Félrelépésem története (beszélgetős fórum)

"Szerintem sokkal többet tettél a házasságodért a félrelépéssel, mintha inkább elfojtottad volna." Persze... Ha már jól összegyűlt az elfojtani való, akkor lépjünk félre, az biztosan nagyon jótékony hatással lesz a házasságra. De előtte talán megérné elgondolkozni rajta, hogy van-e még értelme a házasságnak vagy hogy milyen okok vezettek oda, hogy az adott helyzet kialakuljon. Nem biztos, hogy csak a meg nem valósult szexuális vágy az egyedüli kiváltó ok.

Álszentnek bélyegezni azokat, akik a megcsalást sosem találják megfelelő lépésnek, az azért elég erős... Közel sem mindenki Tartuffe, aki megcsalások nélkül is el tudja képzelni/meg is valósítja a párkapcsolati válságok kezelését.

Első 100 komment után már elfáradt a szemem, így a támaindító cikkhez írok: mindig az hiányzik ami nincs. Ha a szex állati jó lenne férjeddel, akkor hiányozna a külföldi utazás, a bulizás, stb hasonló példák. És ez így van rendjén. Szerintem sokkal többet tettél a házasságodért a félrelépéssel, mintha inkább elfojtottad volna.

Haveroméknál fordítva volt. A lány ez tüzes macska volt, gyerek után meg jött a 2 hetente egyszer szex. Haverom szereti a lányt, de kicsit úgy érzi, át lett verve. Lehet ti is hasonló cipőben jártok csak fordítva. De ez talán a jobbik eset. A sok álszentre meg ne hallgass, tedd meg ami jólesik, de mindig a férjed legyen az első számú pasi! (már ha szereted őt?!)

De velem elég sok izgalmas dolog történik így is, egyéni szükségletektől függ, én ha bizonyos dolgokat ma uncsinak is tartok, más dolgokat meg felértékeltem, így 1:1 szóval most még könnyedén be tudom tartani, hogy ne lépjek.

Nem tudom, hogy 40 évesen nekem is lesz-e kapuzárási pánikom, az összes 40 év körüli barátnőm átesett/esik rajta, én kíváncsian várom az enyémet, és a kimenetelét.

De nálunk talán az is visszatart úgy általában, hogy a férjem idősebb nálam jó pár évvel, és mindig fel tudok rá nézni, mint partner. Viszont nem tudom, hogy milyen lesz a helyzet mondjuk 40 évesen? Fiatalabbat akarok majd, vagy még mindig az érett pasikhoz vonzódom majd (és a férjem ennek mindig megfelel majd, mert mindig egy fokkal érettebb lesz mint én:DDD)

Pontosan, nem egy cselekedetből áll egy ember:)

Amúgy, ha belegondolok, én jól éreztem magam annak idején napi 3x-ival...

Egyébként én tudok szánalmasabb viselkedést is mondani, mint egy ballépés után visszatérni egy férjhez.

Vannak akik évekig hülyítik a férjet, közben évekig szeretőt tartanak és elszedik mindenét és aztán otthagyják és kész. Ezt sokkal szánalmasabbnak tartom, mint egy numerát, aztán visszatérés a normális kerékvágásba

Mennyiség...Minőség... :)

Napi 3x otthonival is lehet úgy érezni, hogy vmi nem jó, ha nincs meg a minősége...Szerintem.

Lehet, hogy az az egy "nem otthoni" ad annyi löketet a dolognak, hogy rájöjjön, min kell esetleg változtatnia. Átgondolja, hogy mi lenne ha elveszítené a férjét stb. és pozitív irányba fordul az életük.

Véleményem szerint addig amíg nem ismerjük a másik felet is, és magát a cikkírót sem, nem kéne ítélkezni felette, és szánalmasnak, vagy bármi másnak titulálni...

Nem egy cselekedetből áll egy ember, itt most kiragadtunk egyet, és ez alapján mondunk véleményt.

Ha arról írt volna cikket, hogy gyereke született, vagy hogy sikerült az államvizsga és diplomás lett, akkor mindenki csak gratulálna neki, dicsérné és jó kívánságokkal halmozná el. UGYANAZT az embert aki megtette amit megtett. Akkor nem volna szégyenletes és szánalmas???

Szóval csak azt akartam mondani, hogy mindenki másképp vélekedik, és máshogy látja, és mindenki írja is le a véleményét, de nem kellene ismeretlenül megkövezni.

persze, így igaz, mindenki ideológiákat gyárt, épp ez a lényeg, érted?

nem tudhatod, hogy ha megtetted volna, milyen lett volna..

csak KÖTVE HISZED..:)

Nahát azért enyhén túlzás ezt állítani!

"csakhogy: akik nem mernek lépni, azokkal soha nem fog érdekes és izgalmas dolog történni, és épp úgy ideológiát gyártanak arra, hogy miért nem léptek, mint azok, akik léptek"

nem talán a megcsaláshoz Ti gyártatok ideologiát?!

Velem nagyon sok érdekes dolog történt anélkül,hogy valaha megcsaltam volna v.kit is.

Ha megtettem volna,kötve hiszem,hogy izgisebb,és teljesebb életem lett volna.Ráadásul emiatt nyugodtan nézek reggelente a tükörbe...

ebben nagyon sok igazság van

de én nem emlékszem, hogy azt állította volna magáról, hogy önzetlen.., épp ellenkezőleg

amit kicsit hiányolok, hogy egyoldalúan közelítetted meg a dolgot, mert hát ott van a másik oldal is

a férj is ugyanolyan önző módon viselkedett, nem tett semmit, hogy javítson a helyzeten, mert neki kényelmes volt így, nem vette figyelembe a másik igényeit

úgy látom, mindig az húzza a rövidebbet, aki többet, mást szeretne, mint a partner

ha megteszi, azért, mert akkor (mindenki maga dönti el mit gondol ide)

ha nem, akkor meg azért, mert mindig benne lesz, hogy vajon mit hagyott ki, miről maradt le..stb

csakhogy: akik nem mernek lépni, azokkal soha nem fog érdekes és izgalmas dolog történni, és épp úgy ideológiát gyártanak arra, hogy miért nem léptek, mint azok, akik léptek

lehet hogy "csak" 27vagyok, de hidd el nekem se fenékig tejfel az élet meg habos torta!

egy valamit tudok biztosan, én nem fogom megcsalni a páromat!

minden tiszteletem az Ővé! eljár dolgozni hogy meglegyen mindenünk, elvállal maszekokat hogy több is lehessen majd...

Mindemellett imádja a gyerekét, és ÉN NEM TUDNÉK TÜKÖRBE NÉZNI!

szóval tudom hogy inkább igyekeznék valami megoldást találni, minthogy a szégyen bélyege legyen rajtam...

Szisztok!

Elolvastam az összes hozzászólást; volt amivel egyetértettem és volt amivel nem, de összességében megérte végignézni minden bejegyzést.

Többen utaltak rá, hogy érdemes elhallgatni az igazságot (jelen esetben a megcsalást). Véleményem szerint az igazat, akkor is el kell mondani, ha fáj. Meglehet az a nehezebb út, de számomra az egyenesebb is. Persze, sok esetben csábítóbbnak tűnnek a hazugságok...

Nem olvastam el én sem a hozzá szólásokat, csak így a vége fele egy-kettőt.

Nehéz döntéseket hozni az életben, de az, hogy megcsalod a férjed, NEM DÖNTÉS. Mi változik? . otthon az unalas szex és néha valami rövidke-lopott-idegen ágyban befekvős-gyors, de izgalmas szex? Mit old meg? Semmit.

Dönteni kell:vagy hideg-vagy meleg. Az igaz meglepetés akkor ér, ha mind két pasast is válasz út elé állítanád. Miről mondanának le érted? Melyik választana Téged? Aki Téged választ, azt válaszd TE IS.

20 évesen 38 éves férfihoz mentem feleségűl.Én se buliztam ki magam, nekem nem is hiányzott. De a " mást megismerni " mindenkit megkisért úgy 40 fele.

Már felnőtt gyerekeim voltak, szabadon dönthettem, és mégegyszer a férjemet választottam. Végig gondoltam, mit kaptam Tőle 20 év alatt. 38 éves voltam, a férjem 56, amikor leültem Vele és megbeszéltem , szervezzük át a házasságot, mert kezdem unni, úgy ahogy van. És közösen megoldottuk.Elutaztunk egy csodálatos nyaralásra, ahol az élet csak rólam szólt, annyi szeretet, figyelmességet, kényeztewtést kaptam Tőle, hogy elég volt a következő évekre. Azt csak mi gondoljuk, hogy a férjeink nem veszik észre, ha kezd a házasság laposodni. Ők is tudják és szívesen működnek együtt velünk.

úristen,ezért feladni egy házasságot,mert vki nincs kielégülve...nem ez a boldogság,hanem csak a boldogság egyik alkotóeleme.nem lehetett volna megoldani a férjeddel ezt a problémát?gyerekekre ki gondol?

ezek szerint a nők se jobbak a pasiknál...:S

és mi van, ha most fordítva történt? eddig volt az "utána", és most jött a mézesmadzag

amilyen játékos ez a sors dolog, én még ezt is kinézem belőle:)))

Ahhoz kepest, hogy idod nem sok, eleg hosszu lett a hsz:)

Szerintem meg igenis kibuliztad, ezzel a szeretot keresokkel, legalabbis valogattal kicsit mielott elkotelezted magad, ezt en neveznem egy jo kis kibuliztam magam-nak!

Egyebkent ugyes vagy vele, hogy elvbol nem kezdtel csaladosokkal, ezt dijazom:) huu lehet hogy en ide oreg vagyok, de nalam meg olyan volt annak idejen hogy a fiu kerdezi a lanyt, hogy: jarunk? (vagy valami ilyesmi...)

:DDDD

Az lehet hogy az ő szégyene, de azt hagy döntse el maga hogy szégyenli e.

Ne süssünk rá bélyeget. Nem ő az első és nem is az utolsó aki ilyet elkövet-követett, csak nem mindenki írja ki magából ilyen módon.

Én nem olvastam el senki hozzászólását, túl sok van és az időm híján sajna!

Kedves Cikkíró!

gondolom tisztába vagy/voltál azzal hogy hideg meleg ér ezzel a cikkel kapcsolatban!

biztos így is van...

Én egyszer voltam 18éves korom előtt diszkóba, akkor is szigorúan rokoni kíséret és felügyelet mellett...pedig szerettem volna elmenni...

Aztán elmentem jó messzire fősulira ott kb 10x elmentem hát diszkónak nem mondható bár annak szánt buliba...és még 2x itthon...amikor azt láttam hogy nálam fiatalabb lány egy szál bugyiba és melltartóba, egyik kezében alkohol a másikba cigaretta-nos rádöbbentem ez a bulizás nem fekszik nekem...

Pasi??? igen 10évesen halálosan szerelmes lettem egy fiúba, majd 15évesen el is értem hogy az enyém legyen :) 5évig voltunk együtt, szép emlék...aztán egy modell pasival hozott össze a sors...

de csalódtam bennük! és így minden férfiban...és én is eljutottam odáig hogy most én szeretném kihasználni a férfiakat, feladtam egy hirdetést azzal hogy szeretőt keresők, megismerkedtem egy csomó férfival és egyre lehangolóbb volt, egyik rosszabb volt a másik után(jelzem nem feküdtem össze mindegyikkel és soha nem az első estén...előbb megakartam ismerni, elvi okokból családos eleve ki volt zárva...)

Aztán ezek között ismertem meg a jelenlegi páromat, egyikünk se gondolta hogy szerelem születik, de így történt...

Szó-szó én se buliztam ki magam, de nem is érzem a hiányát, nem fogom a gyerekkoromra se a szüleimre...

Az életemet én alakítom és ha nehéz nem fogom a páromra, aki lehet a neveltetéséből vagy akármi másból kifolyólag nem annyira vagy sem-menyire sem együttműködő, akkor rávezetem és nem hibáztatom a későbbi megcsalásom okának...

Mi nők vagyunk és igenis úgy gondolom a mi feladatunk a kapcsolatunk az otthonunk rendbe tartása...és igenis a te szégyened az hogy megcsaltad a párodat!

nem csak nálatok lapos vagy unalmas a kapcsolat, nem csak te vagy az aki tesz ellene, mi lenne ha minden nő úgy gondolkodna mint Te? akkor mindannyian csaljuk meg a párunkat????

Máshogy kellett volna viselkedned/ cselekedned!

Kalap cart?

Hat ezert mondom, akkor meg minek erolkodni ha utana a helyzet megbosszulja magat?:)

Az en hozzaallasom inkabb az, hogy kivarom...

Nem megyek keresni a bajt, inkabb kivarom, hatha tortenik valami az en javamra. Talan tul becari vagyok, de szemely szerint sem a magcsalast, sem a szakitast nem valasztanam. Igen, becarisagbol, mert egyreszt a szakitas nekem megfutamodas jelkepe, a megcsalas miatt meg kuvara lebuknek...

Es nem bujdosom ideologiak meg nagy szavak moge, hogy uristen, nem csalnam meg mert nem birnam ki ha mas is hozzam erne meg ilyenek. Nem, egyszeruen nem akarok fajdalmat okozni (mert ugyis visszajonne ram ez a negativitas amit okoznek vele) es nem akarok 5 szep perc miatt eletem vegeig hallgatni, hogy szemet vagyok stb.

Semmi nem könnyű talán. De a legnehezebb a becsületes út :O)

Az élet mézesmadzagokat is küldd :O))

Ha belecsúszunk és nem tudjuk tisztán csinálni, akkor mást is küld utána :)

Szakitani es masfele kavarogni egyfajta arral szemben uszas...

Meg attol is fugg, hogy mit adunk fel egy szakitassal cserebe a bizonytalanert.

Meg ha ez is tunik a "legbecsuletesebb" utnak, azert nem sokan valasztjak, mert konnyu mondani hogy szakitsunk stb. De akinel ott van egy hosszu evek ota fennallo viszony, gyerekek, kozos vagyon, nem fogja megtenni.

Azt hiszem, hogyha az elet kirendelt valamit nekunk akkor hulyeseg kapalozni, ugyis ugy lesz ahogy meg van irva, nem lehet ellene sokat tenni.

Ertem ezalatt, pl ha az van, hogy valaki massal kene lennem, akkor az elet a pofam elott fogja lobogtatni, ha nem akarom latni, akkor is minden ugy tortenik majd, hogy vele leszek. Es pl ugyanilyen, ha van egy megoldando hibam, akkor egy olyan valakivel hoz ossze a sors, akivel ez sikerul. Ha el szeretnek szokni (mert kenyelmetlen), akkor olyan szituba vagyok maris, hogy zsakutcakat talalok:))))

Ha megis megteszem, a kiserlet rosszul sul majd el, vagy a kovetkezo ember akivel osszejovok, tok ugyanolyan lesz...

Szoval ezek csak peldak, de nem olyan konnyu csak ugy szakitani

Az arány is mindegy szerintem, mert akkor sem jogosítja fel a másikat erre a módszerre. Lehet szépen szakítani és utána mással kavarogni :)

Ha valaki tud igazán korrekt lenni, akkor így teszi. Persze ez nem egyszerű, de tiszta :)

Megbocsájtani 2 féle képpen lehet ilyen témába szerintem. Egyrészt azt megbocsájtani, hogy a másik hibázott és nem haragudni rá, de ttől még nem kell vele élni tovább. Másikféle, amikor megértem, hogy hibát követett el és látom, hogy tényleg nagyon megbánta és rájövök, hogy akár én is hibázhatok. Akkor ez is egyfajta megbocsájtás.

Akkor lehet együtt is tovább.