Érdekkapcsolat? - Segítsetek tisztábban látni! (beszélgetős fórum)

Kicsit nem értem, h milrt kell a forúm indítót beállítani a szülők pici lányának, azért mert a szüleinek aggálya van, vagy mert otthon él még mindig, a mai világban ez nem szokatlan... Sztem normális, hogy a szülők nem akarják, h kihasználják a lányuk. És az, hogy felmerült, hogy mi lesz ha vége van kérdés, hát kiben nem merül fel és az a válasz, hogy egyből szakítsanak? sztem meg az az őrült akiben egy ilyen kérdésnél, amiben az anyagiak jelentős szerepet játszanak, igenis merüljön fel benne, hogy mi lesz ha vége van.

Másrészt én arra szavaznék, hogy legyen úgy ahogy, mindenki belead, nem kell ragaszkodni az 50-50%-hoz,ha nem mentek szét, akkor meg nincs jelentősge h h szerepel a papírokon :)

Persze, és épp ezért kezdenek kétségeim támadni, hogy vajon én vagyok elfogult, vagy ők...

Vagy mindketten...

Pont ez az, hogy nem akarok rájuk hallgatni...

És nem én jöttem fel azzal, hogy mi lesz, ha vége lesz...

:(

Nem kötelező, hogy 50-50% legyen, mindent csak is a valóságnak megfelelően fogadj el és csak olyanba menj bele.

Gondolom azért szólnak bele a szülők, szerintem azért kicsit jogosan, mert 1, a gyerekük vagy bármilyen korú is vagy és csak jót szeretnének neked 2, segítséget nyújtottak, hogy te jobb lehetőséggel indulj az életben, azért ezt a lemondást értékelni illene, gondolom ők is utazgattak volna szívesen pl.

Én most egy nagyon csúnya válás szemtanúja vagyok, szóval szerintem a papír alap, egyre inkább ez a meggyőződésem.

Kb fele a munka, fele az anyag...

Állítólag ezt így számolják a mesterek...

Ezért is mennék bele a felezésbe. Így éreztem korrektnek.

Mondok számokat, ha pl vesszük 10-ért én 8 ő 2-vel járul hozzá.

Felújítjuk, eladjuk 20-ért.

Ha százalékolunk, én viszek 16-ot, ő 4-et.

De ha felezzük és a papír is van, akkor én viszek 13-at, ő meg 7-et.

Anyámék szerint a ő csinál a 2-ből 7-et n meg a 8-ból 13-at.

Szerintem így fair, szerintük ha többet adtam kapjak több hasznot is.

Ja, ha már most felmerült benned a vége.....

Sok sikert!

Oké!

Hallgass a szüleidre!

Jobban tudják.

De és pont ezzel érveltem én is anyáméknak, hogy fordítva nekem ez nagyon rosszul esne...

Attól várok megoldást, ha ténylegesen külön költözünk

És tudom, ha vége lesz a kapcsolatnak, akkor úgyis megkapom, hogy megmondtam...

De ha nem lesz vége?

Miért olyan hihetetlen ez nekik?

Az lehet, hogy kívülről bizonyos dolgok jobban látszanak, de mások nem látnak bele a ti belső világotokba!

Amúgy egy tulajdonapaírt meg lehet csinálni úgy is, hogy annyi százalék lesz a neveden, amennyit beleadtál a lakásba. És akkor nincs szükség újabb papírra közttek.

Amúgy igen, egy párkapcsolatban/házasságban sosem lesz olyan, hogy mindkét fél pont egyformán keres. Sőt, néha az egyik felet el kell tartani, aztán meg a másik kerül olyan helyzetbe. Ha nincs bizalom, mi van?

Na meg ha jól veszem ki abból, amit írtál, ő sem nincstelen éppen, ha van mit beleadnia a lakásba. Plusz ha meg olyan ügyeskezű, hogy tud felújítani, az külön nyereség neked a pasiban! Tapasztalatból mondom, hogy mennyivel szebben meg fogja csinálni a sajátját, mint ha megfizetsz érte valakit!

Nem csünghetsz állandóan a szüleid szavain, fel kell nőnöd, megozni a saját döntéseidet, és adott esetben elkövetni a saját hibáidat. Inkább mérlegeld azt, hogy a szüleid állításán kívül, te látsz e bármi jelet arra, hogy a férfi téged tényleg csak érdekből szeret e. Ha jól kinyitod a szemed meglátod!

Sok sikert a helyes döntéshozatalhoz!

Igen, nekem is rengeteg ilyen tapasztalatú ismerősöm van.

:(

De épp ezért mondtam, hogy legyen akkor egy papír a pénzekről, a közösen szerzettet meg miért ne felezhetnénk????

Most a sok kérdőjel apámék reakciója, ha többet viszek, a hasznom is legyen több...

Elhiszem, hogy a szüleid jót akarnak és aggódnak.

De a Te életed, neked kell eldönteni hogy mit és hogy szeretnél.

Én nő létemre se hiszem, hogy belemennék egy olyan kapcsolatba, ahol azt éreztetik velem, hogy kevesebbet érek, kevesebbet keresek, kevesebb mindenem van.. Szerinted a párod férfi létére nem szeretne egyenrangú partner lenni? Minden téren..

Igen, simán lakhatnánk albérletben, de akkor a büdös életbe nem tennénk félre annyit, hogy vegyünk egy saját házat.

Igen, így volt a legkényelmesebb és a legtakarékosabb is.

De itt most nem ez volt a kérdés.

Igen, 3 év után nem látom azt, amit ők, mert én még mindig a rózsaszín ködben látom.

Ezért nem értem a szüleimet...

Sajnos saját tapasztalatból írok. Volt férjemnél kb ugyanez volt a helyzet. Annó az én szüleim adták a kezdőtőkét a lakáshoz, mégis fele-fele lett. A házasságunk alatt végig én kerestem többet, a válásnál mégis mindennek a felét vitte...

Ha újra olyan helyzetbe kerülök, hogy valakivel akár csak együtt éljek, tuti külön kassza lesz. Megfelezzük a rezsit és slussz. És mindent lepapírozunk.

Egyébként ha vesztek lakást/házat, akkor nem muszáj 50-50 %-nak lenni, tesóméknál is 67-33% van...

3 év után nem látod????

Tudod mit!

Hallgass a szüleidre, és legyél mindig az ő kicsi lányuk!

Amúgy simán lakhatnátok albérletben.

Már ne is haragudj, de külön a legjobb.

Én nem így látom, de most még amíg nincs saját lakás, a szüleimmel élünk.

ÉS folyton ezt hallgatom tőlük.

Tudjátok, azt mondják, hogy a kapcsolatban nem lát az ember, kívülállóként jobban átlátja a dolgokat.

Közös élet, közös célok, közös kassza.. Nálam csak ez működne.

Neked több mindened volt és van.. de ha komolyan gondoljátok együtt, miért nem lehet egy határvonalat húzni, hogy oké, minden ami bejön ezentúl a háztartásba, az közös..

10-20 %-on vitázni..?

Már most bizalmatlankodni?

A legrosszabbat feltételezni a párunkról?

Nem 3 hónapja vagytok együtt, hanem 3 éve.. és tele vagy kétségekkel.. Biztos, hogy ő a nagy ő és vele akarod leélni az életed?

Na neee!

Ha ti együtt vagytok, abba a szülőknek miért kell beleszólni?

Amúgy meg tudod, mikor én munkanélküli voltam, akkor mit kellett volna csinálni velem? Kidobni, mert a párom tartott el???

Szóval ha már most az anyagiak ilyen problémát vetnek fel, erre nem alapoznék komolyan.

Igen?

Mit látsz, amit én nem?

:(

Kb 3 éve vagyunk együtt a párommal, 30 felett ismerkedtünk össze, mindketten túl egy hosszú kapcsolaton.

Anyagilag én vagyok jobb helyzetben, még a fizetésem is nekem több.

Vennénk közösen egy lakást, amibe én fogok több pénzt beletenni, ám felújításra szorul, amit a párom akar megcsinálni.

Beszéltünk egy olyat, hogy felesben lenne a ház a nevünkön, de írnánk hivatalosan egy papírt, hogy én mennyivel adtam többet.

Korrekten állt a dolgokhoz, megértette.

De a szüleim szerint, én hülye vagyok, ha ebbe belemegyek, mert akkor ha szétmegyünk, ő a kevesebb pénzből mennyivel többet csinál.

Szerintük én nem látom, hogy csak magára gondol, nem a közös jövőnkre.

És csak kihasználja a pillanatnyilag jobb anyagi helyzetemet.

Én nem tudom ezt így nézni, mit gondoltok?

Tárgyilagos kérdésre talán tudok tárgyilagosan válaszolni...

Segítsetek ebben...

Köszönöm.