhez,kell gyerek,ez az élet mindenkinek".
Hasznosan telnek a napjaim és bár szeretek egyedül lenni,sokat eljárok otthonról,rokonokhiz,barátokhoz.
Nekem sincs lányom, se fiam,
pedig a rengeteg minden kire marad, nemtom....
Ilyen a zÉlet,,
Neked továbbra is jókat!
További ajánlott fórumok:
- Most derült ki, hogy PCO-s vagyok. Ki tud róla valamit? Lehet még gyerekem?
- Tehetetlen vagyok a hisztis gyerekemmel szemben
- Köteles vagyok e zsebpénzt adni a kamasz gyerekemnek?
- Elvehetik a gyerekemet csak azért mert rendetlen vagyok?
- A gyerekem kamasz és én vagyok a rossz ..nálatok is igy van ez?
- Kisbaba mániám van! Nagyon vágyok egy újabb csöppségre, de már van 3 gyerekem!