Extrasystoléval együttélők klubja (beszélgetős fórum)

Ilyen nem volt. De hasonló gyors szívdobogás igen, de azt betudtam annak hogy meghalt a nagymamám. Nehézlégzés és szédülés még sosem társult vele. Voltam 2022 Ben teljes körű kardiológiai vizsgálaton. Szív uh plusz EKG. Ott mindent rendben találtak. Végeredményben sem volt eltérés.

Lehet majd egy 24 óras holtert feltetetek majd.

Sziasztok.

Tegnap este ittam 1 db pálinkát meg egy pohár sört mert jöttek a rokonok. Jól éreztem magam különösebb bajom nem volt. Aztán lefeküdtem éreztem hogy erősebben vér a szívem de nem volt gyors. Lefeküdtem aludni és kb 1 óra múlva arra keltem hogy kiugrik a szívem. Volt már ilyen többször nem is törődtem vele. Aztán kimentem a mosdóba csak nem múlt elfelé sápaftam elfelé rámjött a szédülés és a nehézlégzés. Szerencse hogy testvérem orvos szóltam neki. Halistennek hamar jött. Vérnyomásom 128/78/155 pulzus. Csinált EKG-t ami nem mutatott semmit csak szaporább szívverést. Plusz jött egy extra amit el is kapott az EKG. Na mondom végre már látom én is. Aztán rendeződött magától minden. Kaptam Betaloc/0.25 Frontin felét/káliumot/megneziumot. Ami a legrosszabb volt hogy rámjött meg egy múlni nem akaró remegés is. Tudom hogy panikroham volt de még nekem sosem társult hozzá nehézlégzés és szédülés. Remélem ti jól vagytok. Mostmár mellőzöm az alkoholt teljesen. 30 éves nő vagyok normál testalkattal.

Ki hogy van ma? Melegfront..

Nekem ma sok extra van...

A dokimnak volt egy nagyon jó mondata az egyik konzultációnk során. Azt mondta, a depresszió sajnos halálos betegség. A nem vagy rosszul kezelt betegek végül kivétel nélkül meghalnak. A szerencsés és önazonos páciensek viszont új emberként tudják letenni örökre, de ehhez sok munka kell. Ráadásul a depresszió nem egy akut gyulladás, hanem kb a születésünk pillanatában megveti a lábát a szervezetünkben és a traumaink hívják életre. Ez természetes emberi védekező reakció a boldogtalanság ellen, csakhogy ha valakinek nincsenek eszközei megvívni ezt a harcot a mindennapi stressz és veszteségek ellen, akkor elhatalmasodik a depresszió. Ez egy létező és kezelendő állapot.

Mindezen tényeket ismertetve aztán feltette a kérdést: miért kínozta magát évekig, ha látta, hogy már nem megy? És igen, a kérdés jogos, miért feszegetjük a határainkat, amikor azt érezzük, hogy napról napra rosszabb vagy legalábbis nem jobb?

Semmiképp sem az antidepresszáns mellett akarok korteskedni, de van olyan típus, amit én is szedek, ami mellett gyakorlatilag bármilyen gyógyszer szedhető és nálam nemhogy ritmuzmszavart nem okoz, de konkrétan rendezte a pulzusomat. Korábban a nyugalmi pulzusom 90 és 100 között volt, és fekve, könyvet olvasva is olyan erősen dobogott, hogy látszott a mellkasomon. Az antidepi óta 60 a pulzusom és meg sem érzem. Extráim vannak olykor, de őszintén tudok legyinteni rájuk. Iszonyú jó pszichiáter gondozása alatt állok, a gyógyszer mellett pszichoterápiát is alkalmaz és februárra tűzte ki az antidepi leépítésének a megkezdését. Ezek a szerek nem ördögtől valók, ha az ember betartja az utasításokat és nem kizárólag a gyógyszertől várja a megoldást. Nagyon veszélyes dolog valakit rábeszélni, de legalább olyan veszélyes laikusként lebeszélni a gyógyszerről. Szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy mennyire romlott az életminősége ahhoz, hogy kezdjen vagy ne kezdjen gyógyszert. Tagadhatatlan, hogy egy jó orvos is kell, aki valóban segít, de ez minden betegségnél így van. Az ember a fogorvosát is megválogatja.

A szorongás egy betegség, ezt kár szépíteni, viszont gyógyítható, ráadásul könnyedén. Sokkal, mint pl egy lumbágót.

Én is sokáig küzdöttem a gyógyszer ellen, de eljött az a pont mikor fel kellett ismerném, hogy az "elengedés" nem elég, mert hiába igyekeztem elengedni, az agyam már olyan szinten ki volt élezve az extrák miatti veszélyhelyzetekre, hogy volt, hogy álmomból riadtan, hogy úristen, meg fogok halni. Így nem lehet és nem is szabad élni.