Félek a haláltól. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Majd elmúlik! 🤷🏻♀️
Szoktam én is gondolni rá, de elodázom, mert ez a nap, nem ma lesz. 😊Nem magam miatt aggódom , nem attól tartok, velem mi lesz, hanem azok miatt húznám még az időt, akiknek fontos vagyok.
Ha félsz, az ad egy kis lökést, hogy tartalmasabban élj! Remélem van még rengeteg időd, lehetőséged még sok hülyeséget csinálni!
Igyekezz nem aggódással tölteni a napjaidat! 😘
Jó bocs , másféle a kérdésmondás, ,,,
Elnézést,,
Azfél aki Bűnős,,
Lehet, Csak szerintem....
Én is így vagyok ezzel. nem csak mások terhére nem akarok lenni, de azt a megalázó kiszolgáltatott helyzetet se szeretném megélni.
A kemotherápia alatt megjártam a poklot. Akkor sem féltem a haláltól, csak azt azt hajtogattam mindegy meghalok vagy meggyógyulok, csak ezt amit most érzek, az valahogy múljon el. Semmihez nem tudom hasonlítani azt azt az érzést. Akkor azt hittem ilyen nincs. Mielőtt ezt érezhetné az ember, meghal.
A jelmondatom: "A guruló kő nem mohosodik!"
Tudásomhoz mérten mindent megteszek azért hogy a mozgásképességemet, a szerveim egészségét megőrízzem a végsőkig. Ha lassan épülök le, tudom kontrolálni az állapotomat, és megvan a biztos módszer hogyan fejezzem be hirtelen az életet. Persze ha hirtelen lennék ágyhoz kötött, az gáz lenne. De aki szegény, annak az intézményekben 1, max. 2 hónap alatt elintézik hogy ne tartson tovább a szenvedés.
A haláltól nem kell félni, az olyan, mint ami az életed előtt volt. Nem tudsz semmiről. Csak attól féljünk ami előtte lehet. Az lehet szörnyű is. Ezért az egészségünkért mindent meg kell tenni, mennél tovább tartson!
Déri Jánosnak fent van a neten az utolsó interjúja ami után hamarosan meg is halt. És ő mondott valami olyat, hogy ha meghal, majd tudja, hogy a családján kívül másnak nem fog hiányozni és majd elfelejtik. (Nem jött be amit mondott). És hogy ha kiszállunk az életből, az nélkülünk megy majd tovább. Ami normális, mert hát ez a dolgok rendje. Mert ez ilyen. Az élők élik majd, csak nélkülünk.
Ezért is kellene tartalmasan élni. Meg úgy, hogy a környezet jó szívvel emlékezzen ránk. Volt egy rokon "néni" aki 1950-es években halt meg alig 40 évesen. Annyi storyt, szép történetet hallottam róla, hogy mintha ismertem volna. A sírjához is odamegyek mindig ha a temetőben járok.
Olyan lehet mint egy mély álomtalan alvás. Amikor az ember ébren van, akkor rossz arra gondolni - nekem legalábbis - hogy a halálból már nincs felébredés.
Kicsinyke reményke, hogy hátha van túlvilág VAGY lélekvándorlás. Utóbbi esetben ennek hátránya is lehet, ha a következő életemet pl. tolószékben kell
leélnem.
valaki itt közületek volt már valaha halott?
Nekem kb. 20 éve sikerült pár percre,azóta nincs gondom vele!
Erős vagy,ki jössz belőle.
Csak lesz egy doki aki érti is a dolgát.
Ne mondj ilyet!
Olvasni is rossz:(
Igen.
Mi "jobb",ha hirtelen szívrohamban meghalsz ,vagy tudod hogy van még cca.pár év esetleg pár hónap?
Nagyon nehéz és félelmetes belegondolni.
Egy önző pics@ vagyok,szeretnék én menni ,ha itt az idő.