Félrelépésem története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Félrelépésem története
OK.OK.OK.
:-)
Nem.
Nem vesszük természetesre.
De álszentség lenne azt állítani, hogy meglepődöm és gyors egymásutánban 5-ször keresztet vetek, ha ilyet hallok.
Én nem tudom, hogy megcsalt-e a férjem az elmúlt nem kevés év alatt.
Bízom benne, hogy nem.
Ha megtette, akkor úgy tette, hogy nem vettem észre, nem éreztem meg.
Azt sem mondom, hogy ha megcsalna, akkor megérteném vagy meg tudná magyarázni.
Nem tudná.
Repülne, mint a szél :D
De, ugyanakkor saját magunkkal szemben elnézőbbek vagyunk...jó, csak magamról beszélek...
:)
Azt hiszem én is feladom:)
akkor én is leírom még 1x hátha nem voltam elég világos.
sem a megcsaltak, sem a megcsalók táborát nem gazdagítom.
ettől függetlenül, minden ember életében jöhet vmi, amire később nem lesz büszke.
Pont ugyanígy gondolkodtam az életről, míg rá nem jöttem, hogy bármit teszek akkor is az ilyen emberek vesznek körül. És belefáradtam a csalódásokba.
És igazad van, mindig utólag derül ki, hogy elcsúszott a számolás, ellenkező esetben is.
Nah de mindegy attól szép a világ, hogy mindenki másképp lát dolgokat, túl unalmas lenne ha nem.
Nem.
Nem.
Nem.
Pont azt mondtam, hogy még véletlenül sem szeretnék senkit sértegetni egy arctalan fórumon, ezért inkább nem is írok semmit, mert, ha vki nagyon akarja bármit (rosszat) belemagyarázhat.
Szerinted egyébként egy félrelépes hogyan lehet "nem gusztustalan"?
Van "szép" félrelépés is ?
Ez jól hangzik, és egyetértek.
De Neked ebből a cikkből az jött le, hogy az író elkövette a hibát, majd továbbjutott?
Én attól félek, újra megteszi, mert nem érzi a súlyát a dolognak.
Amit másért teszek, illetve nem teszek, az nem kell, hogy a viszonzás mértékétől függjön. Szerintem ez az alapvető szemléletbeli különbség köztünk.
Az én személyes tapasztalatom, hogy amikor már nem azért teszek valamit, mert az másnak jó, hanem azért, mert nekem jó, hogy adok, onnantól olyan emberek vesznek körül, akik ugyanilyenek.
Normális, hogy az egyén van előtérben bármely élethelyzetben, önmagunkat feladni a másikért, nagy butaság lenne.
Ne azért ne csaljak, hogy Őt ne bántsam, hanem azért, mert ezzel magam is bántom. Ennek következménye az önvád, a bűntudat. Mérlegelni kell, hogy megéri-e? Ha nagyobb a nyereség, akkor legyen. Csak általában utólag derül ki, hogy elcsúszott valahol a számolás.
Nagyon fiatal igen,40 éves kétgyermekes, tisztességes családanya vagyok.
Mit tudnál sértésnek írni? azt tisztességgel nevelem a két gyermekem, és 18év házasság alatt nem csaltam meg a férjem ,holott lett volna számtalan alkalmam. Nem azt mondom, hogy ha valakinek hiányzik az életéből valami, és üresnek érzi azt ,akkor ne lépjen,de ne így ilyen ocsmány módon. Gusztustalan egy nőtől,ugyanúgy mint egy férfitől.Hányingerem van az ilyentől.Ellehet válni, nem kell a másikat megalázni, becsapni!!!!!!
Sziasztok!
Akkor itt mindenki(kivéve aki nem) természetesnek venné azt is ha őt csalná meg a párja?
Nagyon könnyedén vesszük ezt a témát...el se akarom hinni hogy ez a való életben is már ennyire természetes dolog. (?)
Amellett hogy hűséget fogadunk egymásnak, bizalmat is adunk...és ez érte a hála? Tényleg manapság ennyit ér egy párkapcsolat/házasság?
Mindemellett persze nem mondok véleményt... mert nem szoktam ítélkezni... de azért ledöbbentem a hozzászólásokon.
Értelemszerűen, ha vállalta a sztoriját, tudnia kellett, hogy nem mindenki fog tapsikolni.
Nem török pálcát senki felett, itt vélemények ütköznek csak.
igazad van.
inkább éljenek azok a nők életük végéig magányosan, a jól megszokott semmiben, mintsem, hogy egy kis élvezet is jusson nekik.
áááááááááááááááá felháborító!
nem szégyellitek magatokat?
ti, akik még buzdítjátok is egymást egy kis gyönyörre?
micsoda fertő!
megyek, rágyújtok egy cigire, hogy ne itt füstölögjek!:-)
Az, hogy a férje milyen, csak az Ő leírásából tudhatjuk, ugye? Nincs itt a másik fél, hogy meghallgattasson.
A másik, amiért lehet, hogy engem köveztek meg, az, hogy ez viszont akkora fokú önzőség, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.
Érthető, hogy miután a gyerekek elérnek egy bizonyos kort, és az anya-funkcióból visszaváltozunk nővé, nagyobb a szexuális igényünk. De maga a szó: "megcsalás" már negatív dolgot jelent. És nem azzal van gondom, hogy megtette, hanem, hogy emiatt egy cseppnyi lelkiismeret-furdalása nincs, vagy legalábbis nem ez érzik ki az írásából. Ha mégis van, elnézést kérek.
Nem a társadalmi morálról beszélek, inkább a saját erkölcsi határainkról.
Szerintem nem tudhatjuk, mennyire veszi könnyedén.
Lehet, hogy annyira nem tudta elmondani senkinek, hogy itt mondta el az arctalan tömegnek (arra nem gondolok, hogy ez csak egy újabb fórumindítási kamusztori)...
semmit sem mondhatunk természetesnek, ha így vesszük.
vannak dolgok, amik csak úgy jönnek.
és útközben nem gondolkodunk azon, hogy ez vajon természetes-e vagy sem.
minden ember életében vannak foltok.
jó esetben csak "folt"-ról beszélünk.
amikre nem vagyunk büszkék.
de mint mindenből, a rosszból, vagy a megbánt dolgokból is tanul az ember és remélhetőleg bölcsebb lesz.