"Engedjük" az anyósomnak nálunk tölteni az ünnepeket? (beszélgetős fórum)
Az én anyósom sem kedvelt soha szét is szakított a volt párommal.
Ha ilyen egy anyós tapasztalatból mondom nem változik meg... Bár mindíg tőrténnek csodák...
Necces! Csak akkor hívnám meg, ha a férjem előzőleg (telefonon, levélben stb.) lerendezné a saját anyukájával, hogy vita nincs és felkészítené, hogy a te családod is ott lesz.
Így lehet, hogy nem is akar elmenni. :D
Én meghívnám, de foglalnék egy szobát a város egyik szállodájában - remélem van ;) - és ha a kedves mama nem tud kulturáltan viselkedni, megkérném, hogy fáradjon át.
Neki persze finomabban tálalnám: Gyere mami, töltsd velünk a karácsonyt, szeretném, ha megbékélnénk egymással, mégis csak egy család vagyunk. Foglaltam neked egy szobát a szállodában arra az esetre ha úgy érzed, eleged van a társaságomból ;) Ha elég intelligens, érteni fogja a finom malíciát.
Mindent összevetve, ha engeditek, hogy menjen hozzátok, akkor az vagy iszonyú rosszul sülne el, vagy nagyon-nagyon jól. Nekem ez a véleményem. :) Én pozitív lennék, hiszen mi lenne szebb annál, mint a szeretet ünnepén nagyvonalúan esélyt adni valakinek, aki eddig genyó volt? És egyébként is, ne feledd el, hogy mind esendőek vagyunk! Neki köszönheted azt, akivel olyan boldogan élsz. Ő hozta világra!!!! Ez munkálkodjon benned, és emelkedj felül a sérelmeken. Hátha! Valószínűleg a férjed szemében is marha nagy jó pont lenne, ha látná, hogy te mindent megtettél.
Ha pedig nem jön össze, akkor soha többé nem kell vele egy levegőt szívni, ha nem akarsz.
Maze, ha meg se akart soha ismerni, és nem volt nyitott a társaságodra soha, akkor nem gondolod, hogy mára már megenyhült, és kíváncsi lett?! Ha ezt a látogatást most elutasítjátok, akkor több mint valószínű, hogy megerősítitek abban, amit ő gondolt eddig.
Én a helyedben összeszorítanám a fogamat, és terülj-terülj asztalkámmal, marha nagy szeretettel és megbocsájtással, lelkesen fogadnám. Ki tudja, hogy mi lehet még ebből? Ha szarul sül el, akkor legalább egy életre lezárhatod ezt a kérdést magadban, és elmondhatod, hogy Te minden megpróbáltál azért, hogy közelebb tudj kerülni hozzá.
Viszont ha jól sikerül, akkor ebből lehet valami nagyon jó is! :) Én hiszek ebben, meg a megbocsájtásban is. Mint lentebb írtam, nekem egy teljesen elmérgesedett kapcsolatot sikerült visszahozni olyan szinte, hogy tényleg őszinte kedvelés meg szeretet lett belőle!!! Soha nem hittem volna, de így volt, tényleg.
Ehhez mindig, mindig 2 ember bölcsessége kell. Ki tudja, ha ő benne ott van erre a sansz, akkor szerintem ne rajtad/rajtatok csússzon el. Így még lehet több csodás családi karácsonyotok is akár!
Mert valamiért nem szimpatikus neki.
Ez sokkal ritkább, mint egykééknél. De egyáltalán nem jó dolog semmiképpen.
Nem tudom elképzelni, hogy a vejemmel, vagy a fiam bármelyik barátnőjével rosszban legyek, mert örülök, hogy ők jól megértik egymást.
A családomnak főleg apukámnak is nehéz volt elfogadni, hogy együtt vagyok a párommal mégse bántották meg soha.
Az anyósom az első találkozásunktól kezdve utál megse akart soha ismerni...
Ezért gondolkodom annyira vele tőltsem e az ünnepeket.
Nem vettem el tőle a fiát évek óta külön éltek párom sokat dolgozott előttem sem találkoztak minden nap.
Te tudod. Én már megtanultam, hogy senki lábtörlője nem leszek, még akkor sem, ha magának Jézus Krisztusnak a szülőanyja!!!! Nem kell szeressen, de viselkedjen normálisan velem. Ez az alap, ami elvárható. Ha ez nem megy, nem mennék arra a szintre ahol ő mozog, hanem egyszerűen elkerülném, vagy nem engedném az otthonomba. Ez ennyire egyszerű.
Amúgy voltam a helyzetedben, csak nem 20 hanem 5 évig. Igaz, töredéke, de pontosan ismerem az érzést. Milyen, amikor úgy gyűlöl valaki, hogy semmit nem követtél el...
Aki még nem volt ebben nem tudhatja. Gyerekes? Ha te így látod legyen úgy.
Én 20 éve vagyok összeházasodva anyósommal is.🤣
Ezt sok, leginkább egyke fiús anyukának meg kéne értenie...
Mert bizony, ez rájuk a legjellemzőbb! Akkor is, ha megköveznek most ezért! ;)
Hát én sem hittem volna. Szerelmesek a saját fiukba, önzők és buták. Annyi eszük sincs, hogy ezzel a saját gyereküknek ártanak.
Én 20 év alatt sokat megértem, sok mindent próbáltam, még modt sem az igazi; de a legjobb ha figyelmen kívül hagyom és nem ártok magamnak.
Az én esetemben anyunak - mint később kiderült - pszichés problémái voltak, és nem is annyira gyengéden. Nem, nem akarta, hogy a gyerekének párja legyen. Iszonyatosan féltékeny volt. Nekem pl. semmit nem kellett elkövetnem, hogy gyűlöljön!
Később meghívott magukhoz, és töltött egy pohár italt, hogy igyuk meg a békülő pertut. Ő így kezdeményezett. Én meg bocsánatot kértem tőle a múlt eseményei miatt, mert a kitiltásos eseménynél mindenhogy beszéltem vele, csak tisztelettel nem... A kora miatt tőle ezt visszafelé nem vártam el, a meghívását már annak vettem.
Utána éveken át jóban voltunk. :)
Biztos, hogy van ilyen is, hiszen sokan írjátok.
Egy dolgot nem tudok megérteni, egy anya nem azt akarja, hogy a gyereke boldog legyen és párt találjon?
Senki nem akarhatja, hogy a gyereke mellette vénüljön meg. Az nem normális, nem az az élet rendje.
Ja még:
Piszkáld vissza, vagy engedd el a füled mellett.
Ha a helyedben lennék, akkor inkább nyitni próbálnék. Lehet, hogy ez egy lépés a részéről feléd/felétek. Nekem is volt egy gyűlölködős anyósjelöltem. Kiütéses lettem, amikor megláttam (szó szerint). Nagyon genyó volt velem, a lakásából is kitiltott. Hosszú-hosszú történet, de végül mindketten bölcsek voltunk, elástuk a csatabárdot, és ha hiszed ha nem, végül nagyon megszerettük egymást!
Annyira, hogy a fiával már nem vagyok együtt évek óta, de ő időnként üzen nekem, hogy reméli jól vagyok. :)
Szóval van ilyen is. De ehhez mindannyian kelletek. Én lehet, hogy adnék egy esélyt.
Akár az én anyósomról írnál...
Az a szerencséd, mint nekem is, hogy távol lakik. Bár Bell feltalálta a telefont saj os , így nem lehet teljesen kizárni.
Szóval nagy a " bűnöd". ELVETTED az ő kis fiát tőle...
Én ezért szeretem a hétköznapokat, messze van...
Ünnepre sajnos be "kell" fogadni. Csakis a fiacskája kedvéért. Illetve a kapcsolatotokért. Túl kell élni.😕
Anyós és após együtt vannak? HA apósoddal jóban vagytok, mondjátok meg, beszéljen a nejével és csak akkor menjen vele hozzátok, ha nem piszkál téged.
Amúgy az első szurkánál megmondani neki, hogy elmehet.
Annyiszor próbálkoztam már tettem azért, hogy jobb legyen de csak roszabb lett, ezért is furcsálom , hogy velünk akar lenni. Meg azért is furcsa mert tudja ott lesz az én családom is akit szintén nem bír...
Eléggé megbántott sokszor tett ellenem én mégsem bántottam mert csak a párom anyja.
Pedig nem ilyen ember vagyok...kiállok magamért ha kell.
Hiába utálom bennem van a sajnálat főleg azok után, miután apósom elmondta mennyire ki van az anyósom az miatt, hogy nem látja a fiát...
Ő nem sajnált téged előre kiutálni?
Nem lehet könnyű természete, úgy tűnik, Apósod is szívesen eltölt nélküle pár napot...