Ez már bántalmazás? (beszélgetős fórum)

a mutl már olyan amilyen azon ne rágodj már

de a jövőt még alakithatod

Reges-regota erlelodik bennem, mert mar az elejen csinalt valamit, ami megtort, de aztan nem akartam feladni. Sok oka van: olyan romantikusan jottunk ossze, eleg sok dolgon atmentunk egyutt, nagyon szeretem, es o is engem, de mindig is ott volt egy hatso gondolat, csak nem foglalkoztam vele.

Meg eddig sosem erdekelt, de nemreg elgondolkodtam: Istenem, most vagyok 34... Ha vele vege, mire talalok mast, plane itt kulfoldon, es azzal a massal odaig jutunk, hogy csalad, addigra mar lehet, hogy nem is lehet kisbabam. Igazabol most gondoltam bele... De persze emiatt nem maradnek senkivel, az egyikonknek sem lenne jo, a babanak sem. Csak elszomorodtam. Jol eltoltam az eletem...

A válasz benne a saját mondataidban. Olvasd csak vissza. Órákon át tartó veszekedései, melyben porig aláz, kigúnyol. Bántani nem csak fizikálisan lehet valakit, és kikészíteni szépen hónapok, évek alatt, megfélemlíteni, elvenni az önbizalmát, az önmagába vetett hitét...Nem csak ütésekkel, szorításokkal, hanem halkan, sziszegve kiejtett, vagy kiordított megalázó mondatokkal is...

A jelek akkor is jelek, ha szőnyeg alá söpörjük őket és hinni szeretnénk abban, amit elképzeltünk. Sosem késő változtatni. Most még tart a szerelem is talán, így még mindig visszafogja magát. Mi lesz később, amikor a mindennapok már felőrölnek majd?

Én egy esélyt adnék még. És beszélnék róla. De ha nem hajlandó rá, akkor ultimátum. Akinek semmi önkontrollja, hogy egy nő kezét szorongatja dühében, az mit tesz pl. egy ordító csecsemővel??

És persze igen, ilyenkor jönnek a " Amúgy nagyon rendes." meg a "Egyébként nagyon jól elvagyunk, csak ha .." kezdetű mondatok. Mindig lesz egy ha...

Szerintem te is úgy látod, hogy itt valaminek vége szakadt. Szerintem hagyd el, bár nem tudom mennyire hallgatsz egy vadidegenre.

Ez semmiképp sem jó, amit csinál!

Az a helyzet, hogy nagyon embertelenul elunk most mar 6 honapja, total elzartan a skot felfoldon, az osszes kommunikacio kb. 8 emberrel zajlik, a munkatarsainkkal. Nem is csoda, ha kivan, semmi hobbi, sport, csak a munka es alvas. Jovo heten koltozunk vissza a nagyvarosba, az segiteni fog.

De mar regebben is, a varosban is voltak ilyen 'megfelemlito' mozdulatai, olyan fenyegetoen allt elem, meg akkor sem engedett ki az ajton, de ez most sokkal jobban elfajult. Eddig a bezartsagra fogtam, de tegnap valami meghalt bennem...

nem tudod terelni a beszélgetést?

van hobbija

?

sportol?

hát...

gyerek van?

Hat most ertem el arra a pontra, hogy ez nem normalis viselkedes sztem. Semmi kulonoset nem csinaltam, csak osszevitatkoztunk egy semmisegen. De en akkor sem tennek ilyet, ennel jobban kene kontrollalnia magat. Pedig higgadtan annyira normalis, annyira rendes tud lenni.

Amikor kesobb megneztem a karom, megkerdezte, hogy bekekult? Mondtam, hogy be. Erre annyit mondott gunyosan: csinaljak fotot, hogy fel tudjam jelenteni. Nem ertem, fogalmam sincs mi baja lett. Olyan bekes par vagyunk, mindenki irigyel.

Az régen rossz ha félsz tőle! engem egyszer ilyesztett meg a férjem: beszéltem hozzá, ő meg szekrényajtót szerelt. Az istenért nem jött össze neki. Az utolsó mondatomra nem reagált, így odamentem hozzá. Nem vett észre, bepöccent és egy szép káromkodós-ordítozás közepedte bevágta az ajtót.

A szívem három ütemet eltévesztett és sírógörcsöt kaptam. Kissé félek a kiabálástól. Nem győzött vigasztalni.

Total nem tudom, mit csinaljak... Nagyon bunko dolgokat is mondott, ma meg, mintha nem is tortent volna semmi, meg o van megsertodve, hogy elvartam volna egy bocsanatkerest.

Pedig ugy szeretjuk egymast, de ha elborul az agya, akkor egyre felelmetesebb, ez mar a sokadik volt.

Felek, nehogy egyszer meg is agyaljon - amit most elkepzelni sem tudok, de valahogy mindig elkezdodik.