Ez normális dolog páromtól? Én reagálom túl? (beszélgetős fórum)

miert gondolkozol csak pasikban a sajat eletedet tekintve? ha ez a pasi ejt, es nem talalsz egy darabig mast, akkor felvagod az ereidet, mert igy nem lehet elni?

annyira banni fogod majd 10-20 ev mulva, hogy elcsesztel mennyi idot az eletedbol, es elhettel volna egeszen maskent

Egy újabb nő aki elcseszi az életét...

Otthonkás Póninak igaza van.

Egy életed van, húzd csak le a klotyón...

1. azt túlreagáltad, h elment otthonról. ha bármi bajod van, hívod a mentőket. meg persze őt, hisz nem a világ végére ment.

2. a hiteldolog miatt viszont úgy gondolom, nagyon nem kéne mellette maradnod.

Teljesen igazad van!

Ez a lelki terror vagy társfüggőség...vagy nevezhetjük bárminek, de nem normálisnak.

Ahogy látom, a probléma forrása nem az, hogy elment bulizni és egyedül hagyott téged, sokkal nagyobb problémák vannak a felszín alatt, és látom, hogy már leírtad őket.

Ha csak az eredeti, 1. hsz.-ban leírt probléma lenne, arról én is azt gondoltam, hogy túlreagáltad. Nekem is van betegségem, mellette, ha benyelek valami vírust, vigyázni kell. De ha elment az aktuális barátom bulizni, hát elment, ebből nem volt probléma.

De itt sokkal többről van szó.

Az, hogy 29 évesen egyedül vagy, társ nélkül vagy, szerintem nem kéne, hogy probléma legyen.

37 vagyok, sosem voltam férjnél, most sincs párom, de ez van, elfogadtam. Majd ha jön valaki, akkor itt lesz az életemben.

Addig is annyi mindent lehet csinálni!

Ne ess kétségbe, tedd lapátra, ha így nem vagy boldog. Jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, hidd el! Sokáig én sem hittem el, de saját bőrömön tapasztaltam.

29 évesen félsz a változástól?

Felvázolom,hogy mire számíthatsz egy ilyen pasas mellett.

Rá fog venni a hitelre,majd beleteszi a jóba a seggét.Rá fog jönni ezek után hogy folyamatos pénztárca vagy számára,amiből gyerek lesz-na nem azért mert szeretne,hanem mert a gyerek egy láthatatlan lánc.Ki fog ismerni addigra,hogy ismerje a félelmeidet és ezen fog élősködni.Nem lesz pénzed,félni,gyötrődni fogsz egy pici gyerek mellett!Boldogságod max annyi lesz hogy ma nem mondott el semminek...

Olyan szépen beszélsz róla.

Biztos soksok boldog együtt töltött év áll még előttetek.

Azon gondolkodok, hogy miért mondtátok, hogy gonosz vagyok?

Kapcsolat az ilyen? Mit kell tenni egy ilyen kapcsolatban? Duzzogni? Háborogni? Megnevelni? Eltűrni? Beletörődni? Veszekedni? jó képet vágni hozzá?

Ha a fórumindító szerint jobb pasi nem létezik, akkor mi tudunk bármit tanácsolni?

Azt gondolom (lehet, hogy nem igaz), a fórumindító csak azért nyitotta ezt a fórumot, hogy együtt szidjuk a pasiját, mert egyedül unalmas? Úgy érzi nem elég hatékony? És nem azért, hogy változtasson.

Nincs értelme bármit is ötletelni, mert mint kiderült, az összes felvetett ötletre/tanácsra, csak egy válasz létezik: ő a legjobb pasi akivel kezdhet...Hát akkor?

Na és? Új élet, új munkatársak, új környezet, stb.

Nagyon jó újra kezdeni, szakítani a régi, rossz múlttal.

Ugye ne idézzek neked a sokat szidott Csernust?

Büdös is, lötyögtetik is??

Egy fórumozó írta egyszer: "Egy ember elmegy a barátjához vendégségbe.

Már egy jó ideje beszélgetnek, iszogatnak és hallja ám, hogy a kutya a sarokban időnként nagyokat vonyít.

Egy idő után megkérdezi a vendéglátóját:

- Miért vonyít ez a kutya?

- Mert szögbe ült.

- És miért nem áll fel?

- Mert még nem fáj eléggé!"

Gondolod,hogy ha 29 évesen nem találsz pasit, akkor majd 10-15 év múlva igen? Mert ha vele maradsz és egyszer mégis szétmentek, idősebb leszel mint most és akkor már egymillió dologgal több gondod is lesz, ha neked most is tragédia, hogy másik munkát keress, vagy másik életet kezdj. Nem hiszem, hogy ő meghálálja, hogy 29 évesen vele maradsz,jó eséllyel nemcsak haverozni jár majd el hanem csajozni is, mert irántad tisztelet zéró.

Szerintem egyáltalán nem vagy lekésve 29 évesen semmiről, pláne egy jobb életről sosincs lekésve az ember, legyen akár 80 éves, de hogy 29 évesen nincs lekésve az fix.

Tudjátok sokat gondolkodtam rajta. Ha szakítok vele költözhetek vissza a városomba, vállalhatok újra munkát ott. Ismerem a városomat, a pasik nagyon gázak.

A szakítás feldolgozása után kezdhetek újra randizni, ismerkedni, 29 éves leszek lassan. Ehhez nem lenne energiám, és ki tudja találnék-e olyat, aki elfogadna teljes mértékkel a betegségemmel. Az én órám is ketyeg. Sokat randiztam párom előtt, rengeteg csalódásom volt, másak a mai pasik már.

Szóval nem tudom... mert tényleg segít amiben tud, a háztartást is közösen csináljuk, nem csak egyedül gürizek mint egy cseléd. De az fáj,hogy tőlem várja a megoldást az anyagi dolgokra. Nekem nem kell új lakás, autó, neki "kellene". A szülei anyagilag nem tudnak beszállni lakásvásárlásba, max. néhány szelet rántott hús készítésével. De szerintem ez nem így működik, hogy én fizetném ki a lakást, ő meg beletenné a seggét a jóba.

Mert neki ez így kényelmes.

Gondolom, meleg vacsora, tiszta lakás és ágy, illatos nô, rezsi fele fizetve.

Mert ha igen, jól megdolgozol azért a kis darab húsért, pedig megkaphatnád "ingyen és munka nélkül" is.

Nem megbántani szeretnélek, félre ne érts!!

Én személy szerint ezt hívom társfüggőségnek.

Mindegy milyen,mindegy minek használ csak legyen.

Félre ne érts,eszem ágában sincs beléd gázolni,csak ebből is csalódás lesz..

Alkalomadtán elfogadom.

De pontosan tudom, mennyit bírok el személyiségváltozás nélkül.

Nálatok már az alapoknál nagy problémák vannak.

Gondoltam!

És ez nem fog változni!

Mindig gyanakvóan fogsz ránézni,minden kérdését kérését át fogod rágni..

Ha nyugodt lenne az életed lehet a betegséged is könnyebb lenne.

Mit gondolsz?

Csak azt lehet rávenni, aki hagyja magát.

Téged vagy engem miért nem?

Mert NEM AKAR INNI!